Szeretném bemutatni nektek az új blogom! Nézzetek be bátran!
![One Thing..[[BEFEJEZETT!]]](http://4.bp.blogspot.com/-bDUZRuRH5Pg/UnVM4m7S_TI/AAAAAAAADa4/43JaJoyPP0k/s1600/one%2Bthing.jpg)
2014. augusztus 1., péntek
2014. február 2., vasárnap
Epilógus+búcsú.
Rohantam a hotelba, majd előkerestem a legnagyobb bőröndöm és beledobáltam a cuccaim. Reméltem hogy Liam-et utol érem, de már biztos a gépen ül, ami egyenesen Londonba megy. Ideges voltam és egyben izgatott. Izgatott, mert végre haza megyek, és ideges, mert nem tudtad hogy a többiek mit szólnak. Pakolás közben felhívtam egy taxit. Sietősen cipeltem a táskáimat a csomagtartóba, majd úgy vágódtam be a kocsiba, mint aki nemnormális.
-A repülőtérre lesz.-mosolyogtam a sofőrre, majd a kezembe vettem a telefonomat, és Liam-et tárcsáztam sikertelenül, ugyanis kinyomta, amit teljesen megértek. Boldogan néztem New York házait, miközben az autó elillan mellettük. Nem is érdekelt semmi, csak otthon akartam lenni. Reméltem hogy a többiek megfogják bocsájtani ezt a hibám, de megérteném ha nem, hisz önző voltam. Csak magamra gondoltam, de ha hazamegyek, minden más lesz. Kifizettem a taxit, majd jegyet foglaltam. Idegesen tördeltem a kezem a várakozóban és nézelődtem. Liam nem volt sehol. Felszálltam a gépre, és csak vártam, hogy végre elinduljon.
-A repülőtérre lesz.-mosolyogtam a sofőrre, majd a kezembe vettem a telefonomat, és Liam-et tárcsáztam sikertelenül, ugyanis kinyomta, amit teljesen megértek. Boldogan néztem New York házait, miközben az autó elillan mellettük. Nem is érdekelt semmi, csak otthon akartam lenni. Reméltem hogy a többiek megfogják bocsájtani ezt a hibám, de megérteném ha nem, hisz önző voltam. Csak magamra gondoltam, de ha hazamegyek, minden más lesz. Kifizettem a taxit, majd jegyet foglaltam. Idegesen tördeltem a kezem a várakozóban és nézelődtem. Liam nem volt sehol. Felszálltam a gépre, és csak vártam, hogy végre elinduljon.
Sóhajtottam, amikor a bemondóban felcsendült egy nő hangja, aki arra kért hogy csatoljuk be az öveinket. A percek lassan teltek, meglepően lassan. Összeszedtem a cuccom, amit a repülőre vittem fel, majd a csomagjaimat. Kicsit korgott a gyomrom, de most az sem érdekelt. Kerestem egy üres taxit. A vezető tátott szájjal nézett, ami kicsit irritált, főleg hogy zaklatott is voltam.
-Mit néz ennyire?-kérdeztem meg végre. Komolyan leütöttem volna, ha nem jár következményekkel az erőszak.
-Megbocsásson, de ön Abbie Lewis? A gyönyörű énekes? Adna egy aláírást a lányomnak?-kérdezte. Persze, pont jókor.
-Bocsásson meg, de "élet-halál" között vagyok most. Esküszöm hogy olyan éneket nyomok a lányának, ha hazavisz, hogy egész életében arról fog beszélni.-könyörögtem. Nem akartam hogy megtudják a fotósok hogy itthon vagyok, mert akkor biztos hogy nem fogok elbújni előlük. Muszáj volt haza mennem. A sofőr elindította az autót, majd kifújtam a maradék levegőm. A kezeim remegtek, sőt, a lábaim is.
Észrevettem hogy lassabban megyünk, majd megálltunk.
-Mi történt?-nyafogtam. Ilyenkor kell mindennek közbe jönnie, persze.
-Úgy látszik dugóba keveredtünk.-sóhajtott a férfi. Na nekem most lett elegem. Előkotorásztam egy cetlit a táskámból, majd felírtam a címem és odadobtam a vezetőnek.
-Erre a címre küldje a cuccaim és hogy mivel tartozom önnek.-kiabáltam, majd futásnak eredtem. A szívem hevesen lüktetett. Futottam a szívem másik feléért. Olyan 10 percig futottam, majd köhögve helyet foglaltam egy padon. Mikor felhúztam volna a kapucnim, egy éles hangot hallottam.
-Csak nem te vagy Abbie? Hogy kerülsz ide?-ismertem fel a nyálas hangot.
-Sarah.-sóhajtottam. Felnéztem, majd mindenki minket nézett, hát persze. Vajon miért is akartam a csukját felvenni? Elegem volt ebből a nőből, meggondolatlanul, de boldogan álltam elé, majd a kezem csattant az arcán.
-Remélem tudod miért kapod. Már rég meg kellett volna tennem, de csak most ébresztettél rá, hogy mekkora r*banc is vagy, valójában.-mosolyogtam boldogan, majd elindultam, hisz a nap fénypontja még hátra van.
Idegesen keresgéltem a kulcsom a táskámban. Vajon otthon lesznek? És ha nem? Megbocsájtanak? És Liam? Hirtelen megfordultam, majd tettem két lépést bátortalanul.
-Nem, nem Abbie. Nem hátrálhatsz meg. Te tetted tönkre, hát hozd is rendbe.-suttogta az agyam, majd behelyeztem a kulcsom a zárba és elfordítottam. Remegve léptem be a házba, ami ugyanúgy állt, mint ahogy volt. Hirtelen egy szürke-fehér gombolyag szaladt hozzám, ha nem ismertem volna, akkor már rég a világ másik oldalán lennék, hisz biztos felfalna, de mivel Liamtől kaptam Ornatera elvesztése miatt, nem féltem.
-Szia pajtás.-hajoltam le hozzá, majd megsimogattam és megnéztem a bilétáját, hisz amikor még itt voltam, nem neveztem el. Felnevettem amikor elolvastam a nevet "Lucas". Ilyen nevet is csak Niall adhat egy kutyának. Körülnéztem a földszinten, és megbizonyosodtam róla, hogy senki sem volt otthon. Felmentem az emeletre, majd egyenesen a volt szobámba mentem. Lassan benyitottam, és megláttam Liam cuccait az enyémekkel. Felemeltem fekete pólóját az ágyról, majd megbizonyosodtam arról, hogy ebben volt, amikor találkoztam vele. Óvatosan beszívtam kellemes illatát, majd becsuktam a szemem és engedtem hogy előtörjön a sok emlék. Mikor kinyitottam szemem, megláttam a falon lévő képet, amin én és Liam volt. Elmosolyodtam és tovább mentem a házban. Muszáj volt megnéznem, hogy Eleanor itthon van-e. Reménykedve nyitottam be a szobába, de csalódnom kellett. Lehajtott fejjel léptem be, majd leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem.
Vajon hol lehetnek? Hova mentek ilyenkor? Mit csinálnak?-gondolkodtam hangosan és a szemem egy sötét képet szúrt ki. Felálltam majd odamentem megnézni. Elmosolyodtam és még a könnyeim is kicsordultak amikor rájöttem, hogy egy kisbaba van a képen. Biztos ultrahangon készült a kép. Ujjaimmal végigsimítottam a képet, és elolvastam rajta egy nevet, "Abel". Borzalmasan éreztem magam. Nem hogy elhagytam a családom, a fiút akit szeretek, de még Eleanor mellett sem voltam ott, akinek a legtöbbet köszönhetek. Persze, neki ott van Louis, de akkor is ennyivel tartoztam volna neki. Letöröltem a könnyeimet, majd megláttam egy közös képünket, amin mi voltunk és persze Ornatera.
-Hát persze.-csaptam a homlokomra.-A farm. A fa.-ugrott be minden majd lesiettem ez emeletről. Bezártam az ajtót, majd fotósok tömegei díszelegtek ott.
-Abbie, hogy hogy visszajöttél? Mi történt?-jöttek a tipikus kérdések, de hátat fordítottam nekik, majd sietni kezdtem. A lovarda nem volt messze, de nem épp a legmegfelelőbb nap a sétához.
Sietősen csuktam be a kaput, hogy mások ne tudjanak bejönni, majd keresni kezdtem a többieket. Hirtelen megpillantottam Colint, aki a többiekkel beszélgetett. Mosolyogva néztem végig rajtuk. Semmit sem változtak, csak Eleanor pocakja nőtt meg. Békésen beszélgettek a kerítés mellett, ahol a lovak ki voltak engedve. Már csak egy valaki hiányzott, Liam. Lassú léptekkel közelítettem meg őket. Féltem a következményektől.
-Sziasztok.-szóltam halkan, majd a hangomra mindenki megfordult és elképedett.
-A-abbie.-dadogták, majd hozzám futottak és megszorongattak. Meglepődtem. Azt hittem hogy haragudni fognak és elküldenek melegebb éghajlatra.
-Hogy vagy? Hogy-hogy visszajöttél? Mesélj.-dobták a kérdéseket, de csak egy valakire akartam figyelni, Liamre.
-Figyeljetek.-sóhajtottam.-Mindenre válaszolni fogok, de hol v...?-nem engedték hogy befejezzem, mindenki elmosolyodott.
-Elment lovagolni, tessék itt van Comet.-nyújtotta a kantárszárat, majd a sisakot Tess.-Köszönöm.-öleltem meg, majd felszálltam lovára és elvágtattam. Már csak egy hely volt, ahol Liam lehetett, az pedig nem más, mint az öreg fa, a puszta végén.
.gif)
Imádtam lovagolni, de valahogy most nem kapcsoltam ki. Szememmel Liamet kerestem. Mikor odaértünk a megemlített helyre, meghúztam a kantárt és leszálltam Cometről, majd kiszúrtam azt a fiút, aki miatt, vagyok önmagam. Háttal állt nekem. Eszembe jutott a kedvenc számom, amit még én mutattam neki. (katt!)
Lassan énekelni kezdtem, és mikor meghallotta felém fordult. Meglepődöttnek, de mégis boldognak látszott. Igaz, nem volt most itt zongora, de akkor is jól hangzott a szöveg.
Everybody needs inspiration
Everybody needs a song
A beautiful melody when the night's so long
'Cause there is no guarantee that this life is easy
Yeah, when my world is falling apart
When there's no light to break up the dark
That's when I , I , I look at you
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
When I look at you, I see forgiveness, I see that truth
You love me for who I am like the stars hold the moon
Right there where they belong
And I know I'm not alone
Yeah, when my world is falling apart
When there's no light to break up the dark
That's when I , I , I look at you
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
You appear just like a dream to me
Just like kaleidoscope colors that prove to me
All I need, every breath that I breathe
Don't ya know, You're beautiful
Yeah, yeah
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
I look at you
Yeah, yeah, oh, oh
You appear just like a dream to me.-elhalkulva fejeztem be, majd hozzá siettem és megcsókoltam. Régóta vágytam erre. Ajkaink tökéletesen párosultak. Beletúrtam hajába, majd lihegve váltunk el.
-Liam, én nagyon sajnálom. Önző voltam, nagyon önző. Csak magamra gondoltam és a karrieremre. Nem gondoltam bele, hogy mi lesz ha itt hagylak titeket.-sírtam. A szívemből beszéltem. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Ő volt az az ember, aki miatt önmagam lehettem. Ő úgy szeret, ahogy vagyok.
-Nem Drága. Voltam olyan buta, hogy elengedtem azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek és így szenvedtünk, mindketten.-nézett bele a szemembe. Rosszallóan megráztam a fejem.
-Te voltál az, aki ráébresztett, hogy egy állás nem ér annyit mint egy család, és legfőképpen arra, hogy nekem egy dolog a legfontosabb az életemben, és az Te vagy!-csókoltam meg szenvedélyesen, minden érzelmemet beleadva.
THE END!
Nos, igen. Itt a vége. Sírva írtam meg ezt az utolsó részt, ugyanis nagyon a szívemhez nőtt ez a blog, ugyanis ez az első, amit befejeztem. Nagyon köszönöm nektek, hisz nektek írtam! Tudom hogy a végére már igen lapos, és unalmas volt a blog, meg a sok késés, de remélem aki olvasta őket tetszett nekik! Nem vagyok jó búcsúbeszédekben, szóval nem is húzom, KÖSZÖNÖM HOGY LELKESÍTETTETEK ÉS ITT VOLTATOK NEKEM!
Arra szeretném kérni minden One Thing olvasót, hogyha elolvasta az epilógust, akkor pár mondatban, vagy szóban írja le légyszi, hogy milyen lett, vagy mire számított tehát BÁRMIT, ami tetszett és nem tetszett ebben a blogban!
Kis "tudnivaló": -A blog 83 rendszeres feliratkozóval zárult.
-Összes oldalmegjelenítés: 45913 (majdnem 50.000.:O)
-A részekhez összesen 225 hozzászólás jött.
-28 résszel+epilógussal zárult.
Még egyszer köszönöm nektek, és a facebook csoportban, vagy oldalt az elérhetőségeknél bárhol megtaláltok! Sziasztok!♥
-Hogy vagy? Hogy-hogy visszajöttél? Mesélj.-dobták a kérdéseket, de csak egy valakire akartam figyelni, Liamre.
-Figyeljetek.-sóhajtottam.-Mindenre válaszolni fogok, de hol v...?-nem engedték hogy befejezzem, mindenki elmosolyodott.
-Elment lovagolni, tessék itt van Comet.-nyújtotta a kantárszárat, majd a sisakot Tess.-Köszönöm.-öleltem meg, majd felszálltam lovára és elvágtattam. Már csak egy hely volt, ahol Liam lehetett, az pedig nem más, mint az öreg fa, a puszta végén.
.gif)
Imádtam lovagolni, de valahogy most nem kapcsoltam ki. Szememmel Liamet kerestem. Mikor odaértünk a megemlített helyre, meghúztam a kantárt és leszálltam Cometről, majd kiszúrtam azt a fiút, aki miatt, vagyok önmagam. Háttal állt nekem. Eszembe jutott a kedvenc számom, amit még én mutattam neki. (katt!)Lassan énekelni kezdtem, és mikor meghallotta felém fordult. Meglepődöttnek, de mégis boldognak látszott. Igaz, nem volt most itt zongora, de akkor is jól hangzott a szöveg.
Everybody needs inspiration
Everybody needs a song
A beautiful melody when the night's so long
'Cause there is no guarantee that this life is easy
Yeah, when my world is falling apart
When there's no light to break up the dark
That's when I , I , I look at you
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
When I look at you, I see forgiveness, I see that truth
You love me for who I am like the stars hold the moon
Right there where they belong
And I know I'm not alone
Yeah, when my world is falling apart
When there's no light to break up the dark
That's when I , I , I look at you
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
You appear just like a dream to me
Just like kaleidoscope colors that prove to me
All I need, every breath that I breathe
Don't ya know, You're beautiful
Yeah, yeah
When the waves are flooding the shore
And I can't find my way home anymore
That's when I , I , I look at you
I look at you
Yeah, yeah, oh, oh
You appear just like a dream to me.-elhalkulva fejeztem be, majd hozzá siettem és megcsókoltam. Régóta vágytam erre. Ajkaink tökéletesen párosultak. Beletúrtam hajába, majd lihegve váltunk el.
-Liam, én nagyon sajnálom. Önző voltam, nagyon önző. Csak magamra gondoltam és a karrieremre. Nem gondoltam bele, hogy mi lesz ha itt hagylak titeket.-sírtam. A szívemből beszéltem. Hiányzott. Nagyon hiányzott. Ő volt az az ember, aki miatt önmagam lehettem. Ő úgy szeret, ahogy vagyok.
-Nem Drága. Voltam olyan buta, hogy elengedtem azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek és így szenvedtünk, mindketten.-nézett bele a szemembe. Rosszallóan megráztam a fejem.
-Te voltál az, aki ráébresztett, hogy egy állás nem ér annyit mint egy család, és legfőképpen arra, hogy nekem egy dolog a legfontosabb az életemben, és az Te vagy!-csókoltam meg szenvedélyesen, minden érzelmemet beleadva.
THE END!
Nos, igen. Itt a vége. Sírva írtam meg ezt az utolsó részt, ugyanis nagyon a szívemhez nőtt ez a blog, ugyanis ez az első, amit befejeztem. Nagyon köszönöm nektek, hisz nektek írtam! Tudom hogy a végére már igen lapos, és unalmas volt a blog, meg a sok késés, de remélem aki olvasta őket tetszett nekik! Nem vagyok jó búcsúbeszédekben, szóval nem is húzom, KÖSZÖNÖM HOGY LELKESÍTETTETEK ÉS ITT VOLTATOK NEKEM!
Arra szeretném kérni minden One Thing olvasót, hogyha elolvasta az epilógust, akkor pár mondatban, vagy szóban írja le légyszi, hogy milyen lett, vagy mire számított tehát BÁRMIT, ami tetszett és nem tetszett ebben a blogban!
Kis "tudnivaló": -A blog 83 rendszeres feliratkozóval zárult.
-Összes oldalmegjelenítés: 45913 (majdnem 50.000.:O)
-A részekhez összesen 225 hozzászólás jött.
-28 résszel+epilógussal zárult.
Még egyszer köszönöm nektek, és a facebook csoportban, vagy oldalt az elérhetőségeknél bárhol megtaláltok! Sziasztok!♥
2014. január 2., csütörtök
28. Haza megyek!
Sziasztok! Meghoztam az új részt! Sajnos ez az utolsó, + lesz még egy epilógus. Tudom hogy úgy mondtam, hogy 30 részes lesz a blog, de átnéztem, és így fog jól kijönni! Remélem mindenkinek tetszik! A hosszú búcsúzást az epilógushoz fogom írni! Örülnék pár kominak, tényleg, sokat jelentene! További jó szünetet! puszi. xoxo.
.gif)
Nem tudtam mit tegyek az sms láttán. Nem tudtam volna Liam szemébe nézni. A telefonom megint rezegni kezdett, Liam hívott. Nem volt elég bátorságom vele beszélni. Igen, gyáva voltam. Rátettem az ujjam a piros gombra, majd elhúztam és a táskámba helyeztem a tárgyat. Idegesen szorongattam a kávémat, majd eldöntöttem hogy metróval megyek tovább.
*Liam szemszöge*
Idegesen ülök a gépen, és tördelem a kezem. Minden erőmmel azon kell hogy legyek, hogy Abbie haza jöjjön. Szeretem, és ő is szeret. Nem hagyhatom hogy ott maradjon. Itt van neki mindenki aki fontos számára. A fiúk, Eleanor, a lányok. Lábaimmal tombolni kezdtem, ahogy hallgattam a zenét. Bárcsak már ott lettem volna. Látni szeretném ,azt a lányt akiért bármit megtennék. Nem tudom kiverni a fejemből, és nem is akarom. Gondolataimat a hangos bemondó szakította meg.
-Hölgyeim, és uraim. Megérkeztünk New York városába, kérem csatolják be az öveiket, hogy a leszállást megkezdhessük.
*Abbie szemszöge*
Ideges ültem, mikor a metró a repülőtér előtti parkon ment át. Izgultam hogy Liam fel száll e. Néztem a padlót, közben pedig töprengtem, hogy mi lenne velem, ha most nem itt lennék. Olyan nehéz ez. A lányok biztos haragudnak rám. Próbáltam el hessegetni a gondolataim, de nem nagyon mentek. Fellélegezve szálltam le a metróról, és mentem az utolsó gépjárműhöz, ami elvisz dolgozni. Taxival már biztos ott lennék.-gondoltam. Mikor megittam az utolsó csepp kávém, hallottam ahogy rezgett a telefonom. Sóhajtva kutattam elő. Ezt a reggelt ha túlélem. Az sms-ben Liam írt, hogy beszélni akar velem. Ki más írt volna. tanakodva sétáltam tovább, mikor véletlenül neki mentem valakinek. Háttal állt nekem, de jóval magasabb volt.
-Jaj, elnézést.-kértem bocsánatot, mikor az illető megfordult. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Mikor azt hittem hogy nem fog a sors össze hozni Liammel, az utolsó pillanatban persze hogy megteszi.
-Abbie.-nézett rám ámulva.
-L-liam.-dadogtam és nem tudtam hova nézzek.-Mennem kell, elkések.-mondtam zavartan, és megpróbáltam, elmenni, mikor megfogta a kezem és magához húzott.
-Nem érdekel.-mosolyodott el. Ahh istenem az a mosoly.-Haza kell jönnöd Abbie. Ott a családod.-nézett a szemembe. Lassan zokogni kezdtem. Próbáltam megszólalni, de nem ment. Gyáva voltam. Ránéztem puha ajkaira, majd ott volt a vágy, aminek nem tudtam ellenállni. Rá illesztettem szám, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-Nem tehetem.-néztem a szemébe.-Itt van az álmom, a munkám.-sírtam tovább.
-Gondold meg Abbie. Mindent feladnál ezért? Ott hagynád a családod? Megéri ez neked?-tette fel a kérdéseket Liam. Nem mondtam semmit, csak a cipőjét néztem.
-Hát, rám mindig számíthatsz mazsola.-puszilta meg a fejem búbját, majd elváltak kezeink, és elment. Talán örökké, talán nem. Könnyeimet letöröltem, majd sietősen léptem fel a buszra, ami épp menni készült. Liam kérdése kavargott a fejemben. "Megéri ez neked?"
*
-Bocsi a késésért.-léptem be Brad irodájába, kicsit feszülten.
-Abbie, hol voltál? Számítottam rád.-mondta úgy, hogy nem is nézett rám.
-Bocsi, csak kicsit.-vakartam meg a fejem búbját.
-Csak?-nézett rám kérdően.
-Dugó volt.-hazudtam.
-Ahh.-csak ennyit tudott mondani. Egyáltalán nem voltam olyan hangulatban, aki most tudott volna dolgozni.
-Na gyere, fel vesszük az új dalod.-állt fel. Az új dal? Basszus, el is felejtettem.
-Ööö. Nem tudnánk máskor?-kérdeztem zavartan.
-Miért is?-húzta fel a szemöldökét.
-Az van, hogy.-húztam az időt.
-Nem tanultad meg ugye?-kérdezte, kicsit sem kedvesen.
-Igen.-hajtottam le a fejem.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Elkésel, és még készülni sem készülsz. Ez nem iskola Abbie.
-Tudom, de.-nem engedte hogy befejezzem.
-Nincs semmi de! Inkább menj haza, és tanuld meg a dalt. Ezt fontos lett volna.-kiabált.
-Nem beszélhetsz velem így, mint egy kutyával. Egyszer fordult elő. Tudod nem volt valami jó napom, de neked aztán sikerült elrontanod.-kiabáltam már én is.
-Tudod mit Abbie. Kirúglak, nekem nem kell ilyen lány, aki mindig mással foglalkozik.-szedte össze a papírjait.
-Nem kell kirúgnod, ugyanis felmondok! Jól tette fel Liam a kérdést, Nem, ez nem éri meg. Ezért itt hagyni a családom. Haza megyek.-szegeztem le, majd távoztam.
.gif)
Nem tudtam mit tegyek az sms láttán. Nem tudtam volna Liam szemébe nézni. A telefonom megint rezegni kezdett, Liam hívott. Nem volt elég bátorságom vele beszélni. Igen, gyáva voltam. Rátettem az ujjam a piros gombra, majd elhúztam és a táskámba helyeztem a tárgyat. Idegesen szorongattam a kávémat, majd eldöntöttem hogy metróval megyek tovább.
*Liam szemszöge*
Idegesen ülök a gépen, és tördelem a kezem. Minden erőmmel azon kell hogy legyek, hogy Abbie haza jöjjön. Szeretem, és ő is szeret. Nem hagyhatom hogy ott maradjon. Itt van neki mindenki aki fontos számára. A fiúk, Eleanor, a lányok. Lábaimmal tombolni kezdtem, ahogy hallgattam a zenét. Bárcsak már ott lettem volna. Látni szeretném ,azt a lányt akiért bármit megtennék. Nem tudom kiverni a fejemből, és nem is akarom. Gondolataimat a hangos bemondó szakította meg.
-Hölgyeim, és uraim. Megérkeztünk New York városába, kérem csatolják be az öveiket, hogy a leszállást megkezdhessük.
*Abbie szemszöge*
Ideges ültem, mikor a metró a repülőtér előtti parkon ment át. Izgultam hogy Liam fel száll e. Néztem a padlót, közben pedig töprengtem, hogy mi lenne velem, ha most nem itt lennék. Olyan nehéz ez. A lányok biztos haragudnak rám. Próbáltam el hessegetni a gondolataim, de nem nagyon mentek. Fellélegezve szálltam le a metróról, és mentem az utolsó gépjárműhöz, ami elvisz dolgozni. Taxival már biztos ott lennék.-gondoltam. Mikor megittam az utolsó csepp kávém, hallottam ahogy rezgett a telefonom. Sóhajtva kutattam elő. Ezt a reggelt ha túlélem. Az sms-ben Liam írt, hogy beszélni akar velem. Ki más írt volna. tanakodva sétáltam tovább, mikor véletlenül neki mentem valakinek. Háttal állt nekem, de jóval magasabb volt.
-Jaj, elnézést.-kértem bocsánatot, mikor az illető megfordult. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Mikor azt hittem hogy nem fog a sors össze hozni Liammel, az utolsó pillanatban persze hogy megteszi.
-Abbie.-nézett rám ámulva.
-L-liam.-dadogtam és nem tudtam hova nézzek.-Mennem kell, elkések.-mondtam zavartan, és megpróbáltam, elmenni, mikor megfogta a kezem és magához húzott.
-Nem érdekel.-mosolyodott el. Ahh istenem az a mosoly.-Haza kell jönnöd Abbie. Ott a családod.-nézett a szemembe. Lassan zokogni kezdtem. Próbáltam megszólalni, de nem ment. Gyáva voltam. Ránéztem puha ajkaira, majd ott volt a vágy, aminek nem tudtam ellenállni. Rá illesztettem szám, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-Nem tehetem.-néztem a szemébe.-Itt van az álmom, a munkám.-sírtam tovább.
-Gondold meg Abbie. Mindent feladnál ezért? Ott hagynád a családod? Megéri ez neked?-tette fel a kérdéseket Liam. Nem mondtam semmit, csak a cipőjét néztem.
-Hát, rám mindig számíthatsz mazsola.-puszilta meg a fejem búbját, majd elváltak kezeink, és elment. Talán örökké, talán nem. Könnyeimet letöröltem, majd sietősen léptem fel a buszra, ami épp menni készült. Liam kérdése kavargott a fejemben. "Megéri ez neked?"
*
-Bocsi a késésért.-léptem be Brad irodájába, kicsit feszülten.
-Abbie, hol voltál? Számítottam rád.-mondta úgy, hogy nem is nézett rám.
-Bocsi, csak kicsit.-vakartam meg a fejem búbját.
-Csak?-nézett rám kérdően.
-Dugó volt.-hazudtam.
-Ahh.-csak ennyit tudott mondani. Egyáltalán nem voltam olyan hangulatban, aki most tudott volna dolgozni.
-Na gyere, fel vesszük az új dalod.-állt fel. Az új dal? Basszus, el is felejtettem.
-Ööö. Nem tudnánk máskor?-kérdeztem zavartan.
-Miért is?-húzta fel a szemöldökét.
-Az van, hogy.-húztam az időt.
-Nem tanultad meg ugye?-kérdezte, kicsit sem kedvesen.
-Igen.-hajtottam le a fejem.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Elkésel, és még készülni sem készülsz. Ez nem iskola Abbie.
-Tudom, de.-nem engedte hogy befejezzem.
-Nincs semmi de! Inkább menj haza, és tanuld meg a dalt. Ezt fontos lett volna.-kiabált.
-Nem beszélhetsz velem így, mint egy kutyával. Egyszer fordult elő. Tudod nem volt valami jó napom, de neked aztán sikerült elrontanod.-kiabáltam már én is.
-Tudod mit Abbie. Kirúglak, nekem nem kell ilyen lány, aki mindig mással foglalkozik.-szedte össze a papírjait.
-Nem kell kirúgnod, ugyanis felmondok! Jól tette fel Liam a kérdést, Nem, ez nem éri meg. Ezért itt hagyni a családom. Haza megyek.-szegeztem le, majd távoztam.
2013. december 1., vasárnap
27. rész. Üzenet.
Sziasztok! Meghoztam az új részt! Sajnálom hogy ilyen későn, de most volt időm írni. Sajnos még 3 rész +epilógus van hátra a blogból, ezért is nyitottam egy új blogot:katt! Remélem az is elnyeri a tetszéseteket! Örülnék pár kominak és pipának, jól esne! További szép napot, és jó olvasást!:)Már 3 hete hogy eljöttem a fiúktól. Igen, össze jött az állás. Hivatalosan is Brad Parkernek dolgozom. Nagyon örültem, de még jobban fájt hogy a családomat ott kellett hagynom Londonban, ugyanis New Yorkba költöztem. A fiúk csak azt tudják rólam hogy jól vagyok, úgy szintén a lányok is, kivétel Eleanor. Ő vele minden nap beszélek, de megígértettem vele hogy nem mondja el a többieknek. Hihetetlenül fáj hogy Liammel sem beszélek. Mit gondolhat most rólam? És a lányok? Borzalmasan bűntudatom van, de nem akartam hogy rosszul essen nekik a dolog. Nekem mindig is ez volt az álmom, híresebb és tehetségesebbnek lenni. Viszont így nem tudnék Liammel járni. Nem nagyon hiszek a távkapcsolatokban. Nem érdemel meg engem,hisz ott hagytam, egy levelet sem írtam neki, semmit. Ezért szeretném hogy boldog legyen, inkább keresse meg az igazit, akivel boldog tud lenni. Gondolkodásom Spoon zavarta meg. Dorombolva nyújtózkodott egyet az ablaknál.
Kicsit jobban felültem a kanapén, úgy hogy kilássak az ablakon. Már beköszöntött az ősz. A gyerekek boldogan játszottak a levelekkel, összegyűjtötték őket, majd ugráltak benne, vagy épp szétrugdosták. Könnyek között álltam fel, és szorongattam a nyakamban lévő medált, amit Liamtől kaptam még. Meghallottam a telefonom pittyegését, és a képernyőre néztem. Picit elöntött a boldogság, amikor Eleanor neve villant fel.
-Szia.-szóltam bele és visszahuppantam a kanapéra.
-Szia.-hallottam gyönyörű hangját.
-Hogy vagy?-kérdeztem meg elsőnek.
-Elvagyok.-mondta, és tudtam hogy elmosolyodott.
-É-és a többiek?-nyögtem ki nehezen.
-Fogjuk rá.-halkult el Eleanor.
-Liam?-tértem a lényegre.
-Rosszul. Nincs a legjobb kedvében.-válaszolt.
-Ohh értem.-hajtottam le a fejem. Mégis mire számítottam. Én nem tudtam elfelejteni, ezek szerint ő sem engem.
-De, nekem van egy jó hírem.-örült Eleanor.
-Végre.-sóhajtottam fel.-Mondd.
-Terhes vagyok.-mondta ki. Semmi húzás nélkül, csak így kerek perec.
-Komoly?-kerekedett ki a szemem.
-Igen.
-Öhh, de jaj, vagyis Louis tudja?-kérdeztem.
-Nem, ma voltam orvosnál.
-Gratulálok.-álltam fel a székből.
*Eleanor szemszöge*
Épp ülök az ágyon és Abbievel beszélek. Próbálok halk lenni, hogy a többiek ne hallják meg hogy kivel beszélek, ugyanis nem tudják hogy az unokahúgom hova ment, csak én.
-Hiányzol Abbie.-szomorodtam el. Ekkor viszont valaki benyitott. hirtelen hátra néztem és megláttam Liamet.
-Abbivel beszélsz?-kérdezte.
-Nem.-tagadtam le.
-Előbb hallottam. Ne hazudj el. Add ide a telefont.-nyújtotta ki a kezét. Nem tudtam mit tegyek. Liam mostanában elég agresszív. Bevallom kicsit féltem tőle.
-Nem vele beszélek.-erősködtem megint.
-Eleanor.-ordított rám. Gyorsan lenyomtam a piros gombot, hogy Abbie ne hallja a veszekedést, így is eleget hallott.
-Liam. Hagyd abba. Nem vele beszéltem.-néztem rá szúrósan. A kiabálásra a többiek is bejöttek.
-Miért hazudsz? Legalább mondd el hogy hol van!-könyörgött.
-New Yorkba ment.-hajtottam le a fejem. Megadtam magam. Nagyon sajnáltam, de nem volt szerencsés ez a helyzet. Liam azonnal kiviharzott a szobából, egyenesen le a földszintre. Gyorsan utána mentem.
-Hova mész?-hadartam.
-Szerinted? Elmegyek Abbieért. Visszahozom.-vette fel a kabátját.
-De Liam. Te jó isten.-tettem a kezem a homlokomra.-Mindjárt sötétedik.
-Semmi nem állhat a szerelem útjába.-nézett rám, majd kilépett az ajtón. Ott álltam egyedül, és bámultam hűlt helyét.
*Abbie szemszöge*
Hallottam a fele veszekedést. Liam nagyon ki van. Remélem Eleanor nyerte a veszekedést. Fájdalmasan az órára pillantottam, majd megállapítottam hogy mindjárt mennem kell dolgozni. Nagy nehezen rávettem magam hogy elmenjek még egyet fürödni. Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet. Most nem tudtam ellazulni a hatására. Nem ment. Liamre gondoltam. Hamarosan készen lettem, és felöltöztem, hogy elindulhassak. Magamra kapkodtam a kabátomat, és kiléptem a lakásból. Kicsit mindig félek amikor egyedül megyek dolgozni. Nem szeretem a fotósokat. Szerencsére eddig nem volt alkalmam találkozni velük, de most még óvatosabbnak kell lennem. Nem szeretném hogy Liam meglássa. Gyorsan felvettem egy taxit, majd beültem és lediktáltam a címet. Az út kicsit lassabban telt, mint ahogy szokott. Piros lámpát kaptunk, és pont megállt az autó, körülbelül 3 méterre egy újságostól, ahol szó szerint én és Liam voltunk a címlapon.
-Abbie Lewis megcsalta Liam Paynet a híres One direction énekesét? Esetleg nem alakul jól Liam és Abbie kapcsolata? Liam Payne mostanában, elég agresszív a külvilággal?-olvastam a címeket. Kínomban lehajtottam a fejem és néztem a cipőmet. Elég frusztráló volt hogy nagyjából én és Liam folytunk a csapból, és majdnem mindenki szájából.
*Liam szemszöge*
Első utam volt hogy menjek a repülőtérre. Gyorsan foglaltam egy helyet az első osztályon és rohantam is. Megkerestem a helyem és leültem. Csak reménykedni tudtam hogy hamar oda érjek.
*Abbie szemszöge*
Mivel mindjárt ott voltunk, megkértem a taxist hogy álljunk meg. Kifizettem a taxit és bementem egy kávézóba. Gondoltam sétálok egy kicsit, egy kellemes kávé mellett. Oda léptem a pulthoz és leadtam a rendelésemet. Éreztem hogy a telefonom elkezd rezegni a zsebemben, ezért megnéztem. Liam hívott. Nem volt erőm hogy felvegyem. Erőt vettem magamon és visszahelyeztem a zsebembe. Kifizettem az italom és kiléptem a helyiségből. Léptem egyet és megint rezegni kezdett a készülék. Nyafogva vettem ki a zsebemből, és csak reménykedni tudtam hogy nem Liam. Egy üzenetem jött, méghozzá Eleanortól.
"Liam egyenesen úton van New Yorkba. Remélem helyesen döntesz! És bocsi" xoxo.
Nos itt a rész. Remélem tetszett. Várom a véleményeteket hogy vajon mi fog történni.:) Ki is teszek egy szavazást oldalra!
2013. október 11., péntek
26. rész. Hívás.
Sziasztok! Nos tudom hogy későn, de itt a rész. Akik a facebook csoportban bentvannak, azok tudták hogy a blogot szüneteltetem. Sajnálom hogy ide nem tudtam kiírni, de itt vagyok. Új ötletekkel, és erővel kezdem írni az utolsó részeket. Remélem sok szeretettel fogjátok olvasni ezt is! További szép napot, és örülnék pár visszajelzésnek! Reggel arra keltem hogy valaki nyalogatja az arcom. Értetlenül és álmosan támaszkodtam fel az ágyból, majd kiszúrtam a kiskutyust, akit tegnap láttam Liammel. Meglepődtem, majd felkaptam a kezembe és ujjongtam. Szorongattam ahogy csak tudtam. Liam csak szótlanul ült mellettem.
-Köszönöm.-öleltem meg a barátomat is. Liam csak rám mosolygott, majd beszélni kezdett.
-Láttam hogy mennyire megtetszett, és hát gondoltam elhoztam neked.-simogatta meg ő is a kutyust. Tudtam miért hozta igazából, azt akarta hogy elfelejtsem Ornaterat. Kedves volt tőle. Liam lassan lement a többiekhez, én pedig felöltöztem. Leballagtam a konyhába, valamit enni. Találtam is valami csokis sütit. Egyből lecsaptam rá. Közben azon gondolkodtam mi legyen a neve a kutyusnak. Megettem a kaját, majd bementem a többiekhez a nappaliba. A tegnap esti koncertről beszéltek, ami nagyon jól sikerült. Megpillantottam Eleanort, aki az ajtófélfánál állt. Biccentett egyet hogy menjek utána. Felálltam és oda mentem hozzá, majd felmentünk.
-Mi baj?-huppantam le az ágyra boldogan. El nem válaszolt csak meredt maga elé.
-El. Mi a baj?-ültem oda mellé és átkaroltam.
-Azt hiszem terhes vagyok.-nézett rám.
-Ááá. Ez nagyszerű, de honnan veszed?-kérdeztem izgatottan.
-Már egy hónapja késik. Fáradt vagyok, annyit eszek mint egy elefánt, mindenen elsírom magam, érzékeny vagyok.
-Juj.-örültem. Felálltam, majd táncolni kezdtem.
-Lehetek a keresztanyukája?-vigyorogtam.
-Még nem biztos hogy az vagyok.-szólt idegesen El.
-Óó. Te biztos hogy érzékeny vagy? Inkább a hisztis csoportba sorolnálak.-nevettem.
-Abbie.
-Oké, oké.-tettem fel a kezem védekezés képpen. Eleanor maradt fent, én pedig vissza mentem a többiekhez, de meg kellett ígérnem hogy nem mondom el senkinek.
-Mi volt az a nagy kiabálás előbb?-nézett rám mindenki kérdően.
-Megláttam egy pókot.-ültem le Liam mellé.
-Abbie, te nem félsz a pókoktól.-nevetett mindenki.
-Öhhm, de. Ja és kettő volt.-nevettem én is velük. Reméltem hogy bevették.
*
-Lányok. Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-kérdezte Traci. Értettük a kérdést, de mindenki elnevette magát.
-Mi van Traci, Zaynen nem tudsz lovagolni?-kötekedett Tess.
-Héé.-nevette el ő is magát.-Én komolyan kérdeztem.
-Felőlem mehetünk.-álltam fel. Hiányzott a mozgás. Persze Eleanort most nem piszkáltam. Ezért csak szóltam neki hogy elmentünk, és vigyázzon a kutyusomra.
***
-Ez az.-mutattam oldalra. Találtunk New York mellett egy lovardát ahova eljöttünk.
-Jó napot.-köszöntünk egy nőnek, aki ott volt.
-Sziasztok lányok. Lovagolni jöttetek?
-Igen.-mosolyogtunk.
-Rendben, akkor elkérnék pár adatot majd megmutatom a felszereléseket és a lovakat.
-Oké.-igyekeztünk. Bevezetett minket egy kis házba, ahol elkérte a nevünket, igazolványt stb.
-Várjon. Abbie Lewis?-Öhhm ön Liam Payne barátnője?-kérdezte meglepődve. Vártam már hogy mikor kérdezi meg.
-Igen, de hagyja ezt az 'ön'-t. Tegezzen nyugodtan.-nevettem.
-Okés, de akkor ti pedig a többi fiú barátnője?
-Igen.-bólogattak a lányok.
-Ilyen nincs. Érdemes volt ma bejönni dolgozni.-nevette el magát a nő.
***
Végre készen voltunk, és kipróbálhattunk az akadálypájákat.
-Igen, tessék.-szóltam bele a készülékbe.
-Szia. Abbie Lewisel beszélek?-szólt bele egy férfi hang. Már most felismertem a hangját.
-I-igen. Ön Brad Parker? A híres zenei producer?-csillant fel a szemem.
-Igen. Szeretnélek meghívni hozzám, hogy dolgozz nekem.
-Öö. Oké, és mikorra?
-Holnap érek rá. Az aszisztensem üzenetben elküldi hogy pontosan hova kéne jönni. Remélem benne vagy. További szép napot.-tette le a telefont. Hirtelen nem tudtam mit mondani. A lányoknak nem akartam elmondani, hisz még nem biztos semmi, és az hogy csak engem akar a szarul esett volna nekik. Gyorsan leadtam a lovat, majd szaladtam haza. Mármint hívtam egy taxit. A lányt akitől kikölcsönöztük a cuccokat, mondtam neki hogy mondja a lányoknak hogy nincs semmi bajom, hazamentem. Hangosan csörtettem be a házba. Mindenen keresztül. Még a fiúk is meglepődtek. Felszaladtam a szobába, egyenesen Eleanorhoz.
-El.-kiáltottam, majd benyitottam a szobába.
-Mi van?-kérdezte meglepetten. Csak lihegni tudtam...Ő volt az egyetlen személy, aki tud ilyen helyzetekben segíteni.
2013. augusztus 31., szombat
25. rész. Ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől!
Sziasztok! Nos megérkeztem az új résszel! Nem nagyon szeretnék rizsázni, de most muszáj leszek. Mint látjátok megváltozott a blog kinézete. Ez azért is van, mert úgy éreztem hogy elhanyagolom ezt a blogot....Így úgy döntöttem hogy változtatok egy kicsit. Tudom a részek nem voltak valami izgalmasak, ezért is megértem hogy nem kaptam annyi lájkot és komit! Aki még nem tette volna meg, lépjen be a facebook csoportba. (oldalt link) Továbbá köszönöm a díjakat, komikat és a lájkokat! Aki még nem tette volna meg, nézzen be a másik blogomba is! (szintén oldalt link) Azt nem kell említenem hogy még jobban közeledik a vége...Borzalmas..ezt a részt is könnyezve írtam meg..Na de, öhhm, ennyi lett volna! A részek ezentúl izgalmasabbak lesznek. További szép napot és jó olvasást!
Reggel korán keltem, nem tudom miért. Liam még aranyosan szuszogott mellettem. Kikászálódtam az ágyból és magamra vettem a köntösöm. Felvettem a rózsaszín papucsom és lementem a konyhába, egy jó reggeli kávéért. Még senki sem volt fent, ezért halkan voltam. Pár perc alatt elkészítettem a reggeli löttyöm és kisétáltam a teraszra. 10 óra körül lehetett, hisz a nap már szépen sütötte meg a medencét és a kertet. Így meg kellett bizonyosodnom róla hogy nem keltem korán. Nem valami jó az időérzékem nyáron. Biztos azért mert a szobába be volt sötétítve. A kávémat szürcsölgetve álltam fel a napozóágyról. Muszáj volt sétálgatnom, mert elzsibbadt a lábam. Kíváncsi voltam mit látni a teraszról így a korláthoz mentem. A látvány gyönyörű volt. Mivel kicsit magas volt a korlát, ezért egy kicsit pipiskedtem és jobban leláttam. Viszont ekkor hirtelen egy nagy sikoltozást hallottam. Hirtelen megpillantottam pár rajongót. Kénytelen voltam elnevetni magam. Egy csomóan álltak ház előtt. Valaki még sátrat is hozott. Kicsit integettem, majd támadt egy ötletem. Nem tudtam hogy most csak a fiúk rajongói vannak ott, vagy akad néhány Abbie Lewis rajongó is. Felfutottam a szobánkba és lekaptam a törölközőm az akasztóról, majd megkerestem Liam egyik fehér pólóját. Gondoltam ledobom nekik. Hagy örüljenek egy kicsit. Mikor meglengettem a két anyagot, még nagyobb sikítást hallottam. Kénytelen voltam elröhögni magam. Meglendítettem a két tárgyat és elengedtem. Fénysebességgel értek földet, majd elkapták őket. Ekkor is egy nagy sikítást kaptam válaszul. Elmosolyodtam és felvettem a bögrét a földről. Elindultam a konyhába, ekkor már a lányok ott ültek.
-Jó reggelt.-'zakatoltam be'.
-Neked is. Mi ez a vidámság?-kérdezte Stefani.
-Ja, semmi.-vigyorogtam még mindig, majd Niall csoszogott le álmosan a konyhába és megcsókolta Tesst. Tátott szájjal bámultam őket.
-Öhhhm. Niall. Miről maradtunk le?-nevettem.
-Még semmiről.-mosolygott, majd Tesshez fordult.
-Tess Strong. Lennél a barátnőm?-kérdezte Niall izgatottan. Csak mosolyogtam tudtam, és Tess végre kimondta az igen szót. Gratulált nekik mindenki, majd felmentem Liamhez. Út közben egy erős kart éreztem az enyémen, ami behúzott egy szobába.
-Abbie. Segítened kell.-nézett rám kétségbeesetten Harry.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Szeretném megkérni Stefanit hogy legyen a barátnőm, de nem tudom hogy mikor, és hol. Szerintem New York alkalmas lenne erre.
-Harrry, nyugi. Nem vagy lekésve semmiről.-nevettem. Hihetetlen hogy a fiúk ilyen szerelmes kedvükben vannak. Talán a levegőtől van.
-Ezt hogy érted? Hogy-hogy nem vagyok lekésve semmiről?-nézett értetlenül a göndör.
-Niall most kérte meg Tesst hogy legyen a barátnője. Szóval, igen jó lesz New York. Vidd el a koncert után vacsorázni, és vigyél neki vörös rózsát. Azt imádja.-adtam a tippet és ott hagytam és indultam Liamhez. Óvatosan nyitottam be az ajtón. Még mindig alszik.-nevettem el magam. Ledobtam a papucsom magamról, majd felugrottam az ágyra. Ugrálni kezdtem és közben azt kiabáltam hogy jó reggelt. Hallottam a barátomat ahogy felnyög. Én még mindig ugráltam amikor hirtelen megfogta a karom és magára rántott. Hirtelen tapasztotta az ajkát az enyémre.
***
New York utcáin sétálgattunk, amikor kiszúrtam egy kisállat kereskedést. Oda mentem a kirakathoz és nézegetni kezdtem az állatokat. Lassan Liam is oda ballagott mellém hátulról, majd átölelte a derekam. A tekintetem közben egy kis Husky kölyökre tévedt, aki ott játszott egy ronggyal. Nem is egyedül volt. Többen voltak, de ő jóval kisebb volt mint a többi.
-Nézd azt a kis Huskyt.-mutattam rá a tükrön keresztül.
-Pont azt szúrtam én is ki.-nevetett.
-Hé skacok mit néztek?-jött oda Niall hozzánk. Nem válaszoltunk, hanem Liam megmutatta az ír fiúnak a kiskutyát. Kicsit még csodáltuk, majd tovább mentünk, és megmutatták New York látványosságait.
Fáradtan huppantam le a kanapéra. New York tényleg gyönyörű város. Olyan 6 óra körül lehet. A fiúknak nemsokára kezdődik a koncertjük. Gondolataim közepette a többiek is bejöttek a nappaliba.
-Mi lenne ha üvegeznénk egy kicsit?-nevetett Niall.
-Felőlem.-húztam meg a vállam, majd megszólalt a telefonom. Megpillantottam a képernyőn Colin képét. Örültem hogy hív, de egy kicsit megijedtem hogy miért. Nem szokott hívni.
-Szia Colin.-emeltem a telefont a fülemhez, és kisétáltam a konyhába.
-Figyelj Abbie. Azért hívlak mert..-halkult el.
-Colin mi történt?-pánikoltam be.
-Ornatera ma reggel elpusztult.-beszélt halkan. Fel sem fogtam mit mondott. A telefonom kiesett a kezemből és sírni kezdtem. Nem akartam elhinni amit hallottam. Olyan érzés volt minthogyha a szívem tört volna ketté. Tudtam hogy Ornatera öreg, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar itt hagy engem. Zokogva ballagtam fel a szobába. Nem volt már kedvem játszani. Azt sem szerettem volna hogy a fiúk meglássanak így, viszont a nappaliból lehet felmenni az emeletre, így kénytelen voltam. Próbáltam eltakarni, a gondolom már kisírt szemeimet és felfutni az fentre. Benyitottam a szobába, becsaptam az ajtót és bekuporogtam a sarokba, az ágyon. Borzalmasan fájt a dolog. Már-már kezdtem lehiggadni amikor Liam nyitott be.
-Mi a baj Abbie?-kuporodott mellém és megfogta a kezem.
-Ornatera meghalt.-hajtottam le a fejem. Nem válaszolt csak magához húzott. Szorosan ölelt, amitől még jobban megnyugodtam.
-Lehet hogy a lovad testben nem lesz veled, de lélekben igen, és biztos boldogan halt meg. Hisz neki volt a legjobb gazdája.-mosolyodott el Liam.
-Tudom Liam, de ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől, és nagyon fáj.-nem mondott semmit, csak elkezdett dúdolni. Mikor befejezte megszólalt.
-Ne szomorkodj mazsola. Itt vagyunk New Yorkban, használd ki. Este elviszlek valahova. Ornatera pdig boldog ott fent póniországba.-mondta. Akaratlanul is elnevettem magam.
-Ezt ne mond hogy póni ország. Olyan minthogyha egy 5 éves gyerek lennék.-nevettem..
(remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem annál több öröm. UI: innentől kezd érdekesebbé válni a történet, puszi)
Reggel korán keltem, nem tudom miért. Liam még aranyosan szuszogott mellettem. Kikászálódtam az ágyból és magamra vettem a köntösöm. Felvettem a rózsaszín papucsom és lementem a konyhába, egy jó reggeli kávéért. Még senki sem volt fent, ezért halkan voltam. Pár perc alatt elkészítettem a reggeli löttyöm és kisétáltam a teraszra. 10 óra körül lehetett, hisz a nap már szépen sütötte meg a medencét és a kertet. Így meg kellett bizonyosodnom róla hogy nem keltem korán. Nem valami jó az időérzékem nyáron. Biztos azért mert a szobába be volt sötétítve. A kávémat szürcsölgetve álltam fel a napozóágyról. Muszáj volt sétálgatnom, mert elzsibbadt a lábam. Kíváncsi voltam mit látni a teraszról így a korláthoz mentem. A látvány gyönyörű volt. Mivel kicsit magas volt a korlát, ezért egy kicsit pipiskedtem és jobban leláttam. Viszont ekkor hirtelen egy nagy sikoltozást hallottam. Hirtelen megpillantottam pár rajongót. Kénytelen voltam elnevetni magam. Egy csomóan álltak ház előtt. Valaki még sátrat is hozott. Kicsit integettem, majd támadt egy ötletem. Nem tudtam hogy most csak a fiúk rajongói vannak ott, vagy akad néhány Abbie Lewis rajongó is. Felfutottam a szobánkba és lekaptam a törölközőm az akasztóról, majd megkerestem Liam egyik fehér pólóját. Gondoltam ledobom nekik. Hagy örüljenek egy kicsit. Mikor meglengettem a két anyagot, még nagyobb sikítást hallottam. Kénytelen voltam elröhögni magam. Meglendítettem a két tárgyat és elengedtem. Fénysebességgel értek földet, majd elkapták őket. Ekkor is egy nagy sikítást kaptam válaszul. Elmosolyodtam és felvettem a bögrét a földről. Elindultam a konyhába, ekkor már a lányok ott ültek.
-Jó reggelt.-'zakatoltam be'.
-Neked is. Mi ez a vidámság?-kérdezte Stefani.
-Ja, semmi.-vigyorogtam még mindig, majd Niall csoszogott le álmosan a konyhába és megcsókolta Tesst. Tátott szájjal bámultam őket.
-Öhhhm. Niall. Miről maradtunk le?-nevettem.
-Még semmiről.-mosolygott, majd Tesshez fordult.
-Tess Strong. Lennél a barátnőm?-kérdezte Niall izgatottan. Csak mosolyogtam tudtam, és Tess végre kimondta az igen szót. Gratulált nekik mindenki, majd felmentem Liamhez. Út közben egy erős kart éreztem az enyémen, ami behúzott egy szobába.
-Abbie. Segítened kell.-nézett rám kétségbeesetten Harry.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Szeretném megkérni Stefanit hogy legyen a barátnőm, de nem tudom hogy mikor, és hol. Szerintem New York alkalmas lenne erre.
-Harrry, nyugi. Nem vagy lekésve semmiről.-nevettem. Hihetetlen hogy a fiúk ilyen szerelmes kedvükben vannak. Talán a levegőtől van.
-Ezt hogy érted? Hogy-hogy nem vagyok lekésve semmiről?-nézett értetlenül a göndör.
-Niall most kérte meg Tesst hogy legyen a barátnője. Szóval, igen jó lesz New York. Vidd el a koncert után vacsorázni, és vigyél neki vörös rózsát. Azt imádja.-adtam a tippet és ott hagytam és indultam Liamhez. Óvatosan nyitottam be az ajtón. Még mindig alszik.-nevettem el magam. Ledobtam a papucsom magamról, majd felugrottam az ágyra. Ugrálni kezdtem és közben azt kiabáltam hogy jó reggelt. Hallottam a barátomat ahogy felnyög. Én még mindig ugráltam amikor hirtelen megfogta a karom és magára rántott. Hirtelen tapasztotta az ajkát az enyémre.
***
New York utcáin sétálgattunk, amikor kiszúrtam egy kisállat kereskedést. Oda mentem a kirakathoz és nézegetni kezdtem az állatokat. Lassan Liam is oda ballagott mellém hátulról, majd átölelte a derekam. A tekintetem közben egy kis Husky kölyökre tévedt, aki ott játszott egy ronggyal. Nem is egyedül volt. Többen voltak, de ő jóval kisebb volt mint a többi.
-Nézd azt a kis Huskyt.-mutattam rá a tükrön keresztül.
-Pont azt szúrtam én is ki.-nevetett.
-Hé skacok mit néztek?-jött oda Niall hozzánk. Nem válaszoltunk, hanem Liam megmutatta az ír fiúnak a kiskutyát. Kicsit még csodáltuk, majd tovább mentünk, és megmutatták New York látványosságait.
Fáradtan huppantam le a kanapéra. New York tényleg gyönyörű város. Olyan 6 óra körül lehet. A fiúknak nemsokára kezdődik a koncertjük. Gondolataim közepette a többiek is bejöttek a nappaliba.
-Mi lenne ha üvegeznénk egy kicsit?-nevetett Niall.
-Felőlem.-húztam meg a vállam, majd megszólalt a telefonom. Megpillantottam a képernyőn Colin képét. Örültem hogy hív, de egy kicsit megijedtem hogy miért. Nem szokott hívni.
-Szia Colin.-emeltem a telefont a fülemhez, és kisétáltam a konyhába.
-Figyelj Abbie. Azért hívlak mert..-halkult el.
-Colin mi történt?-pánikoltam be.
-Ornatera ma reggel elpusztult.-beszélt halkan. Fel sem fogtam mit mondott. A telefonom kiesett a kezemből és sírni kezdtem. Nem akartam elhinni amit hallottam. Olyan érzés volt minthogyha a szívem tört volna ketté. Tudtam hogy Ornatera öreg, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar itt hagy engem. Zokogva ballagtam fel a szobába. Nem volt már kedvem játszani. Azt sem szerettem volna hogy a fiúk meglássanak így, viszont a nappaliból lehet felmenni az emeletre, így kénytelen voltam. Próbáltam eltakarni, a gondolom már kisírt szemeimet és felfutni az fentre. Benyitottam a szobába, becsaptam az ajtót és bekuporogtam a sarokba, az ágyon. Borzalmasan fájt a dolog. Már-már kezdtem lehiggadni amikor Liam nyitott be.
-Mi a baj Abbie?-kuporodott mellém és megfogta a kezem.
-Ornatera meghalt.-hajtottam le a fejem. Nem válaszolt csak magához húzott. Szorosan ölelt, amitől még jobban megnyugodtam.
-Lehet hogy a lovad testben nem lesz veled, de lélekben igen, és biztos boldogan halt meg. Hisz neki volt a legjobb gazdája.-mosolyodott el Liam.
-Tudom Liam, de ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől, és nagyon fáj.-nem mondott semmit, csak elkezdett dúdolni. Mikor befejezte megszólalt.
-Ne szomorkodj mazsola. Itt vagyunk New Yorkban, használd ki. Este elviszlek valahova. Ornatera pdig boldog ott fent póniországba.-mondta. Akaratlanul is elnevettem magam.
-Ezt ne mond hogy póni ország. Olyan minthogyha egy 5 éves gyerek lennék.-nevettem..
(remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem annál több öröm. UI: innentől kezd érdekesebbé válni a történet, puszi)
2013. augusztus 23., péntek
24. rész. Meglepetés.
Sziasztok! Itt is a kövi rész. Köszönöm a lájkokat és a komikat. Kezdünk nagyon a végéhez érni, de nem is rizsázok többet. Jó olvasást!
Reggel korán kellett kelni, hisz indult a gépünk Már felöltözve álltunk az ajtóban, csak Tessre vártunk. Tegnap este még Averyt elvittük a lovardába, hogy amíg mi távol vagyunk, ne legyen egyedül.
-Tess gyere már. Itt a taxi is.-ordított neki Stefani.
-Itt vagyok.-sietett le az emeletről. Bezártuk az ajtót és beültünk a taxiba.
-Akkor irány a repülőtér.-szólaltam meg boldogan, a többiek pedig ujjongtak. Olyan fél óra alatt meg is érkeztünk. Sokat nem kellett várni, ugyanis a jegyeket már tegnap megrendeltük. Leadtuk a bőröndöket, csak a kis táskánk maradt nálunk.
-A New York-i járat 10 perc múlva indul.-hallottuk a bemondót. Felszálltunk a gépre, majd helyet foglaltunk. Mindenkinek jutott egy pár, kivétel Tracinek. Neki egy bácsi kellett ülnie, aki már most aludt. Horkolt, és fojt a nyála egyben. Traci egy olyan "ments meg" fejjel nézett rám, és a lányokra, akik nevettek rajta. Végül nemsokára felszállt a gépünk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és becsuktam a szemem.
***
-Üdv New York city.-nevetett Stefani. Elképesztően meleg volt. Melegebb mint Londonban. Ráadásul egy legyező volt nálunk, és azon veszekedtünk.
-Inkább felhívom Pault.-kutakodtam a telefonom után. Rámentem a hívásra és egy csörgés után felvette.
-Sziaaaa.-húztam el az a betűt. Túlságosan is jó kedvemben voltam.
-Szia Abbie. Megérkeztetek?-kérdezte komolyan.
-Igeeeen.-húztam el az e betűt most.
-Akkor küldök egy taxit értetek. Látom jó kedved van.-nevetett.
-Túlságosan is.-vigyorogtam.
-Akkor jó. Legalább felvidítjátok majd a fiúkat.-hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.
-Az biztos.-néztem a lányokra, akik ugyanúgy be voltak zsongva ahogy én.
-Oksé, akkor küldöm a taxit. Szia.-köszönt el és letette. Eltettem a telefonom és a lányok felé fordultam.
-Mindjárt jön egy taxi értünk.-ültem le a bőröndömre. Pár perccel később egy nagy sárga taxi jelent meg előttük. Tess megkérdezte hogy a miénk-e. Végül integetett hogy igen. Bepakoltuk a cuccunkat, és beszálltunk. Épp időben, ugyanis egy csomó rajongó ekkor rohamozott meg minket. Út közben néztem ki az ablakon. Nem voltam még New York-ban. Tudom kicsit furcsa hogy híres vagyok, és még nem voltam, de itt még nem volt koncertünk.
-Nos, megérkeztünk.-szólt a taxis. Kiszálltunk az autóból, majd kivettük a bőröndöket. A szánk tátva maradt. Egy óriási ház előtt álltunk meg. Csak álltunk és bámultuk.
-Sziasztok lányok.-köszöntött minket Paul.
-Helóó.-köszöntünk neki még mindig lélegzet elállítva.
-Tetszik?-nevetett.
-Gyönyörű.-húztam a bőröndöm. Még belülről is szép volt. Ekkor Lou köszöntöt minket, Luxal az ölében. Körbevezettek minket, persze halkan beszéltünk hogy a fiúk ne halljanak.
-Kint medencéznek. Öltözzetek át és szórakozzatok.-mondta Paul majd elment. Lou megmutatta a fiúk szobáját, majd ő is elment.
-Na csajok. 10 perc múlva találkozunk itt. Siessetek.-nyitottam be Liam szobájába. Egyből megcsapott a parfümjének az illata. Szép rend volt a szobában. Ledobtam a táskám és előkotorásztam belőle a fürdőruhám.
Kicsit bementem még a fürdőszobába készülődni. Kifésültem a hajam és felkötöttem kontyba. Ránéztem a telefonomra és még időben voltam. Megkerestem törölközőm és elindultam a találkahelyre. Traci és Tess már ott voltak.
-De jól néztek ki.-nevettem.
-Te sem vagy semmi.-nevettek. Közben megjött Stefani is.
-Nos lányok, a terv a következő. Háromig számolok majd beleugrunk a fiúkhoz a vízbe, közben pedig azt kiabáljuk hogy meglepetés.-néztem rájuk.
-Okés.-bólintottak. Ledobtuk a cuccunkat a napozóágyra., majd számolni kezdtem.
-Egy.-kettő.-hároooom.-kiabáltam. Elkezdtünk futni és egyszerre elkiabáltuk magunkat hogy "meglepetés". Fénysebességgel érkeztünk a fiúk közé a vízbe. Mikor éreztem hogy a lábam érintette a csempét, elrugaszkodtam és feljöttem a víz tetejére. Pont szembe kerültem Liammel, aki kikerekedett szemekkel nézett engem, majd leesett neki a dolog és szorosan magához ölelt.
-Te, itt? Hogy és mint..-hadarta a szavakat meglepetten. Mindig a nőket kell elhallgattatni egy csókkal, de én most őt állítottam le. Hosszan csókoltam. A nyelve bejutást kért, amit engedtem neki.
-Na gyerekek, menjetek ágyra.-vinnyogott Hazza. Elfordítottam a fejem és szembefröcsköltem. Még pancsoltunk egy kicsit, majd kiültünk énekelni. Persze nem hagyhattuk ki a nagy ölelést.
-Mit énekeljünk?-kérdezte Harry.
-Én tudom. Elkezdem én.-eszembe jutott egy jó szám, amit az egyik kedvenc lány együttesem énekel.
(zene)
I’m breaking down; gonna start from scratch
Shake it off like an Etch-A-Sketch
My lips are saying goodbye
My eyes are finally dry
I’m not the way that I used to be
I took the record off repeat
You killed me, but I survived
And now I’m coming alive
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Yeah
I broke the glass that surrounded me ([Normani:] Surrounded me)
I ain’t the way you remember me ([Normani:] Remember me)
I was such a good girl
So fragile, but no more.
I jumped the fence to the other side ([Normani:] The other side)
My whole world was electrified ([Normani:] Elecrified)
Now I’m no longer afraid
It’s Independence Day
[Normani]
It's Independence Day
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Everything is changing and I never wanna go back to the way it was (the way it was)
I’m finding who I am and who I am from here on out is gonna be enough (gonna be enough)
It’s gonna be enough
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
[Ally]
I’ll never be that girl again
Oh-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On (oooon)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on and on)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on)
Oh-oh-oh (on and on and on and on)
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh (hey, yeah, yeah)
I'm movin' on.-fejeztem be. Mindenki körbenézett és elnevettük magunkat.
-Olyan jó hogy itt vagytok.-ugrott be Niall a medencébe. Erre mindenki még jobban nevetett, majd csatlakoztunk hozzá. Boldogan ugrottam be a vízbe. Jó volt meglepni a fiúkat, és végre mosolyogni láttuk őket..
(remélem megér pár kommentet xoxo)
Reggel korán kellett kelni, hisz indult a gépünk Már felöltözve álltunk az ajtóban, csak Tessre vártunk. Tegnap este még Averyt elvittük a lovardába, hogy amíg mi távol vagyunk, ne legyen egyedül.
-Tess gyere már. Itt a taxi is.-ordított neki Stefani.
-Itt vagyok.-sietett le az emeletről. Bezártuk az ajtót és beültünk a taxiba.
-Akkor irány a repülőtér.-szólaltam meg boldogan, a többiek pedig ujjongtak. Olyan fél óra alatt meg is érkeztünk. Sokat nem kellett várni, ugyanis a jegyeket már tegnap megrendeltük. Leadtuk a bőröndöket, csak a kis táskánk maradt nálunk.
-A New York-i járat 10 perc múlva indul.-hallottuk a bemondót. Felszálltunk a gépre, majd helyet foglaltunk. Mindenkinek jutott egy pár, kivétel Tracinek. Neki egy bácsi kellett ülnie, aki már most aludt. Horkolt, és fojt a nyála egyben. Traci egy olyan "ments meg" fejjel nézett rám, és a lányokra, akik nevettek rajta. Végül nemsokára felszállt a gépünk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és becsuktam a szemem.
***
-Üdv New York city.-nevetett Stefani. Elképesztően meleg volt. Melegebb mint Londonban. Ráadásul egy legyező volt nálunk, és azon veszekedtünk.
-Inkább felhívom Pault.-kutakodtam a telefonom után. Rámentem a hívásra és egy csörgés után felvette.
-Sziaaaa.-húztam el az a betűt. Túlságosan is jó kedvemben voltam.
-Szia Abbie. Megérkeztetek?-kérdezte komolyan.
-Igeeeen.-húztam el az e betűt most.
-Akkor küldök egy taxit értetek. Látom jó kedved van.-nevetett.
-Túlságosan is.-vigyorogtam.
-Akkor jó. Legalább felvidítjátok majd a fiúkat.-hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.
-Az biztos.-néztem a lányokra, akik ugyanúgy be voltak zsongva ahogy én.
-Oksé, akkor küldöm a taxit. Szia.-köszönt el és letette. Eltettem a telefonom és a lányok felé fordultam.
-Mindjárt jön egy taxi értünk.-ültem le a bőröndömre. Pár perccel később egy nagy sárga taxi jelent meg előttük. Tess megkérdezte hogy a miénk-e. Végül integetett hogy igen. Bepakoltuk a cuccunkat, és beszálltunk. Épp időben, ugyanis egy csomó rajongó ekkor rohamozott meg minket. Út közben néztem ki az ablakon. Nem voltam még New York-ban. Tudom kicsit furcsa hogy híres vagyok, és még nem voltam, de itt még nem volt koncertünk.
-Nos, megérkeztünk.-szólt a taxis. Kiszálltunk az autóból, majd kivettük a bőröndöket. A szánk tátva maradt. Egy óriási ház előtt álltunk meg. Csak álltunk és bámultuk.
-Sziasztok lányok.-köszöntött minket Paul.
-Helóó.-köszöntünk neki még mindig lélegzet elállítva.
-Tetszik?-nevetett.
-Gyönyörű.-húztam a bőröndöm. Még belülről is szép volt. Ekkor Lou köszöntöt minket, Luxal az ölében. Körbevezettek minket, persze halkan beszéltünk hogy a fiúk ne halljanak.
-Kint medencéznek. Öltözzetek át és szórakozzatok.-mondta Paul majd elment. Lou megmutatta a fiúk szobáját, majd ő is elment.
-Na csajok. 10 perc múlva találkozunk itt. Siessetek.-nyitottam be Liam szobájába. Egyből megcsapott a parfümjének az illata. Szép rend volt a szobában. Ledobtam a táskám és előkotorásztam belőle a fürdőruhám.
-De jól néztek ki.-nevettem.
-Te sem vagy semmi.-nevettek. Közben megjött Stefani is.
-Nos lányok, a terv a következő. Háromig számolok majd beleugrunk a fiúkhoz a vízbe, közben pedig azt kiabáljuk hogy meglepetés.-néztem rájuk.
-Okés.-bólintottak. Ledobtuk a cuccunkat a napozóágyra., majd számolni kezdtem.
-Egy.-kettő.-hároooom.-kiabáltam. Elkezdtünk futni és egyszerre elkiabáltuk magunkat hogy "meglepetés". Fénysebességgel érkeztünk a fiúk közé a vízbe. Mikor éreztem hogy a lábam érintette a csempét, elrugaszkodtam és feljöttem a víz tetejére. Pont szembe kerültem Liammel, aki kikerekedett szemekkel nézett engem, majd leesett neki a dolog és szorosan magához ölelt.
-Te, itt? Hogy és mint..-hadarta a szavakat meglepetten. Mindig a nőket kell elhallgattatni egy csókkal, de én most őt állítottam le. Hosszan csókoltam. A nyelve bejutást kért, amit engedtem neki.
-Na gyerekek, menjetek ágyra.-vinnyogott Hazza. Elfordítottam a fejem és szembefröcsköltem. Még pancsoltunk egy kicsit, majd kiültünk énekelni. Persze nem hagyhattuk ki a nagy ölelést.
-Mit énekeljünk?-kérdezte Harry.
-Én tudom. Elkezdem én.-eszembe jutott egy jó szám, amit az egyik kedvenc lány együttesem énekel.
(zene)
I’m breaking down; gonna start from scratch
Shake it off like an Etch-A-Sketch
My lips are saying goodbye
My eyes are finally dry
I’m not the way that I used to be
I took the record off repeat
You killed me, but I survived
And now I’m coming alive
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Yeah
I broke the glass that surrounded me ([Normani:] Surrounded me)
I ain’t the way you remember me ([Normani:] Remember me)
I was such a good girl
So fragile, but no more.
I jumped the fence to the other side ([Normani:] The other side)
My whole world was electrified ([Normani:] Elecrified)
Now I’m no longer afraid
It’s Independence Day
[Normani]
It's Independence Day
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Everything is changing and I never wanna go back to the way it was (the way it was)
I’m finding who I am and who I am from here on out is gonna be enough (gonna be enough)
It’s gonna be enough
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
[Ally]
I’ll never be that girl again
Oh-oh-oh
My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On (oooon)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on and on)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on)
Oh-oh-oh (on and on and on and on)
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh (hey, yeah, yeah)
I'm movin' on.-fejeztem be. Mindenki körbenézett és elnevettük magunkat.
-Olyan jó hogy itt vagytok.-ugrott be Niall a medencébe. Erre mindenki még jobban nevetett, majd csatlakoztunk hozzá. Boldogan ugrottam be a vízbe. Jó volt meglepni a fiúkat, és végre mosolyogni láttuk őket..
(remélem megér pár kommentet xoxo)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)