27. rész. Üzenet.

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Sajnálom hogy ilyen későn, de most volt időm írni. Sajnos még 3 rész +epilógus van hátra a blogból, ezért is nyitottam egy új blogot:katt! Remélem az is elnyeri a tetszéseteket! Örülnék pár kominak és pipának, jól esne! További szép napot, és jó olvasást!:)





Már 3 hete hogy eljöttem a fiúktól. Igen, össze jött az állás. Hivatalosan is Brad Parkernek dolgozom. Nagyon örültem, de még jobban fájt hogy a családomat ott kellett hagynom Londonban, ugyanis New Yorkba költöztem. A fiúk csak azt tudják rólam hogy jól vagyok, úgy szintén a lányok is, kivétel Eleanor. Ő vele minden nap beszélek, de megígértettem vele hogy nem mondja el a többieknek. Hihetetlenül fáj hogy Liammel sem beszélek. Mit gondolhat most rólam? És a lányok? Borzalmasan bűntudatom van, de nem akartam hogy rosszul essen nekik a dolog. Nekem mindig is ez volt az álmom, híresebb és tehetségesebbnek lenni. Viszont így nem tudnék Liammel járni. Nem nagyon hiszek a távkapcsolatokban. Nem érdemel meg engem,hisz ott hagytam, egy levelet sem írtam neki, semmit. Ezért szeretném hogy boldog legyen, inkább keresse meg az igazit, akivel boldog tud lenni. Gondolkodásom Spoon zavarta meg. Dorombolva nyújtózkodott egyet az ablaknál.

Kicsit jobban felültem a kanapén, úgy hogy kilássak az ablakon. Már beköszöntött az ősz. A gyerekek boldogan játszottak a levelekkel, összegyűjtötték őket, majd ugráltak benne, vagy épp szétrugdosták. Könnyek között álltam fel, és szorongattam a nyakamban lévő medált, amit Liamtől kaptam még. Meghallottam a telefonom pittyegését, és a képernyőre néztem. Picit elöntött a boldogság, amikor Eleanor neve villant fel.
-Szia.-szóltam bele és visszahuppantam a kanapéra.
-Szia.-hallottam gyönyörű hangját.
-Hogy vagy?-kérdeztem meg elsőnek.
-Elvagyok.-mondta, és tudtam hogy elmosolyodott.
-É-és a többiek?-nyögtem ki nehezen.
-Fogjuk rá.-halkult el Eleanor.
-Liam?-tértem a lényegre.
-Rosszul. Nincs a legjobb kedvében.-válaszolt.
-Ohh értem.-hajtottam le a fejem. Mégis mire számítottam. Én nem tudtam elfelejteni, ezek szerint ő sem engem.
-De, nekem van egy jó hírem.-örült Eleanor.
-Végre.-sóhajtottam fel.-Mondd.
-Terhes vagyok.-mondta ki. Semmi húzás nélkül, csak így kerek perec.
-Komoly?-kerekedett ki a szemem.
-Igen.
-Öhh, de jaj, vagyis Louis tudja?-kérdeztem.
-Nem, ma voltam orvosnál.
-Gratulálok.-álltam fel a székből.

*Eleanor szemszöge*
Épp ülök az ágyon és Abbievel beszélek. Próbálok halk lenni, hogy a többiek ne hallják meg hogy kivel beszélek, ugyanis nem tudják hogy az unokahúgom hova ment, csak én.
-Hiányzol Abbie.-szomorodtam el. Ekkor viszont valaki benyitott. hirtelen hátra néztem és megláttam Liamet.
-Abbivel beszélsz?-kérdezte.
-Nem.-tagadtam le.
-Előbb hallottam. Ne hazudj el. Add ide a telefont.-nyújtotta ki a kezét. Nem tudtam mit tegyek. Liam mostanában elég agresszív. Bevallom kicsit féltem tőle.
-Nem vele beszélek.-erősködtem megint.
-Eleanor.-ordított rám. Gyorsan lenyomtam a piros gombot, hogy Abbie ne hallja a veszekedést, így is eleget hallott.
-Liam. Hagyd abba. Nem vele beszéltem.-néztem rá szúrósan. A kiabálásra a többiek is bejöttek.
-Miért hazudsz? Legalább mondd el hogy hol van!-könyörgött.
-New Yorkba ment.-hajtottam le a fejem. Megadtam magam. Nagyon sajnáltam, de nem volt szerencsés ez a helyzet. Liam azonnal kiviharzott a szobából, egyenesen le a földszintre. Gyorsan utána mentem.
-Hova mész?-hadartam.
-Szerinted? Elmegyek Abbieért. Visszahozom.-vette fel a kabátját.
-De Liam. Te jó isten.-tettem a kezem a homlokomra.-Mindjárt sötétedik.
-Semmi nem állhat a szerelem útjába.-nézett rám, majd kilépett az ajtón. Ott álltam egyedül, és bámultam hűlt helyét.

*Abbie szemszöge*
Hallottam a fele veszekedést. Liam nagyon ki van. Remélem Eleanor nyerte a veszekedést. Fájdalmasan az órára pillantottam, majd megállapítottam hogy mindjárt mennem kell dolgozni. Nagy nehezen rávettem magam hogy elmenjek még egyet fürödni. Beálltam a zuhanyzóba és magamra engedtem a forró vizet. Most nem tudtam ellazulni a hatására. Nem ment. Liamre gondoltam. Hamarosan készen lettem, és felöltöztem, hogy elindulhassak. Magamra kapkodtam a kabátomat, és kiléptem a lakásból. Kicsit mindig félek amikor egyedül megyek dolgozni. Nem szeretem a fotósokat. Szerencsére eddig nem volt alkalmam találkozni velük, de most még óvatosabbnak kell lennem. Nem szeretném hogy Liam meglássa. Gyorsan felvettem egy taxit, majd beültem és lediktáltam a címet. Az út kicsit lassabban telt, mint ahogy szokott. Piros lámpát kaptunk, és pont megállt az autó, körülbelül 3 méterre egy újságostól, ahol szó szerint én és Liam voltunk a címlapon.
-Abbie Lewis megcsalta Liam Paynet a híres One direction énekesét? Esetleg nem alakul jól Liam és Abbie kapcsolata? Liam Payne mostanában, elég agresszív a külvilággal?-olvastam a címeket. Kínomban lehajtottam a fejem és néztem a cipőmet. Elég frusztráló volt hogy nagyjából én és Liam folytunk a csapból, és majdnem mindenki szájából.

*Liam szemszöge*
Első utam volt hogy menjek a repülőtérre. Gyorsan foglaltam egy helyet az első osztályon és rohantam is. Megkerestem a helyem és leültem. Csak reménykedni tudtam hogy hamar oda érjek.

*Abbie szemszöge*
Mivel mindjárt ott voltunk, megkértem a taxist hogy álljunk meg. Kifizettem a taxit és bementem egy kávézóba. Gondoltam sétálok egy kicsit, egy kellemes kávé mellett. Oda léptem a pulthoz és leadtam a rendelésemet. Éreztem hogy a telefonom elkezd rezegni a zsebemben, ezért megnéztem. Liam hívott. Nem volt erőm hogy felvegyem. Erőt vettem magamon és visszahelyeztem a zsebembe. Kifizettem az italom és kiléptem a helyiségből. Léptem egyet és megint rezegni kezdett a készülék. Nyafogva vettem ki a zsebemből, és csak reménykedni tudtam hogy nem Liam. Egy üzenetem jött, méghozzá Eleanortól.
"Liam egyenesen úton van New Yorkba. Remélem helyesen döntesz! És bocsi" xoxo.

Nos itt a rész. Remélem tetszett. Várom a véleményeteket hogy vajon mi fog történni.:) Ki is teszek egy szavazást oldalra!

26. rész. Hívás.

Sziasztok! Nos tudom hogy későn, de itt a rész. Akik a facebook csoportban bentvannak, azok tudták hogy a blogot szüneteltetem. Sajnálom hogy ide nem tudtam kiírni, de itt vagyok. Új ötletekkel, és erővel kezdem írni az utolsó részeket. Remélem sok szeretettel fogjátok olvasni ezt is! További szép napot, és örülnék pár visszajelzésnek!

Reggel arra keltem hogy valaki nyalogatja az arcom. Értetlenül és álmosan támaszkodtam fel az ágyból, majd kiszúrtam a kiskutyust, akit tegnap láttam Liammel. Meglepődtem, majd felkaptam a kezembe és ujjongtam. Szorongattam ahogy csak tudtam. Liam csak szótlanul ült mellettem.
-Köszönöm.-öleltem meg a barátomat is. Liam csak rám mosolygott, majd beszélni kezdett.
-Láttam hogy mennyire megtetszett, és hát gondoltam elhoztam neked.-simogatta meg ő is a kutyust. Tudtam miért hozta igazából, azt akarta hogy elfelejtsem Ornaterat. Kedves volt tőle. Liam lassan lement a többiekhez, én pedig felöltöztem. Leballagtam a konyhába, valamit enni. Találtam is valami csokis sütit. Egyből lecsaptam rá. Közben azon gondolkodtam mi legyen a neve a kutyusnak. Megettem a kaját, majd bementem a többiekhez a nappaliba. A tegnap esti koncertről beszéltek, ami nagyon jól sikerült. Megpillantottam Eleanort, aki az ajtófélfánál állt. Biccentett egyet hogy menjek utána. Felálltam és oda mentem hozzá, majd felmentünk.
-Mi baj?-huppantam le az ágyra boldogan. El nem válaszolt csak meredt maga elé.
-El. Mi a baj?-ültem oda mellé és átkaroltam.
-Azt hiszem terhes vagyok.-nézett rám.
-Ááá. Ez nagyszerű, de honnan veszed?-kérdeztem izgatottan.
-Már egy hónapja késik. Fáradt vagyok, annyit eszek mint egy elefánt, mindenen elsírom magam, érzékeny vagyok.
-Juj.-örültem. Felálltam, majd táncolni kezdtem.
-Lehetek a keresztanyukája?-vigyorogtam.
-Még nem biztos hogy az vagyok.-szólt idegesen El.
-Óó. Te biztos hogy érzékeny vagy? Inkább a hisztis csoportba sorolnálak.-nevettem.
-Abbie.
-Oké, oké.-tettem fel a kezem védekezés képpen. Eleanor maradt fent, én pedig vissza mentem a többiekhez, de meg kellett ígérnem hogy nem mondom el senkinek.
-Mi volt az a nagy kiabálás előbb?-nézett rám mindenki kérdően.
-Megláttam egy pókot.-ültem le Liam mellé.
-Abbie, te nem félsz a pókoktól.-nevetett mindenki.
-Öhhm, de. Ja és kettő volt.-nevettem én is velük. Reméltem hogy bevették.
*
-Lányok. Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-kérdezte Traci. Értettük a kérdést, de mindenki elnevette magát.
-Mi van Traci, Zaynen nem tudsz lovagolni?-kötekedett Tess.
-Héé.-nevette el ő is magát.-Én komolyan kérdeztem.
-Felőlem mehetünk.-álltam fel. Hiányzott a mozgás. Persze Eleanort most nem piszkáltam. Ezért csak szóltam neki hogy elmentünk, és vigyázzon a kutyusomra.
***
-Ez az.-mutattam oldalra. Találtunk New York mellett egy lovardát ahova eljöttünk.
-Jó napot.-köszöntünk egy nőnek, aki ott volt.
-Sziasztok lányok. Lovagolni jöttetek?
-Igen.-mosolyogtunk.
-Rendben, akkor elkérnék pár adatot majd megmutatom a felszereléseket és a lovakat.
-Oké.-igyekeztünk. Bevezetett minket egy kis házba, ahol elkérte a nevünket, igazolványt stb.
-Várjon. Abbie Lewis?-Öhhm ön Liam Payne barátnője?-kérdezte meglepődve. Vártam már hogy mikor kérdezi meg.
-Igen, de hagyja ezt az 'ön'-t. Tegezzen nyugodtan.-nevettem.
-Okés, de akkor ti pedig a többi fiú barátnője?
-Igen.-bólogattak a lányok.
-Ilyen nincs. Érdemes volt ma bejönni dolgozni.-nevette el magát a nő.
***
Végre készen voltunk, és kipróbálhattunk az akadálypájákat.

 Megálltam pihenni, majd elkezdett csörögni a telefonom. Előkaptam a zsebemből, majd megnéztem ki hív. Rejtett szám volt. Már gondoltam is valakire, de felvettem.
-Igen, tessék.-szóltam bele a készülékbe.
-Szia. Abbie Lewisel beszélek?-szólt bele egy férfi hang. Már most felismertem a hangját.
-I-igen. Ön Brad Parker? A híres zenei producer?-csillant fel a szemem.
-Igen. Szeretnélek meghívni hozzám, hogy dolgozz nekem.
-Öö. Oké, és mikorra?
-Holnap érek rá. Az aszisztensem üzenetben elküldi hogy pontosan hova kéne jönni. Remélem benne vagy. További szép napot.-tette le a telefont. Hirtelen nem tudtam mit mondani. A lányoknak nem akartam elmondani, hisz még nem biztos semmi, és az hogy csak engem akar a szarul esett volna nekik. Gyorsan leadtam a lovat, majd szaladtam haza. Mármint hívtam egy taxit. A lányt akitől kikölcsönöztük a cuccokat, mondtam neki hogy mondja a lányoknak hogy nincs semmi bajom, hazamentem. Hangosan csörtettem be a házba. Mindenen keresztül. Még a fiúk is meglepődtek. Felszaladtam a szobába, egyenesen Eleanorhoz.
-El.-kiáltottam, majd benyitottam a szobába.
-Mi van?-kérdezte meglepetten. Csak lihegni tudtam...Ő volt az egyetlen személy, aki tud ilyen helyzetekben segíteni.

25. rész. Ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől!

Sziasztok! Nos megérkeztem az új résszel! Nem nagyon szeretnék rizsázni, de most muszáj leszek. Mint látjátok megváltozott a blog kinézete. Ez azért is van, mert úgy éreztem hogy elhanyagolom ezt a blogot....Így úgy döntöttem hogy változtatok egy kicsit. Tudom a részek nem voltak valami izgalmasak, ezért is megértem hogy nem kaptam annyi lájkot és komit! Aki még nem tette volna meg, lépjen be a facebook csoportba. (oldalt link) Továbbá köszönöm a díjakat, komikat és a lájkokat! Aki még nem tette volna meg, nézzen be a másik blogomba is! (szintén oldalt link) Azt nem kell említenem hogy még jobban közeledik a vége...Borzalmas..ezt a részt is könnyezve írtam meg..Na de, öhhm, ennyi lett volna! A részek ezentúl izgalmasabbak lesznek. További szép napot és jó olvasást!

Reggel korán keltem, nem tudom miért. Liam még aranyosan szuszogott mellettem. Kikászálódtam az ágyból és magamra vettem a köntösöm. Felvettem a rózsaszín papucsom és lementem a konyhába, egy jó reggeli kávéért. Még senki sem volt fent, ezért halkan voltam. Pár perc alatt elkészítettem a reggeli löttyöm és kisétáltam a teraszra. 10 óra körül lehetett, hisz a nap már szépen sütötte meg a medencét és a kertet. Így meg kellett bizonyosodnom róla hogy nem keltem korán. Nem valami jó az időérzékem nyáron. Biztos azért mert a szobába be volt sötétítve. A kávémat szürcsölgetve álltam fel a napozóágyról. Muszáj volt sétálgatnom, mert elzsibbadt a lábam. Kíváncsi voltam mit látni a teraszról így a korláthoz mentem. A látvány gyönyörű volt. Mivel kicsit magas volt a korlát, ezért egy kicsit pipiskedtem és jobban leláttam. Viszont ekkor hirtelen egy nagy sikoltozást hallottam. Hirtelen megpillantottam pár rajongót. Kénytelen voltam elnevetni magam. Egy csomóan álltak ház előtt. Valaki még sátrat is hozott. Kicsit integettem, majd támadt egy ötletem. Nem tudtam hogy most csak a fiúk rajongói vannak ott, vagy akad néhány Abbie Lewis rajongó is. Felfutottam a szobánkba és lekaptam a törölközőm az akasztóról, majd megkerestem Liam egyik fehér pólóját. Gondoltam ledobom nekik. Hagy örüljenek egy kicsit. Mikor meglengettem a két anyagot, még nagyobb sikítást hallottam. Kénytelen voltam elröhögni magam. Meglendítettem a két tárgyat és elengedtem. Fénysebességgel értek földet, majd elkapták őket. Ekkor is egy nagy sikítást kaptam válaszul. Elmosolyodtam és felvettem a bögrét a földről. Elindultam a konyhába, ekkor már a lányok ott ültek.
-Jó reggelt.-'zakatoltam be'.
-Neked is. Mi ez a vidámság?-kérdezte Stefani.
-Ja, semmi.-vigyorogtam még mindig, majd Niall csoszogott le álmosan a konyhába és megcsókolta Tesst. Tátott szájjal bámultam őket.
-Öhhhm. Niall. Miről maradtunk le?-nevettem.
-Még semmiről.-mosolygott, majd Tesshez fordult.
-Tess Strong. Lennél a barátnőm?-kérdezte Niall izgatottan. Csak mosolyogtam tudtam, és Tess végre kimondta az igen szót. Gratulált nekik mindenki, majd felmentem Liamhez. Út közben egy erős kart éreztem az enyémen, ami behúzott egy szobába.
-Abbie. Segítened kell.-nézett rám kétségbeesetten Harry.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Szeretném megkérni Stefanit hogy legyen a barátnőm, de nem tudom hogy mikor, és hol. Szerintem New York alkalmas lenne erre. 
-Harrry, nyugi. Nem vagy lekésve semmiről.-nevettem. Hihetetlen hogy a fiúk ilyen szerelmes kedvükben vannak. Talán a levegőtől van.
-Ezt hogy érted? Hogy-hogy nem vagyok lekésve semmiről?-nézett értetlenül a göndör.
-Niall most kérte meg Tesst hogy legyen a barátnője. Szóval, igen jó lesz New York. Vidd el a koncert után vacsorázni, és vigyél neki vörös rózsát. Azt imádja.-adtam a tippet és ott hagytam és indultam Liamhez. Óvatosan nyitottam be az ajtón. Még mindig alszik.-nevettem el magam. Ledobtam a papucsom magamról, majd felugrottam az ágyra. Ugrálni kezdtem és közben azt kiabáltam hogy jó reggelt. Hallottam a barátomat ahogy felnyög. Én még mindig ugráltam amikor hirtelen megfogta a karom és magára rántott. Hirtelen tapasztotta az ajkát az enyémre.
***
New York utcáin sétálgattunk, amikor kiszúrtam egy kisállat kereskedést. Oda mentem a kirakathoz és nézegetni kezdtem az állatokat. Lassan Liam is oda ballagott mellém hátulról, majd átölelte a derekam. A tekintetem közben egy kis Husky kölyökre tévedt, aki ott játszott egy ronggyal. Nem is egyedül volt. Többen voltak, de ő jóval kisebb volt mint a többi.
-Nézd azt a kis Huskyt.-mutattam rá a tükrön keresztül.
-Pont azt szúrtam én is ki.-nevetett.
-Hé skacok mit néztek?-jött oda Niall hozzánk. Nem válaszoltunk, hanem Liam megmutatta az ír fiúnak a kiskutyát. Kicsit még csodáltuk, majd tovább mentünk, és megmutatták New York látványosságait.

Fáradtan huppantam le a kanapéra. New York tényleg gyönyörű város. Olyan 6 óra körül lehet. A fiúknak nemsokára kezdődik a koncertjük. Gondolataim közepette a többiek is bejöttek a nappaliba.
-Mi lenne ha üvegeznénk egy kicsit?-nevetett Niall.
-Felőlem.-húztam meg a vállam, majd megszólalt a telefonom. Megpillantottam a képernyőn Colin képét. Örültem hogy hív, de egy kicsit megijedtem hogy miért. Nem szokott hívni.
-Szia Colin.-emeltem a telefont a fülemhez, és kisétáltam a konyhába.
-Figyelj Abbie. Azért hívlak mert..-halkult el.
-Colin mi történt?-pánikoltam be.
-Ornatera ma reggel elpusztult.-beszélt halkan. Fel sem fogtam mit mondott. A telefonom kiesett a kezemből és sírni kezdtem. Nem akartam elhinni amit hallottam. Olyan érzés volt minthogyha a szívem tört volna ketté. Tudtam hogy Ornatera öreg, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar itt hagy engem. Zokogva ballagtam fel a szobába. Nem volt már kedvem játszani. Azt sem szerettem volna hogy a fiúk meglássanak így, viszont a nappaliból lehet felmenni az emeletre, így kénytelen voltam. Próbáltam eltakarni, a gondolom már kisírt szemeimet és felfutni az fentre. Benyitottam a szobába, becsaptam az ajtót és bekuporogtam a sarokba, az ágyon. Borzalmasan fájt a dolog. Már-már kezdtem lehiggadni amikor Liam nyitott be.
-Mi a baj Abbie?-kuporodott mellém és megfogta a kezem.
-Ornatera meghalt.-hajtottam le a fejem. Nem válaszolt csak magához húzott. Szorosan ölelt, amitől még jobban megnyugodtam.
-Lehet hogy a lovad testben nem lesz veled, de lélekben igen, és biztos boldogan halt meg. Hisz neki volt a legjobb gazdája.-mosolyodott el Liam.
-Tudom Liam, de ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől, és nagyon fáj.-nem mondott semmit, csak elkezdett dúdolni. Mikor befejezte megszólalt.
-Ne szomorkodj mazsola. Itt vagyunk New Yorkban, használd ki. Este elviszlek valahova. Ornatera pdig boldog ott fent póniországba.-mondta. Akaratlanul is elnevettem magam.
-Ezt ne mond hogy póni ország. Olyan minthogyha egy 5 éves gyerek lennék.-nevettem..

(remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem annál több öröm. UI: innentől kezd érdekesebbé válni a történet, puszi)

24. rész. Meglepetés.

Sziasztok! Itt is a kövi rész. Köszönöm a lájkokat és a komikat. Kezdünk nagyon a végéhez érni, de nem is rizsázok többet. Jó olvasást!

Reggel korán kellett kelni, hisz indult a gépünk Már felöltözve álltunk az ajtóban, csak Tessre vártunk. Tegnap este még Averyt elvittük a lovardába, hogy amíg mi távol vagyunk, ne legyen egyedül. 
-Tess gyere már. Itt a taxi is.-ordított neki Stefani. 
-Itt vagyok.-sietett le az emeletről. Bezártuk az ajtót és beültünk a taxiba. 
-Akkor irány a repülőtér.-szólaltam meg boldogan, a többiek pedig ujjongtak. Olyan fél óra alatt meg is érkeztünk. Sokat nem kellett várni, ugyanis a jegyeket már tegnap megrendeltük. Leadtuk a bőröndöket, csak a kis táskánk maradt nálunk. 
-A New York-i járat 10 perc múlva indul.-hallottuk a bemondót. Felszálltunk a gépre, majd helyet foglaltunk. Mindenkinek jutott egy pár, kivétel Tracinek. Neki egy bácsi kellett ülnie, aki már most aludt. Horkolt, és fojt a nyála egyben. Traci egy olyan "ments meg" fejjel nézett rám, és a lányokra, akik nevettek rajta. Végül nemsokára felszállt a gépünk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és becsuktam a szemem. 
***
-Üdv New York city.-nevetett Stefani. Elképesztően meleg volt. Melegebb mint Londonban. Ráadásul egy legyező volt nálunk, és azon veszekedtünk. 
-Inkább felhívom Pault.-kutakodtam a telefonom után. Rámentem a hívásra és egy csörgés után felvette. 
-Sziaaaa.-húztam el az a betűt. Túlságosan is jó kedvemben voltam. 
-Szia Abbie. Megérkeztetek?-kérdezte komolyan.
-Igeeeen.-húztam el az e betűt most.
-Akkor küldök egy taxit értetek. Látom jó kedved van.-nevetett.
-Túlságosan is.-vigyorogtam.
-Akkor jó. Legalább felvidítjátok majd a fiúkat.-hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.
-Az biztos.-néztem a lányokra, akik ugyanúgy be voltak zsongva ahogy én. 
-Oksé, akkor küldöm a taxit. Szia.-köszönt el és letette. Eltettem a telefonom és a lányok felé fordultam.
-Mindjárt jön egy taxi értünk.-ültem le a bőröndömre. Pár perccel később egy nagy sárga taxi jelent meg előttük. Tess megkérdezte hogy a miénk-e. Végül integetett hogy igen. Bepakoltuk a cuccunkat, és beszálltunk. Épp időben, ugyanis egy csomó rajongó ekkor rohamozott meg minket. Út közben néztem ki az ablakon. Nem voltam még New York-ban. Tudom kicsit furcsa hogy híres vagyok, és még nem voltam, de itt még nem volt koncertünk. 
-Nos, megérkeztünk.-szólt a taxis. Kiszálltunk az autóból, majd kivettük a bőröndöket. A szánk tátva maradt. Egy óriási ház előtt álltunk meg. Csak álltunk és bámultuk. 
-Sziasztok lányok.-köszöntött minket Paul. 
-Helóó.-köszöntünk neki még mindig lélegzet elállítva. 
-Tetszik?-nevetett.
-Gyönyörű.-húztam a bőröndöm. Még belülről is szép volt. Ekkor Lou köszöntöt minket, Luxal az ölében. Körbevezettek minket, persze halkan beszéltünk hogy a fiúk ne halljanak. 
-Kint medencéznek. Öltözzetek át és szórakozzatok.-mondta Paul majd elment. Lou megmutatta a fiúk szobáját, majd ő is elment. 
-Na csajok. 10 perc múlva találkozunk itt. Siessetek.-nyitottam be Liam szobájába. Egyből megcsapott a parfümjének az illata. Szép rend volt a szobában. Ledobtam a táskám és előkotorásztam belőle a fürdőruhám. 

Kicsit bementem még a fürdőszobába készülődni. Kifésültem a hajam és felkötöttem kontyba. Ránéztem a telefonomra és még időben voltam. Megkerestem törölközőm és elindultam a találkahelyre. Traci és Tess már ott voltak.
-De jól néztek ki.-nevettem.
-Te sem vagy semmi.-nevettek. Közben megjött Stefani is.
-Nos lányok, a terv a következő. Háromig számolok majd beleugrunk a fiúkhoz a vízbe, közben pedig azt kiabáljuk hogy meglepetés.-néztem rájuk.
-Okés.-bólintottak. Ledobtuk a cuccunkat a napozóágyra., majd számolni kezdtem.
-Egy.-kettő.-hároooom.-kiabáltam. Elkezdtünk futni és egyszerre elkiabáltuk magunkat hogy "meglepetés". Fénysebességgel érkeztünk a fiúk közé a vízbe. Mikor éreztem hogy a lábam érintette a csempét, elrugaszkodtam és feljöttem a víz tetejére. Pont szembe kerültem Liammel, aki kikerekedett szemekkel nézett engem, majd leesett neki a dolog és szorosan magához ölelt. 
-Te, itt? Hogy és mint..-hadarta a szavakat meglepetten. Mindig a nőket kell elhallgattatni egy csókkal, de én most őt állítottam le. Hosszan csókoltam. A nyelve bejutást kért, amit engedtem neki. 
-Na gyerekek, menjetek ágyra.-vinnyogott Hazza. Elfordítottam a fejem és szembefröcsköltem. Még pancsoltunk egy kicsit, majd kiültünk énekelni. Persze nem hagyhattuk ki a nagy ölelést. 
-Mit énekeljünk?-kérdezte Harry.
-Én tudom. Elkezdem én.-eszembe jutott egy jó szám, amit az egyik kedvenc lány együttesem énekel.
(zene) 

I’m breaking down; gonna start from scratch
Shake it off like an Etch-A-Sketch
My lips are saying goodbye
My eyes are finally dry
 
I’m not the way that I used to be
I took the record off repeat
You killed me, but I survived
And now I’m coming alive
 
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh



My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Yeah

I broke the glass that surrounded me ([Normani:] Surrounded me)
I ain’t the way you remember me ([Normani:] Remember me)
I was such a good girl
So fragile, but no more.
 
I jumped the fence to the other side ([Normani:] The other side)
My whole world was electrified ([Normani:] Elecrified)
Now I’m no longer afraid
It’s Independence Day
[Normani]
It's Independence Day

I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh 

My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On

Everything is changing and I never wanna go back to the way it was (the way it was)
I’m finding who I am and who I am from here on out is gonna be enough (gonna be enough)
It’s gonna be enough
 
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
[Ally]
I’ll never be that girl again
Oh-oh-oh

My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On (oooon)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on and on)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on)
Oh-oh-oh (on and on and on and on)
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh (hey, yeah, yeah)

I'm movin' on.-fejeztem be. Mindenki körbenézett és elnevettük magunkat.
-Olyan jó hogy itt vagytok.-ugrott be Niall a medencébe. Erre mindenki még jobban nevetett, majd csatlakoztunk hozzá. Boldogan ugrottam be a vízbe. Jó volt meglepni a fiúkat, és végre mosolyogni láttuk őket..                                                                                                     
                                                                                            (remélem megér pár kommentet xoxo)

23. rész. Ötlet.

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy nem hoztam új részt hamarabb! Elgondolkodtam a blogon és arra a döntésre jutottam hogy nem lesz 2. évad. Mint tudjátok belekezdtem egy másik blogba (katt) Ez tudom nem is mentség, de szeptembertől elkezdődik az iskola, és nem lenne időm két blogra. Most gondolom sokak fejében felmerül ez a kérdés: "Akkor miért csinált még egy blogot?!" Nos azért, mert ezt a  úgy terveztem el hogy 30 részes lesz, ugyanis a történetet addig tudom leírni. A 2. évad csak egy spontán ötlet volt, de be kellett látnom hogy nem is igazán volt ötletem, az új blogom története pedig már ott volt a fejemben, és muszáj volt leírnom. Még van 7 rész ezzel együtt a végégi. Remélem megértitek a helyzetem, és nem haragudtok rám! Olvassatok bele az új blogomba is, és remélem elnyeri az is a tetszéseteket, mint ez. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a lájkokat! Megint kaptam díjakat, aminek úgy szintén örülök. További szép napot, és jó olvasást.

*Abbie szemszöge*
Az este fantasztikusan sikerül Eleanorral. Elmentünk plázázni, és beültünk egy étterembe is. Minden bolton végig mentünk. Már egy hete hogy a fiúk turnén vannak. Sokat beszélünk velük, és elmondásaik szerint, nagyon jó a turné és hiányzunk nekik.Kevinnél is voltunk a kórházban. Szerencsére már egy kicsit jobban van. Most épp Avery fejét vakargatom. Pár perc lustálkodás után elhatároztam hogy felkelek, és valami hasznosat is csinálok. Kiválasztottam a mai ruhám, és bementem a fürdőbe átöltözni.

Mikor kész lettem, a ruháimat a szennyes tartóba dobtam, és jókedvűen ballagtam le a konyhába. 
-Jó reggelt.-köszöntem vigyorogva.
-Látom jó napod van.-röhögött Traci teli szájjal.
-Igen, az.-énekeltem, miközben készítettem magamnak enni. Valami egyszerűt dobtam össze: tej és müzli. Tökéletes.-gondoltam magamban és helyet foglaltam.
-Jó reggelt.-ásított egyet El és leült mellém.
-Neked is.-beszéltünk Tracivel teli szájjal, majd Stefani és Tess is előkerült. 
-Mi lenne ha holnap meglepnénk a fiúkat?-kérdezte Traci.
-Mire gondolsz?-nézett kómásan El.
-Beszélnénk Paullal hogy egy kicsit hagy mehessünk a fiúkkal mi is a turnéra. Mármint nem fellépni, csak megnézni őket.-mosolygott.
-Okés.-egyezett bele mindenki lelkesen. 
-Akkor holnap felhívom Pault.-nevettem.  
*
A lányokkal elmentünk ebédelni, majd sétáltunk egy kicsit. A rajongókkal is fotózkodtunk. Hamar haza értünk, ugyanis készülődtünk az utolsó táncoktatásra, ahol mi tanítjuk a korombelieket. 
-Készen vagytok?-kérdeztem az ajtóból.
-Igen.-futott le Tess a lépcsőn.-Akkor induljunk.-zártam be az ajtót majd elsétáltunk a múltkori táncstúdióhoz. Már ismertek minket, így nem kellett sokat várni. Lepakoltuk a cuccokat és köszöntünk a többieknek. Jól éreztük itt magunkat. Ügyesek voltak. Élmény ezekkel a gyerekekkel "dolgozni". Folytattuk a múltkori táncot. Én figyeltem a többieket, miközben Stefani épp táncolt a többiekkel.

Szegény Tracinek közben ki kellett ülnie, mivel kicsit fájt a lába.
-Minden rendben?-simogattam meg a hátát.
-Igen, persze.-dobott meg egy féloldalas mosollyal.
-Ne aggódj. Rendbe fog jönni.
-Remélem.-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj. Nekem most vissza kell mennem táncolni, te addig pihenj. Sajnáltam Tracit. Nem lettem volna a helyébe.

***
A táncoktatás jól sikerült. Elköszöntünk a többiektől majd haza mentünk.
-Na hívd már fel Pault.-sürgetett Traci.
-Rendben.-vettem a kezembe a készüléket. Megkerestem Paul telefonszámát és rámentem a zöld gombra. Mosolyogva a fülemhez emeltem. Pár perc után felvette.
-Szia Paul. Abbie vagyok.-piszkáltam az asztalon lévő terítőt.
-Szia Abbie. Baj van?-kérdezte.
-Nem, semmi, csak támadt egy ötletünk a lányokkal, mármint megszeretnénk lepni a fiúkat. Benne lennél?   

Remélem tetszett! További szép napot.c: 

22. rész. Kevin.

Üdv.^^ Itt is az új rész.:) Köszönöm a komikat és lájkokat!:) Egyébként egyre jobban kezdünk az első évad végéhez érni...facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! (oldalt link) Lépj be mert oda írom az információkat. Egyébként köszönöm a díjakat is!:) Jó olvasást. xoxo.

*Abbie szemszöge*
Miközben tévéztünk, csokit zabáltam. Valami szerelmes filmet kapcsoltunk be, de nem nagyon nyerte el a tetszésem. Túl nyálas volt. Mikor meguntam felálltam, és kidobtam a csokis papírt. Egy hirtelen gondolat közepette felhúztam a cipőm és a zsebembe csúsztattam a telefonom.
-Elmegyek sétálni. Majd jövök.-ordítottam és becsuktam az ajtót. Már sötét volt. Még jó hogy húztam egy pulcsit. Lassan sétáltam a csöndes utcán. Minden egyes lámpa mellett elhaladtam, ami egy kicsit megvilágította testem. Közben kiértem a közeli parkba. Üres volt. Leültem a legközelebbi padra és a fülembe helyeztem a fülesem. Halkan énekelni kezdtem. Furcsának találtam hogy nem féltem annyira. Pedig elraboltak. Viszont tudtam hogy megtudom magam védeni. Már nem is bántam hogy a szüleim beírattak önvédelemre. Kisebb koromba még nem értettem mire jó, de most már értem. Szégyelltem, és féltem hogy a többiek megtudják,de a szüleim csak meg akartak védeni, tudták hogy a mai világban már kell. Igazság szerint tévedtem sokat. Ahogy bekerültem abba a csapatba, ahol edzettem, egyből befogadtak. Akkor úgy éreztem hogy ők a 2. családom. Ahogy egyre többet gondoltam rájuk, egyre jobban hiányoztak. De tudtam hogy a szívemben mindig itt lesznek. Úgy gondoltam hogyha sor kerül rá, felkeresem az edzőm. Most már nem bánnám ha az egész világ megtudná hogy karatéztam. Tudtam hogy a szüleimnek én voltam a legfontosabb, és hogy csak jót akartak nekem. Időközben elpakoltam a telefonom és felálltam a padról. Indultam haza. Már elég késő lehetett, holnap pedig kelni kell. Beillesztettem a kulcsot a zárba, majd elfordítottam. A házban sötét volt. Levettem a pulcsim és a cipőm, majd felsiettem Liam szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Elővettem a telefonom és küldtem egy sms-t Liamnek. -"Jó éjt, szeretlek". Mikor elküldte az üzenetet letettem és bebújtam az ágyába, majd elaludtam.

*Reggel*
-Tess, hol van a papucsom?-ordítottam a szobámból neki.
-Nem tudom. Az ágy alatt nézted már?-ordított ő is. Igen, reggel van. Pakolunk. Benéztem az ágy alá, ahogy Tess mondta.
-Megvan.-kiabáltam boldogan.-Akkor én készen is vagyok.-cipeltem le a bőröndöm.
-Én is.-állt oda mellém Traci. A lába egyébként már sokkal jobban van. Később Stefani és Tess is csatlakozott. Fáradtan dőltünk le a kanapéra. Ekkor megszólalt a telefonom. Felnyögtem egyet majd feltápászkodtam hogy elérjem.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Abbia.-szólt bele Kate a stylist-om.
-Szia Kate. Akkor nemsokára jöttök?-kérdeztem és piszkálni kezdtem a hajam.
-Hát ami azt illeti nem. A turné maximum 1 hónapot, vagy többet húzódni fog. Kevin autóbalesetet szenvedett. Most itt ülünk a kórházban és várjuk a további híreket.
-Úristen. Mi is indulunk. Melyik kórházban?-kérdeztem és pakolni kezdtem a táskámba.
-Ne, ne gyertek. Itt van még a szülei, meg Bill és Cody. Ja és egy csomó újságíró. Most hogyha ide jöttök akkor még nagyobb káosz lesz. Értesítelek titeket ha kaptunk valami hírt.
-Rendben. De később úgy is bemegyünk hozzá.
-Okés. Na mennem kell. Addig is szerveztünk nektek délre egy táncoktatást kicsiknek. A közeli park mellett van egy táncstúdió és oda.-tette le a telefont. Én csak álltam megdermedve.
-Mi volt Abbie?-rázott vissza a jelenbe Stefani.
-Kevin autóbalesetet szenvedett, a turné elhúzódik max 1 hónapig.-amikor kimondtam egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de nem a turné miatt, hanem Kevin miatt. Mikor a lányok is megtudták ők is szomorúak lettek. Lesújtott minket a hír. Először én, most Kevin. Mi jöhet még?-gondoltam magamban.

*dél*
Gyorsan ebédeltünk majd és elindultunk a stúdióba. Végig sétáltunk a parkon, ahol találtunk egy fekete kutyust. Leguggoltam és bátortalanul, de oda jött hozzám. Felkaptam az ölembe.
-Milyen aranyos.-simogattam.
-Tényleg.-simogatta Tess is.
-Hol lehet a gazdája?-néztem körül.
-Hát én nem látom.-nevetett Stefani.
-Akkor vigyük magunkkal.-mondta Traci. Hallgatunk rá és magunkkal vittük. Szerencsére beengedtek minket a kutyussal. Amin nagyon meglepődtem. Szerencsére egy kicsit feldobta a napunkat ez a kutyus. Bár, elég magunk alatt vagyunk. Beléptünk a terembe és megláttunk egy csomó gyereket, felnőttet. Ledobtuk a cuccunkat, a kutyust pedig elengedtem. Mindenki bemutatkozott nekünk és félkörbe leültünk. Én egy kicsit hátul maradtam a kutyussal.

Addig hallgattam hogy a lányok beszélnek és táncolnak a többiekkel. Még egy kicsit énekeltem is nekik. Mindenkivel csináltam képet és adtam aláírást. Jól éreztük magunkat, azon kívül mi történt. Vártam hogy Kate hívjon, de még semmi. Nem tudtunk semmit, ez pedig idegesített. Liam hívását is vártam. Közben kapcsolódtam a lányokhoz és bevetettem én is a tánctudásom. Legalább addig nem gondolok semmire.

Olyan 2 óra múlva vége is lett a táncoktatásnak. Szerencsére találtunk gazdát a kiskutyának. Haza nem is vihettem volna, hisz elég nekünk Avery. Haza sétáltunk majd leültünk enni. Evés közben megszólalt a telefonom.
-Szia Kate?-kérdeztem azonnal.
-Szia Abbie. Igen, én vagyok.
-Kevin hogy van?
-Sikeresen megműtötték. Azt mondták az orvosok hogy mázlija volt. Túl van az életveszélyen.-hallottam Kate boldog hangját.
-Ez az.-örültem hangosan.-Tudtam hogy Kevin erős gyerek.-huppantam le a fotelba.
-Na igen. De megyek. Pihenjetek sokat és vigyázzatok magatokra.
-Okés, de holnap megyünk hozzá.
-Jó. A kórház címét elküldöm este. Szia.-köszönt el. Letettem a telefont és elmosolyodtam. Ez a mai nap nagyon mozgalmas volt. Tudtam hogy Kevin képes rá, és holnap meglátogatjuk a lányokkal.
-Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-huppant le mellém Stefani.
-Felőlem.-nevettem el magam.
-Egyébként ki hívott előbb?-nézett rám Traci.
-Kate volt. Kevin túl van az életveszélyen.-öleltük meg egymást a lányokkal.
-Akkor menjünk lovagolni.-vettem fel a cuccom.
-Nekem elegem van ebből a gipszből. Elmegyek és leszedetem.-nevetett Traci.
-Te tudod.-nevetett Tess.-Akkor én megyek veled.-ajánlotta fel Stefani.
-De ugye a lovardához jöttök majd?
-Igen. Na elmentünk.-mentek el a lányok.
***
-Sziasztok fiúk.-köszöntünk.
-Sziasztok lányok. Nektek nem turnén kéne hogy legyetek?-lepődött meg Chris.
-De, csak Kevin balesetet szenvedett és a turné csúszik 1 vagy több hónapot. Ugyanis fel kell épülni.-mosolyogtam.
-Kevin a dobosotok?-kérdezte Colin.
-Igen.-nevettem.
-Stefani és Traci?-kérdezte Chris.
-Traci elhatározta hogy leveteti a gipszét mert már nem fáj a lába.-válaszolt Tess.
-Ja.-nevettek a fiúk.
-Csak az a kérdés hogy Zayn mit fog szólni hozzá.
-Hát igen.-Na megyünk átöltözni. Tessel gyorsan elmentünk átöltözni és felnyergeltük a lovunkat, majd kivezettem Ornaterát.

Ekkor jött meg Stefani és Traci.
-Na, látom levették.-mosolyodtam el.
-Hát kikönyörögtem, de még vigyáznom kell.-nevetett Traci.
-Egyébként hogy került ide ennyi fotós?
-Nem tudom. Amikor mi ide értünk még nem volt egy fotós se.-néztem értetlenül, majd Tess is megérkezett Comettel. Megvártuk Tracit és Stefanit is. Moonlight nagyon örült Tracinek.
-Jó újra lovon?-kérdezte Tess Tracit.
-Fantasztikus.-nevetett. Elhívtuk Colint és Christ is lovagolni egy kicsit. Jó volt kikapcsolódni, már amennyire lehetett. Imádok lovagolni. Egyfelől sajnáltam hogy a turné elhúzódik, másfelől pedig nem. Még lovagoltunk egy kicsit majd haza mentünk skypolni a fiúkkal. Elmondtam nekik a helyzetet. Ők is meglepődtek. Jó volt hallani a hangjukat, főleg Liamét. Még egy kicsit hülyéskedtünk velük, majd menniük kellett.
-El, mi lenne ha este elmennénk egy kicsit shoppingolni?-kérdeztem és lehuppantam mellé.
-Felőlem.-ölelt meg. Kicsit úgy éreztem hogy elhanyagoltam Eleanort, ezért úgy döntöttem hogy elviszem egy kicsit vásárolni, majd megnézünk egy filmet. Gondolataim közepette Avery ugrott fel a kanapéra. Simogattam egy kicsit és tovább néztem a mesét a tévében.

Ez jó hosszú rész lett.:DD További szép napot!♥

21. rész. Búcsú.

Halii.^^ Na megérkeztem.:D Úgy döntöttem hogy felteszem ma a részt.:) Köszönöm szépen a díjakat, lájkokat, komikat!:) Nem tudjátok mennyit jelent nekem.*-* Aki még nem tette meg lépjen be a facebook csoportba! (oldalt link!) Egyébként fent szoktátok hallgatni a zenéket?:D Mert én most végig hallgattam az egészet blog írás közben, és nagyon jó volt.:DD Na de nem rizsázok, jó olvasást.:) Ui: Ez a rész nem lett valami izgi..

*Abbie szemszöge*
Liam karjaiban keltem reggel. Óvatosan felültem és kibújtam öleléséből. Oldalra fordítottam a fejem és elmosolyodtam. Pár percet ültem az ágyban majd a kezemhez kaptam. Kicsit hideg volt, mellesleg a sebem is azon a karomon volt. Lassan felálltam és szétnéztem a szobában. Még ott volt a tegnapi vacsora maradványai. Közben megéreztem honnan fúj a szél. Odasétáltam a kinyitott ablakoz és elhúztam a függönyt. Kicsit kinéztem, majd a lágy szél elkapta a hajam. Kicsit közelebb mentem, felemeltem a kezem és élveztem a lágy szellőt. 

Egyszer csak egy kezet éreztem a derekam körül. Kicsit megijedtem, de sejtettem hogy ki az. Rátettem az én kezemet is a mögöttem álló emberére. Lágyan puszilni kezdte a nyakam. Halkan felkuncogtam, hisz pont azon a ponton vagyok egy kicsit csikis.
-Ne mozogj.-dünnyögött Liam a nyakamba.
-Nem tehetek róla ha csikis vagyok.-mosolyodtam el. Közben a keze vándorolni kezdett. 
-Ne-ne-ne.-bújtam ki nevetve az ölelésből.
-Miért?-duzzogott Liam és visszadőlt az ágyba. Oda álltam elé és hirtelen ráfeküdtem. A szemébe néztem és elnevettem magam. 
-Most min nevetsz?-pufogott még mindig.
-Semmin.-hallgattattam el egy hosszú csókkal. 
-Még mindig durcázol?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-válaszolt.
-Hát oké. Valaki itt nagyon bal lábbal kelt fel.-tápászkodtam fel a durcás barátomról. 
-Nem keltem fel bal lábbal.-ült fel az ágyban. Karba tettem a kezem és felhúztam a szemöldököm. Csak néztem a szemébe. Olyan 5 percig néztük egymást amikor elröhögte magát.
-Hahaha, tudtam én.-nevettem már én is.
-Így kell ezt csinálni.-veregettem meg a vállam és felkaptam a tálcát, majd kimentem a szobából, egyenesen le a konyhába. Hallottam a többiek beszélgetését. 
-Jó reggelt.-köszöntem az asztalnál ülő "csapatnak".
-Szia Abbie.-köszöntek felém fordulva, majd mindent letettek a kezükből és hozzám siettek. Mindenki végig ölelgetett. 
-Ugye már jól vagy?-kérdezte Tess felém fordulva.
-Igen már jobban.-ültem fel a konyhapultra.
-És hogyan szöktél meg?-nézett rám Louis. Becsuktam a szemem, majd megráztam a fejem. Egy kicsit vissza jöttek az emlékek. 
-Ne. Ne is kérdezd. Hanyagoljuk ezt a témát.-mosolyogtam a fiúra. 
-Rendben.-válaszolt és majszolt tovább. Lepattantam a szekrényről és a hűtő felé vettem az irányt. Kinyitottam és bekukkantottam. 
-Basszus. Azokból a pudingokból még mindig van?!-duruzsoltam. Közben meghallottam Niall röhögését. Becsuktam a hűtő ajtaját és elvettem egy banánt, majd vissza mentem az előző helyemre. Ekkor Harry suhant be. Elsétált mellettem és kivette a kezemből a kaját.
-Styles. Az az enyém volt.-háborodtam fel.
-Jól mondtad. Csak volt.-nevetett fel.
-Egyébként üdv újra itthon. Hiányoztál.-ölelt meg. Meglepődtem Harry viselkedésén, de végül is jó volt látni mindenkit. Miközben öleltem göndört, kikaptam a kezéből a banánt és a fejéhez vágtam. 
-Ezt most miért kaptam?-nézett tátott szájjal. 
-Csak úgy.-mosolyodtam el önelégülten és felmentem a medvémhez. Benyitottam és megpillantottam az ágyban szomorkodó Liamet. Oda sétáltam mellé és az ölébe ültem, egyenesen szembe vele. 
-Mi a baj?-néztem barna szemeibe. 
-Ma már kezdődik a turné. Ami persze nagyon jó, de nem foglak látni 1 hónapig.-hajtotta le a fejét. 
-Gyorsan el fog telni, hidd el. De egyébként hogy hogy egy hónapig nem látsz? Hosszabb a turnétok nem?-kérdeztem.
-De igen. Csak 1 hónap múlva lesz egy 3 napos szünetünk, nektek pedig 2 napos és akkor mindenképpen elmegyek hozzád.-mosolygott. 
-Ja értem.Hát nehéz lesz, de ki kell bírnunk.-csókoltam meg.
-Igen, ki.-csókolt vissza lihegve. 
-És mikor indultok pontosan?
-Este tízkor jön át Paul, majd elmegyünk a turnébuszunkhoz.
-Rendben. Addig is nekem van pár elintézni valóm.-álltam fel Liamről. 
-Micsoda?-kérdezte ledöbbenten. 
-El kell mennem Chrishez és Colinhoz.-fordultam felé. Miközben beszélgettünk a ruhásszekrény felé vettem az irányt. Kiválasztottam a ruhám és bementem átöltözni.

A hajam kontyba kötöttem és bepakoltam a táskámba.
-Nemsoká jövök.-öleltem meg Liamet búcsúzóul.
-Várj, egyedül mész?
-Nem, a lányok is jönnek velem. Ne aggódj.-mosolyodtam el és lesétáltam a folyosóra.
-Gyertek lányok.-intettem nekik és elindultam az autóhoz.
*este 8 óra*
Itt ülök a kanapén és unatkozok. Valami hülye sorozat megy a tévében, a fiúk pedig azt nézik. Nagyon nem vártam hogy tíz óra legyen. A fiúknak már össze volt pakolva.
-Mi lenne ha lemennénk sétálni egy kicsit?-kérdeztem a mellettem ülő Liamet.
-Rendben.-pattant fel mellőlem és húzta is a cipőjét. Felkaptam a táskám is indultunk is.
-Majd jövök srácok.-ordított nekik Liam és becsukta az ajtót. Már kezdett sötétedni. Megfogtam Liam kezét és úgy sétáltunk. Szerencsére most egy rajongóval sem találkoztunk. Lassan, kényelmesen sétáltunk. Még beültünk egy cukrászdába is. Rendeltünk két sütit. Próbáltam nem arra gondolni hogy 1 hónapig nem fogjuk egymást látni, de nem sikerült. Hiányozni fognak a fiúk. Lassan megettük az édességet és haza sétáltunk. Még megálltunk egy villanyoszlopnál. Gyönyörűen megvilágított minket. Megálltunk és csókolózni kezdtünk. Abban a pillanatban úgy éreztem hogy kizártam a külvilágot. Lassan váltak el ajkaink. Elmosolyodtam és újra folytattuk az utunkat haza. Mire már otthon voltunk, Paul is ott volt.
-Sziasztok.-köszöntünk be az épp röhögő társaságnak.
-Na Liam is itt van. Akkor indulhatunk?-kérdezte Paul. Liam fájdalmasan rám nézett, majd vissza Paulra.
-Indulhatunk.-bólintott óvatosan. A fiúk kijöttek a nappaliból és felöltöztek, majd ki vitték a csomagjaikat a taxiba. El jött az a pillanat amit nem szeretek. A búcsúzkodást. Mindenkit végig öleltem. A végére hagytam Liamet.
-Szeretlek. Vigyázz magadra és erre a négy hülyére.-öleltem meg.
-Így lesz, és ti is vigyázzatok magatokra. Majd hívlak.-csókolt meg és kilépett az ajtón. Néztem ahogy Eleanor és Traci is búcsúzkodik Louistól és Zayntől. Aranyosak voltak. Végül elmentek.
-Nos lányok, holnap reggel már mi is indulunk.-törte meg a csendet Stefani.
-Úgy-úgy.-pacsizott le vele Tess. Bementünk a szobába és még tévéztünk egy kicsit. Közben elmerültem a gondolataimban. 

20. rész. Megtaláltalak.

Sziasztok!:) Nos, tudom hogy azt írtam hogy jövőhéten lesz fent a 20. rész, de úgy döntöttem hogy inkább felteszem most.:) Sajnos még 10 rész van a végéhez., de utána második évad!:DD #aszavazásotokalapjánúgylátomakartok Köszönöm a komikat és a lájkokat! Remélem össze gyűlik a 10 komi ehhez a részhez!:) A CSOPORTBA LÉPEJETEK BE FONTOS! (oldalt van a link) Komiba leírhatnátok egyébként hogy milyen az új kinézet is!:) Találkozunk egy hét múlva, addig is jó nyarat!:)

*Liam szemszöge*
zene 
Borzalmas volt a levelet elolvasni. Nem tudtam mi tévő legyek, de abban biztos voltam hogy a rendőrséget nem keverem bele. Nem akartam Abbie életét veszélyeztetni. Az a nő mindenre képes. Ekkor ballagtak le a többiek. 
-Szia Liam.-köszönt vidáman Niall. Viszont amikor meglátták a kétségbeesett arcom, elkomolyodtak.
-Minden rendben haver?-jött oda mellém Harry. Még mindig nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam a levelet. Felálltam és járkáltam. Fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Elkeserítő volt hogy olyan tehetetlen voltam. 
-Egyetek mert nemsokára mennetek kell az interjúra, én addig elmegyek egyet sétálni. Lányok, Paul ide küldi Andyt hogy vigyázzon ránk. Sziasztok.-köszöntem el. Már ki kellett szellőztetnem a fejem. Magyarázkodni sem akartam. Felkaptam a telefonom és kiléptem a házból. Átsétáltam a kicsi udvaron és csak vittek a lábaim. A közeli parkba tartottam. Lassan sétáltam. Elmélyültem a körülöttem lévő környezetben. Egy kicsit eldugottabb helyre ballagtam. Kerestem egy árnyékban lévő padot és leültem rá. Néztem ahogy a gyerekek játszanak, az idősek sétálnak, a madarak csicseregnek. Még ez sem vidított fel nagyon. Elfordítottam a fejem és egy csapat lány jött bezsongva. Felálltam, hisz gondoltam hogy képet szeretnének.
-Sziasztok.-köszöntem. 
-Szia Liam.-köszöntek a lányok vigyorogva. Próbáltam egy féloldalas mosolyra húzni a szám. A képeken persze mosolyogtam. 
-Ne szomorkodj, biztos megtalálják.-mosolygott rám egy alacsony fekete hajú lány. Nem is értettem. Ennyire látszott rajtam hogy van valami baj. A lányok boldogan elmentek, én pedig vissza ültem a padra. A fiúk már biztos az interjún vannak.-gondoltam magamban és bambultam tovább ki a fejemből.

*Abbie szemszöge*
Nagyon fáradt voltam. Ahogy anya mondta követtem a lányt. Próbáltam nem feltűnően, ezért olyan 10 méter távolság volt köztünk. Éhes, szomjas és fáradt voltam. Nem kívántam többet, csak hogy Liam karjaiban lehessek. Nagyon  hiányoztak a többiek. A kezemen lévő seb sajgott. Csak remélni tudtam hogy a torkomnak ne legyen baja. A lány csak ment. Azt hittem hogy összeesek. A lábam már nem sokáig bírta. Közben azon gondolkodtam hogy anya hogy értette "nem fogsz csalódni". Közben néztem a körülöttem lévő embereket. Legalább ők boldogok. Ekkor a lány megállt, ledobta a táskáját és leült a fűbe. Megtorpantam. Nem tudtam mi tévő legyek. Úgy éreztem hogy feladtam. A lábam már nem bírta, sőt a testem sem. Össze rogytam.

*Liam szemszöge*
Csak ülök és bambulok. Nem is értettem. Mire várok? A csodára? Valahogy meg kell keresnem Abbiet, de nem tudtam hogy hogyan kezdjek neki. Csak nézelődtem. Megláttam egy gyönyörű szőke hajú lányt. Pont mint Abbie.-gondoltam magamban. Néztem a lányt, aki egyszer csak összerogyott. Megláttam szép arcát és ekkor felcsillant a szemem. Hisz az Abbie.
-Abbie.-ordítottam és csak futottam. Mikor oda értem hozzá lehajoltam és csak sírtam. Igen férfi létemre sírtam. 
-L-liam?-hallottam halk hangját, ekkor erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Mikor meglátott egyből láttam a boldogságot a szemében. Amilyen gyorsan csak tudott belém kapaszkodott és ölelt. Mindent kizártam. Csak mi voltunk. Óvatosan felvettem az ölembe és amilyen gyorsan csak tudtam, indultam vele haza. Olyan 10 perc alatt hazahoztam. Gyengének és fáradtnak láttam. Mikor benyitottam a lányok egyből felém tartottak.
-Abbie? Hol volt Liam?-"dobáltak" a kérdésekkel, de most egyikre se tudtam válaszolni. Felvittem a szobámba és lefektettem. Óvatosan betakartam és kimentem a szobából. Becsuktam az ajtót és a lányok felé fordultam.
-A parkban találtam.-hajtottam le a fejem. A lányok nem válaszoltak. Megöleltük egymást, és boldogok voltunk hogy előkerült. 
***
Míg Abbie aludt, csináltunk neki teát és egy kis ennivalót. A fiúk még mindig nem jöttek meg. 
-Andy légyszi add ide azt a tálcát.-mutattam az asztalon lévő tárgyra. Oda adta majd rá pakoltam és indultam is fel a szobába. Kopogtam kettőt és benyitottam. A többiek most nem jöttek utánam. Meglepődve néztem Abbie hűlt helyét. Letettem a tálcát az ágyra és a hang irányába néztem. Ott állt előttem egy szál köntösben.
-Bocsi, csak lezuhanyoztam.-mosolygott rám.
-Nem kell bocsánatot kérned.-suttogtam fülébe és a derekára helyeztem a kezem. Gyengéden felemeltem és leültettem az ágyra. Egy kicsit felszisszent.
-Jaj bocsi nem akartam.-néztem rá aggódva.
-Semmi baj.-mosolyodott el és a kezét fogta. Oldalra nézett, majd elvigyorodott.
-Ezt nekem csináltad?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen.-néztem rá, de nem tartott sokáig, ugyanis felálltam és elindultam a kötszeres dobozért. Levettem a polcról és letettem Abbie mellé.
-Fájni fog.-nézett rám fájdalmas tekintettel.
-Megpróbálom óvatosan lefertőtleníteni.-csókoltam meg lágyan. Megfogtam a fertőtlenítős vattát és óvatosan a kezéhez emeltem.
-Ne, ez fáj.-szomorkodott.
-Még hozzá sem értem.-nevettem fel.
-Ja.-nevetett fel ő is.
*** 
Pár perc alatt lekezeltem, elpakoltam és ettünk.
-Köszönöm, jól esett.-puszilta meg az arcom.
-Nincs mit.-válaszoltam és az ölembe ültettem.
Körbefontam a kezem a dereka körül és a vállára hajtottam a fejem. Jó volt érezni, finom illatát. Csak öleltük egymást.
-Szeretlek. Soha többet nem hagyom hogy bántsanak.-öleltem mégszorosabban. 
-Én is, de nem tudsz mindentől megóvni.-mosolyodott el, majd így ültünk tovább.

19. rész. "Kövesd a lányt, és nem fogsz csalódni."

Nos, sziasztok.:D Itt is a kövi rész!:) Mint már említettem létrehoztam a facebook csoportot:) Oldalt van egy link és lépj be, mert írtam ki egy fontos dolgot a csopiba! További szép napot!♥

*Liam szemszöge*
Csak ültem ott az előszobában, csöndben, szomorúan és egyben idegesen. Gondolkoztam hogy ki tehetett ilyet, de mindig csak Sarah ugrott be. Tudtam hogy milyen gonosz. Csak imádkozni tudtam hogy Abbiet, ne bántsa, de azért annyira nem is aggódtam. Hisz tudtam hogy erős, okos lány. Nem hagyja magát. Gondolkozásom közepette fel álltam és egy kicsit össze pakoltam. Már éjfél biztos elmúlt, nagyon fáradt voltam, de aludni egy cseppet sem tudtam volna. Ekkor zajokat hallottam. Biztos megjöttek a többiek. A telefonomat szorongatva indultam fel az emeltre. Leültem az ágyamra és csak néztem ki a fejemből. Rápillantottam az órára és már fél kettő volt. Átöltöztem a pizsamámba és befeküdtem az ágyba. Ekkor kopogtak.
-Igen?-ültem fel.
-Eleanor vagyok, bejöhetek?-kérdezte suttogva.
-Figyelj El. Nagyon fáradt vagyok és most nincs kedvem beszélgetni, talán majd holnap.-mondtam.
-Rendben. Megértelek, jó éjt.-válaszolt, majd hallottam ahogy elmegy. Vissza dőltem az ágyba és csak bámultam a plafont. 
***
Hirtelen felriadtam. Felültem az ágyban és megtöröltem a szemem hogy kitisztuljon a látásom. Közben remegve ültem. Fel álltam és elindultam le a konyhába. Még mindig az álmomon gondolkodtam. Nagyon féltem hogy esetleg beteljesül. Nem akartam hogy Abbiet összeverjék. Közben elvettem egy poharat és megtöltöttem narancslével. Letettem a telefonom mellé a folyadékot és leültem. Megnéztem hogy nem jött-e hívás, de csalódnom kellett. Az órára néztem és háromnegyed 4 volt. Sajnos csak ennyit tudok aludni. Fáradtan könyököltem az asztalon. Azon pörgött az agyam hogy ma még interjú is lesz, de túl fáradt voltam hogy elmenjek. Reméltem hogy a fiúk nem fognak rám haragudni, de sajnos meg kellett érteniük a helyzetemet. Lépteket hallottam, ekkor Stefani tűnt fel az ajtóban.
-Szia.-kortyoltam bele a narancslébe. 
-Szia.-köszönt ő is és leült velem szembe. Stefanin is látni lehetett a szomorúságot. Fájdalmas volt ezt nézni. Pár perce már csak a padlót bámulom, amikor Stefani megtöri a csendet. 
-Van már valami hír?
-Nincs, de tegnap felhívott valaki és Abbie szólt bele, de sajnos nem tudtam meg semmit. Csak annyit hogy jól van, hála istennek.-néztem még mindig a padlót.
-Nem lesz semmi baj. Elárulok valamit, de ne mond meg Abbienek hogy elmondtam.-nevetett egy kicsit Stefani.
-Okés.-néztem rá egyből.
-Nos, Abbie járt küzdősportra régen. Sokat versenyzett is, ezért mondom hogy reméljük haza tud szökni. Van annyira okos és erős.
-Tényleg? Azt észre vettem hogy erős, de nem igazán gondoltam volna hogy járt önvédelemre. Miért nem mondta el?-néztem értetlenül. 
-Azért mert szégyellte, mindenki csúfolta ezért.-hajtotta le a fejét Stefani.
-De, ne mond Abbienek hogy elmondtam.-nézett rám könyörögve.
-Nem, nem mondom el.-mosolyodtam el. Még ha nehéz is volt. Stefani vissza mosolygott és vissza ment aludni. Én pedig csak ültem, ültem és ültem. 
***
Nyöszörögve keltem. Körül néztem és a konyhában voltam, közben vissza jöttek az esti emlékek. Tehát elaludtam a székben. A hátam nagyon fájt, nem volt valami kényelmes. Felkeltem és csináltam kávét. Ekkor megszólalt a telefonom. Mindent eldobtam a kezemből és felkaptam a tárgyat. Csalódottan néztem a képernyőre. Paul hívott. Ásítottam egyet és felvettem.
-Jó reggelt.-köszöntem fáradtan.
-Szia Liam. Remélem készen álltok az interjúra.-hallatszott Paul boldog hangja.
-Hát ami azt illeti, én nem tudom menni. Nagyon fáradt vagyok. Abbiet tegnap este elrabolták és alig aludtam valamit, ráadásul tegnap verekedtem egyet és fáj a fejem is. Sajnálom Paul, de a többiek mennek.-hadartam el.
-Micsoda? Abbiet elrabolták?-kérdezte értetlenül. 
-Igen.-válaszoltam fájdalmasan.
-Nagyon sajnálom Liam. Akkor Andyt elküldöm hozzátok, és a fiúk pedig nemsokára legyenek készen.
-Oké. Szia.-köszöntem el és letettem, majd elkezdtem amibe pár perce belefogtam. Úgy döntöttem hogy cinálok a többieknek egy rántottát. Muszáj volt hogy addig se Abbire gondoljak. Mikor kész lettem, megittam a kávém és felmentem felöltözni. Felvettem a fekete csőfarmerom és egy fehér pólót, amit még nem rég Abbie szorongatott. Elszomorodtam, de gyorsan össze szedtem magam és lementem a postáért. Ledobtam őket az asztalra és átnéztem. Érdekesen pillantottam egy borítékot. Nem volt rajta feladó, se bélyeg. Kíváncsian nyitottam ki. Egy lap volt benne. Méghozzá vérrel volt rá írva a szöveg. "A rendőröket ne keverd bele, különben a lánynak annyi!" Meghökkenve és egy kicsit undorodva néztem magam elé.

*Abbie szemszöge*
zene
Fáradtan ültem a földön. Éhes, szomjas és gyenge voltam. Ráadásul erősen megvoltam kötözve. Nem igazán aludtam sokat. Sőt, nem is aludtam. Viszont a pasas és Sarah már nem voltak ott. Egy kicsit sajgott a kezem. Volt rajta egy mély vágás. A vér már megalvadt egy kicsit, de attól fájt. Idegesen körülnéztem a poros raktárban. A torkom is fájt. Megint rám jött a köhögés. Elhatároztam hogy megszökök. Eszembe jutott az a szabaduló fogás, amit tanultam. Ellazítottam a kezem és lassan, óvatosan kihúztam a kötél fogásából. Amikor megéreztem hogy a kötél leseik a kezemről, megörültem egy kicsit. Amilyen gyorsan csak tudtam eloldoztam a lábam is. Ekkor meghallottam az ajtó nyitódását. Amilyen gyorsan csak tudtam valami bújóhelyet kerestem. Megpillantottam egy műanyag dobozt és belevetettem magam. Még lélegezni sem akartam hogy meghallja. Ekkor ordibált a pasas.
-Drága. Eltűnt a ribanc.-ordított.
-Mi?-hallottam meg Sarah kényes hangját.
-Nem lehet messze. Gyere.-ordított és elmentek. A pasas szó szerint mint egy pincsikutya, úgy viselkedett. Felálltam a dobozban és kifújtam a levegőt. Megérintettem a nyakamban lévő nyakláncot, amit Liam adott nekem és elindultam. Futottam, ahogy csak bírtam. Kiértem egy parkba, ahol megálltam. Örömömben majdnem sírtam. Megláttam egy férfit, gondoltam kérek tőle segítséget.
-Szia. Öhhm, tudnál nekem segíteni?-kérdeztem.
-Szia cica.-vigyorgott rám, és közelített. Hirtelen elkapta a kezem és magához húzott. Fogdosni kezdett, majd csókolgatni a nyakam. Nekem ez egyáltalán nem tetszett. Elakartam magamtól, de nem ment. Felemelt és egyenesen egy autóhoz vitt. Ahol értem csak ütöttem, rúgtam, kiabáltam, de nem ért semmit. Ekkor megfogtam a kezét és beleharaptam. Elejtett és ordított egy nagyot. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és megint futni kezdtem. Annyira boldog voltam hogy végre kiszabadultam, erre majdnem elraboltak volna megint. A fáradtságtól összerogytam. Csak ültem a fűben és zokogtam. Már nagyon otthon szerettem volna lenni. Átölelni a többieket és Liam parfümjét érezni. Karjaiban lenni annak a fiúnak akit a legjobban szeretek. Ekkor jobban sírtam. Csak a szüleimnek köszönhettem hogy kiszabadultam. Ha pár évvel ezelőtt nem iratnak be önvédelemre, akkor most nem tudtam volna kibújni a kötélből. 
-Köszönöm anya és apa, szeretlek titeket.-néztem fel az égre.
-Nincs mit. Mi is szeretünk kislányom. Egy jó tanács. Kövesd a kék hajú lányt, aki most elsétált melletted. Nem fogsz csalódni.-hallottam a hangot a fejemben. Ekkor tényleg elhaladt mellettem egy kék hajú lány. Kicsit érdekesen nézhettem, de tudtam hogy a szüleimben megbízhatok, így tehát fáradtan is, de követtem. 

olvassátok el.

1.Sziasztok! Mint látjátok most nem résszel jöttem, hanem létrehoztam a csoportot: csoport arra szeretnélek titeket megkérni, hogy lépjetek be, mert oda fogom írni a tudnivalókat, vagy ha például részt nem tudok hozni, stb..:) Szóval, légyszi lépjetek be, mert megszeretnélek titeket ismerni is!:) Mint látjátok ez volt az első.

2. Bocsi hogy részt nem hoztam, csak elszomorít aki mindig lájkol, hogy "szar" volt a rész.:s Hiába írtam neki hogy írja le mi a szar, nem írja.:| Egyébként ha olvassa most az aki lájkol, akkor még egyszer megkérem hogy írd le, vagy lehet másik blogot keresni!:)
UI: Holnapra teszem fel az új részt.:)

3. Nem tudom tudjátok-e hogy jelentkeztem egy blogversenyre, amit szeretnék megnyerni.:) Ezért azt kérem tőletek hogy lájkoljátok a képet: lájk! Nagyon fontos lenne és sokat jelentene nekem!:) Előre is köszönöm!:)

Akkor holnap hozom az új részt, légyszi lépjetek be a csoportba és lájkoljátok a képet! Egyébként várjátok az új részt?:D love you all♥

18. fejezet. "Jól vagyok."

Sziasztok! Itt a kövi rész. Először is köszönöm a komikat és a lájkokat. Oldalt még mindig ér szavazni. Ja és nem értem miért jött megint 2 lájk hogy szar lett a rész.:s Aki lájkolta, az légyszíves ne csak lájkoljon, hanem írja is le hogy mi a szar a részben. Mert én nagyon igyekszem és próbálom magamból kihozni a legtöbbet, tehát ha szar volt a rész akkor írd le. Vagy akkor légyszi keress egy másik blogot, ha ez nem teszik.:) Na de mindegy is...Remélem erre a részre össze tudjátok hozni a 10 komit! Írjátok le hogy milyen a blog. További szép napot! Ja és ezt ezt kéne nekem LÁJKOLNI! Köszönöm.♥ Egyébként hogy tetszik a Best song ever?:D Nekem nagyon.*.* Örülök hogy megdöntöttük a rekordot.. és Happy Birhtday 1D.♥ Elsem tudom mondani mennyire megváltoztatták az életem, ezért hálás vagyok nekik!:) 
UI: 20000 oldalmegjelenítésen túl vagyok??*o* Nagyon szépen köszönöm♥

Csak guggoltam Liam mellett és sírtam. Próbáltam valahogy felkelteni, de nem reagált semmire. Borzalmasan kétségbe estem. Viszont mikor meghallottam a szirénákat kifújtam a levegőt. Megkönnyebbültem. Mikor megjöttek a mentősök lassan felálltam és hátrébb léptem. Közben az ujjamiat tördeltem. Úgy éreztem magam mint egy filmben, de sajnos el kellett fogadnom hogy ez a valóság. A mentősöknek mindenről kikérdeztek, én pedig azonnal válaszoltam nekik. Beszállították Liamet a kórházba. Szerencsére én is mehettem vele. Remegve néztem végig ahogy nem mozdul az ágyon. Út közben felhívtam Eleanort hogy tudassam velük a szomorú helyzetet.
***
Idegesen ültem a váróteremben. Körülbelül 10 perce ültem még, de máris egy örökkévalóságnak tűnt. Aggódtam hogy mit mond az orvos. Csak imádkozni tudtam hogy ne legyen Liamnek semmi baja.
-Abbie.-szólt egy ismerős hang. Hirtelen felnéztem és megláttam a többieket hozzám sietni. Amilyen gyorsan csak tudtam megöleltem Eleanort. Megint sírni kezdtem. Lassan simogatni kezdte a hátam.
-Mégis mi történt?-kérdezte Harry és leültettek az egyik székre.
-Megtámadott minket az a pasas akit ma láttam a lovardánál. Liam megpróbált megvédeni, ami sikerült is mert nekem semmi bajom, de a férfi erősebb volt nála.
-Ó, nyugodj meg Abbie. Liam erős srác. Meg fog gyógyulni.-simogatta meg a vállam Zayn. Ekkor jött ki az orvos a kórteremből a 2 nővérrel. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam.
-Jó napot. Maguk Liam Payne hozzátartozói?
-Igen.-válaszoltam egyből.
-Nos, úgy látszik megúszta a fiatalember. Kisebb zúzódásokat szerzett.
-És a feje? Miért volt eszméletlen?
-A fejével sincs semmi gond, ott is egy kisebb zúzódás van, de azért elvisszük egy kisebb vizsgálatra. Valószínű hogy az ütés miatt volt egy kicsit eszméletlen, de már felébredt és jobban van. Most bemehetnek hozzá egy kicsit, a rendőrök is nemsoká itt lesznek hogy felvegyék a jegyzőkönyvet.
-Rendben, köszönöm.-mondtam és megcéloztam Liam kórtermét. Amikor bekopogtam a szívem gyorsabban vert. Óvatosan benyitottam és megpillantottam őt. Ott feküdt az ágyban. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.
-Szia.-köszöntem halkan. Elvettem az egyik széket és szív szorítva leültem rá.
-Ne sírj.-hallottam Liam halk hangját miután óvatosan megfogta a kezem. Idő közben a többiek is bejöttek. Leültek egy székre, és elmeséltük nekik pontosan mi történt. Mikor végeztünk, tátott szájjal bámultak minket. 
-De ki küldhette azt az "üzenetet". Miért az volt az üzenet hogy Liamet eltették láb alól?-kérdezte Zayn furcsállva. Ekkor ugrott be egy bizonyos személy. Rögtön elkapott a düh, de épp ekkor jöttek a rendőrök. A többiek szótlanul kimentek.
*1 óra múlva*
Sikeresen felvették a jegyzőkönyvet és távoztak a rendőrök. Liamre néztem aki csak egy mosolyt küldött felém. Látni lehetett a mosolyán hogy ez más volt. Fáradt és egy kis félelmet is mutatott. Ekkor megint rám jött a köhögés.
-Jól vagy?-kérdezte Liam aggódva és felült.
-Igen, de feküdj vissza.-néztem rá. Egy kopogást hallottunk az ajtón, majd az orvos lépett be.
-Jón napot Mr. Payne. Készen áll a vizsgálatra?
-Igen.-válaszolt Liam. Csak biztatóan rámosolyogtam és elvitték. Lassan kisétáltam a többiekhez.
-Elmegyek pár cuccért. Elkérhetem a kocsid Harry?-néztem rá.
-Persze.-adta oda a kocsi kulcsot.
-Én addig elmegyek Liam autójáért.-jött velem Zayn.
-De vigyázz magadra.-ölelte meg Traci búcsúzóul.
-Vigyázok.-kacsintott Zayn és elindultunk.
-Sok sikert, és tényleg vigyázz magadra.-öleltem meg Zaynt és beültem Harry autójába. Majd elindultam.

Kotorásztam egy kicsit a táskámban, majd megtaláltam a kulcsot. Ledobtam a cuccom és megcéloztam a konyhát. Muszáj volt egy pohár vizet innom. Elvettem egy poharat és megtöltöttem. A pohárral a kezemben leültem a székre. Letettem a kezemben lévő tárgyat és kifújta a levegőt. Mikor elgondolkoztam egy kicsit belekortyoltam a vízbe. Erőt vettem magamon és felálltam hogy elinduljak Liam szobájába. Amikor beléptem az előszobába különös érzés fogott el. Hirtelen valaki elkapott és befogta a szám. Nagyon meglepődtem, próbáltam kibújni a fogásból de nem sikerült. Esélyem sem volt.
-Kussolj, és nem esik bántásod.-hallottam egy férfi hangot. Kinyitotta az ajtót és elkezdett kiráncigálni. Egy fekete autóhoz értünk. Kinyitotta az ajtót és "bedobott" hátra. Ekkor jól megtudtam nézni ki volt. Elkapott a sírás. Ugyanaz a férfi volt aki Liamet megverte. Tényleg a többiek. Jutottak eszembe. Már biztosan várnak. Összekuporodtam a sarokba és csak sírtam. Mi jöhet még?-gondoltam magamban. Éreztem hogy a kocsi elindul. Nem tudtam mi csinálni. Azon gondolkodtam, hogy lehet most láttam a többieket utoljára.

*Liam szemszöge*
Lassan végeztünk a vizsgálatokkal, szerencsére nem lett komolyabb bajom. Csak pár zúzódás, de túlélem. Amikor hoztak vissza a kórtermembe megláttam a többieket. Egy mosoly szökött az arcomra amikor megláttam őket, de olyan gyorsan le is hervadt. Megláttam a kétségbeesett arcukat.
-Mi történt?-kérdeztem a többieket bámulva.
-Abbiet nem tudjuk elérni. Már 1 órája hogy elment neked cuccot hozni, de még nem jött vissza.
-Mi?-döbbentem le. Gyorsan beviharoztam a terembe és elkezdtem öltözni. Nem tudtam mit gondoljak. De csak rosszra tudtam.
-Mit csinálsz Liam?-jöttek be a többiek.
-Nem egyértelmű. Megkeresem Abbiet.-válaszoltam idegesen.
-De még nem vagy jól.-nyugtatgatott Eleanor.
-Nem érdekel.-jelentettem ki. Amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a szobából, egyenesen ki. Hallottam az orvos és a többiek kiabálását, de nem érdekelt. Csak egy dolgot akartam. Méghozzá Abbiet megkeresni.

*Abbie szemszöge*
Még mindig ott ültem a sarokban. Éreztem hogy a kocsi fékez egy nagyot. Kinyitották az ajtót és kirángatott belőle a férfi.
-Áú.-ordítottam.
-Kussolj.-szorított még jobban.
-Mégis mit akar?-kérdeztem ellenkezve.
-Majd az úr nő megmondja.-nevetett fel gúnyosan. Úr nő?-gondoltam magamban. Mégis hova hozhatott. Soha nem voltam még itt. Egy csomó épület, téglából felépítve és sötét hideg hely volt. Bementünk az egyik építménybe és ledobott a földre. Kezemet és a lábamat hátra kötötte. Majd hallottam egy kis kopogást. Megláttam egy nőt. Sejtettem hogy ki lehetett. Mikor megfordult a gyanúm beigazolódott.
-Ó szia Abbie. Mi szél fújt erre?-nevetett fel ördögien.
-Nem vagyok vicces kedvemben. Mond meg mit akarsz.-ordítottam.
-Azt hogy te is szenvedj. Csak te egy kicsit máshogy fogsz.-fogta meg az állam.
-Hogy érted? Kínozni fogsz?
-Eltaláltad drágám.-mosolygott rám.
-Most pedig felhívjuk a drága Liamed.-röhögött fel félelmetesen. Kicsit megrémisztett. Már nagyon fáradt voltam, és hiányoztak a többiek.

*Liam szemszöge*
Gyorsan fogtam egy taxit és lediktáltam neki a címet. Kifizettem és szedtem a lábam. Mikor odaértem a házhoz tátott szájjal néztem szét. Minden össze-vissza hevert. Bentebb léptem és megláttam Abbie táskáját ledobva. Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget. Ahogyan csak tudtam belevertem a falba. A kezem remegni kezdett, de ez volt a legutolsó dolog, ami miatt aggódtam volna. Neki dőltem a behorpadt falnak és leültem. Amikor kezdtem volna megnyugodni, megszólalt a telefon a zsebemben. Előkotorásztam és felvetem.
-Igen?-szóltam bele.
-L-liam, te vagy az?-hallottam egy halk hangot. Egyből felismertem kié.
-Abbie?! Úristen, hogy vagy?-kérdeztem aggódva.
-Jól vagyok.-mondta erőtlenül és halkan. Ekkor megszakadt a vonal. Mérgemben a földhöz vágtam volna, de kitudja lehet hogy még fog keresni. Éreztem hogy valakinek még benne van a keze. Abbiet elrabolták, de legalább tudom hogy él...

17. rész. Hozzá ne merj még egyszer érni.!

Sziasztok!:) Itt a kövi rész..Bocsi hogy késtem..:s Köszönöm a lájkokat és a komikat! Oldalt szavazzatok, fontos.:) Megszeretném még köszönni a sok díjat amit mostanában kapok! További szép napot és olvasást.♥

Próbáltam hívni, de mivel rejtett szám volt, sehogy nem sikerült. Gondoltam, majd ha akar valamit akkor még egyszer felhív. Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe és vissza ballagtam a többiekhez. Mire vissza értem, Liam is megérkezett. Oda sétáltam hozzájuk és leültem a plédre, amit gondolom ők terítettek le. Jó sokan voltunk. A hangulat is jó volt. 
-Hol voltál drága?-kérdezte Liam és egy kólát nyomott a kezembe.
-Valaki rejtett számon hívott.-válaszoltam és kortyoltam egyet az italból.
-Érdekes.-röhögött fel Niall. Erre mindenki felnevetett. Néha jól esett hogy Niall mindenből viccet tud csinálni. 
-Mi lenne ha sétálnánk egy kicsit a pusztán?-nézett körbe Stefani.
-Okés.-egyezett bele mindenki. Lassan feltápászkodtam és megfogtam Liam kezét. Aranyos volt ahogy Zayn segített menni Tracinek. Örültem hogy Colin is összehaverkodott a fiúkkal, csak Christ sajnáltam, hogy nem lehet most velünk. Ekkor köhögtem egyet. A torkom még nem volt a legjobb. 
-Minden rendben?-nézett rám Liam aggódóan. 
-Persze.-mosolyodtam el. Közben Tess és Avery is megmutatta mit tudnak.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicsérte meg őket mindenki. 
-Meghozta gyümölcsét a sok gyakorlás.-nevetett Tess. 
Miközben sétáltunk, dúdoltam valamit. 
-Szeretem ezt a dalt.-szólalt meg Liam. Én csak elnevettem magam és Liam is dúdolt velem együtt. 
-Mi lenne ha fociznánk egyet?-vetette fel az ötletet Louis.
-Nincs labda.-nevetett Eleanor. 
-De, van. Csak a lovardában.-válaszolt Colin.
-Na akkor ki megy el érte?-néztem körül.
-Hú de sok kéz van fent a levegőben.-túrtam bele a hajamba.
-Mi lenne ha kiszámolnánk?-vigyorgott Niall. Mindenki oda ment és kitartotta a kezét, kivétel Traci. Szegénynek minden alól ki kellett húznia magát. Olyan 5 perc alatt kiszámoltuk. Persze hogy én maradtam bent legutoljára. Kicsit puffogva indultam vissza a labdáért. Közben még mindig a telefonon gondolkodtam. Lassan visszaértem. A lábam már fájt. Kicsit megpihentem és megkerestem a labdát. Keresés közben kiszúrtam egy fekete ruhában lévő férfit kukucskálni a kerítésnél. Egy kicsit megijedtem, de próbáltam leplezni. A labda 1 percen belül előkerült. Mire vissza néztem a kerítésre, akkor már nem volt ott senki. Mikor elhagytam a lovardát, figyelmesen megnéztem még egyszer hogy bezártam-e. Aggódtam hogy betörő lehet, de próbáltam nem arra gondolni. Siettem vissza a többiekhez. Mikor megláttam őket, két kezembe vettem a labdát és Louishoz vágtam.
-Itt a labda Tomlinson.-nevettem.
-Ááúú.-ordított fel. 
-Nos, akkor mehet a játék?-vette a kezébe a labdát. 
-Oké, de ki kivel van?-néztem a többiekre.
-Velünk vagy.-mutatott Niall magára, Colinra, Tessre és Stefanira.
-Rendben.-álltam oda hozzájuk. A pályát is megoldották, bottal húzták meg a vonalakat. 
-Előre szólok, hogy nem vagyok jó focizó.-röhögtem.
-Mert szerinted én olyan jól tudok.-nevetett Stefani. Úgy döntöttünk hogy Traci a bíró. 
-Akkor mehet is.-ordított Zayn.
***
Végre a labda felém is jött. Gondoltam itt a lehetőség hogy én is bele rúgjak. Közben már Colin ordítozott hogy neki rúgjam. Mikor teljesen ide ért, meglendítettem a lábam és elrúgtam a labdát amennyire csak tudtam, de a lábam megcsúszott így seggre ültem. 
-Gyere.-nyújtotta kezét nevetve Eleanor. 
-Ne nevess.-röhögtem én is. Közben leporoltam magam. Ekkor Niall elordította magát.
-Gól.-ordítozott és Colinra ugrott. Boldogan néztem őket, hogy már a 2. gólt rúgták.
-Lejárt az idő.-ordított Traci is.
-Nyertünk.-nyújtotta ki nyelvét rám Liam.
-Nagyon vicces.-nyújtottam én is ki. Mindenki izzadtan és piszkosan ballagott vissza. Össze szedelőzködtünk és hamarosan elindultunk.
-Szia.-köszönt el mindenki Colintól. Gyorsan össze pakoltuk a cuccunkat és mi is indultunk. Alaposan ellenőriztem mindent. 
-Biztos jól bezártad a kaput?-néztem Stefanira.
-Persze, miért? Mi a baj Abbie? Olyan furcsán viselkedsz.-nézett rám.
-Rossz előérzetem van.-néztem le a földre.
-Ne legyen. Rendesen bezártam mindent-ölelt meg. Beszálltunk az autóba és haza mentünk. Elrugdostam magamról a cipőt és felballagtam Liam szobájába. Ruhástól beledőltem ágyába. Magamhoz öleltem a paplant és beszippantottam az illatát. 
-1 óra múlva legyél készen, elviszlek vacsorázni.-tört be Liam. 
-Ó, ennyire fáradt vagy?-ült le az ágyra és megsimogatta a fejem.
-Nem.-mosolyodtam el és felültem vele szembe. Gyönyörű barna szemei csillogtak.
-Lent várlak 1 óra múlva.-csókoltam meg lágyan. Liam arcán egy nagy vigyor jelent meg. Óvatosan fel álltam és átmentem az én szobámba. Bementem a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és hajat mossak. Mikor kész lettem megszárítottam a hajam és egy kicsit begöndörítettem. Oda sétáltam a szekrényhez és valami ruhát kerestem.

Sikeresen kiválasztottam. Már csak Liam nyakláncát kellett felvennem amit nekem vett, és készen is voltam. Még gyorsan megigazítottam magam a tükörben és mindent ami kellett bedobáltam a táskámba. Rá néztem az órára és időben voltam. Leballagtam a lépcsőn és megpillantottam Liamet. Azonnal elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy.-pörgetett meg.
-Köszönöm.-csókoltam meg lágyan.
-Akkor mi elmentünk.-ordított a többieknek és becsukta az ajtót. Figyelmesen kinyitotta nekem az ajtót hogy beülhessek. Gyorsan átment az autó másik oldalához és ő is beült. 
-Hova megyünk?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy étterembe.-mosolygott és figyelte az utat.
-Remélem nem lesz sok fotós és rajongó.-mondtam és közben néztem az utat.
-Hát én is remélem. Azt szeretném hogy jól érezd magad.-mondta Liam komolyan. Ekkor megérkeztünk. 
***
Olyan 1 óra múlva megvacsoráztunk. Nagyon jó volt a hangulat. Szerencsére csak pár rajongóval találkoztunk, őket gyorsan lerendeztük egy képpel és elmentek. 
-Mi lenne ha hazasétálnánk?-nézett rám Liam.
-Nekem jó.-karoltam belé. Jó idő volt kint. Kicsit fújt a szél. Már kezdett egy kicsit sötétedni is. Gyönyörű volt ahogy a lámpák fénye megvilágította az utcákat. Boldogan sétáltunk. Egy kicsit meg kellett állni, mert Liamnek kikötődött a cipőfűzője. Miközben kötötte hátra pillantottam. Hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Nagy darab volt és fekete ruhában volt. Rögtön eszembe jutott hol láttam. Megszorítottam Liam karját miközben még mindig a férfit néztem. 
-Mi baj Abbie.-nevetett. 
-L-Liam.-menjünk.-mondtam ijedten. Nagyon rossz érzés fogott el. Elég félelmetes volt a pasas. 
-Mi baj?-kérdezte megint.
-Láttam ma egy férfit a lovardánál ólálkodni, és most is láttam mögöttünk.-szorítottam jobban a karját. 
-Ne félj.-megvédelek.
-De nem akarom hogy bajod essen.-suttogtam. Kicsit jobban szedni kezdtük a lábunkat, de késő volt. Valaki megérintette a vállam. Megálltunk és megfordultunk. Előttem állt a férfi. 
-Ki maga?-kérdezte Liam idegesen.
-Az nem fontos, én csak egy üzenetet szeretnék átadni.-mondta, majd ökölbe szorította a kezét és behúzott egyet Liamnek. Szegény az ütés erejétől egy kicsit hátra lépett, de nem hagyta magát. Rögtön neki esett a nagy darab férfinak. Összezavarodva néztem ahogy verekedik. Bíztam benne hogy leveri a férfit, de sajnos esélye sem volt a nála 5-ször nagyobb férfi ellen. Gondolkozás nélkül Liam elé álltam. 
-Hozzá ne merj még egyszer érni.-ordítottam sírva a férfira. Látni lehetett Liamen hogy már nem nagyon bírja. Már nem tudtam magamban tartani. Valahogy ki kellett jönnie a feszültségnek. Sírtam. A nagy darab pasas csak felnevetett. Liam megszorította a csuklóm és mögé húzott, védelmezni akart. 
-Liam ne.-szorítottam a karját. A pasi még egyszer megütötte Liamet. Szegény a földre rogyott a gyomrába mért ütéstől. A férfi amilyen gyorsan csak tudott elmenekült, de nem is vele foglalkoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam letérdeltem mellé. A nevét ordítottam sírva, közben végig néztem rajta. Tele volt ütés nyomokkal. Előkerestem a telefonomat a táskámból és tárcsáztam a mentőket, amilyen gyorsan csak tudtam. Ugyanis nem volt magánál és lehet hogy az élete múlik rajta, az az ember pedig nem más, mint akit a legjobban szeretek....