22. rész. Kevin.

Üdv.^^ Itt is az új rész.:) Köszönöm a komikat és lájkokat!:) Egyébként egyre jobban kezdünk az első évad végéhez érni...facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! (oldalt link) Lépj be mert oda írom az információkat. Egyébként köszönöm a díjakat is!:) Jó olvasást. xoxo.

*Abbie szemszöge*
Miközben tévéztünk, csokit zabáltam. Valami szerelmes filmet kapcsoltunk be, de nem nagyon nyerte el a tetszésem. Túl nyálas volt. Mikor meguntam felálltam, és kidobtam a csokis papírt. Egy hirtelen gondolat közepette felhúztam a cipőm és a zsebembe csúsztattam a telefonom.
-Elmegyek sétálni. Majd jövök.-ordítottam és becsuktam az ajtót. Már sötét volt. Még jó hogy húztam egy pulcsit. Lassan sétáltam a csöndes utcán. Minden egyes lámpa mellett elhaladtam, ami egy kicsit megvilágította testem. Közben kiértem a közeli parkba. Üres volt. Leültem a legközelebbi padra és a fülembe helyeztem a fülesem. Halkan énekelni kezdtem. Furcsának találtam hogy nem féltem annyira. Pedig elraboltak. Viszont tudtam hogy megtudom magam védeni. Már nem is bántam hogy a szüleim beírattak önvédelemre. Kisebb koromba még nem értettem mire jó, de most már értem. Szégyelltem, és féltem hogy a többiek megtudják,de a szüleim csak meg akartak védeni, tudták hogy a mai világban már kell. Igazság szerint tévedtem sokat. Ahogy bekerültem abba a csapatba, ahol edzettem, egyből befogadtak. Akkor úgy éreztem hogy ők a 2. családom. Ahogy egyre többet gondoltam rájuk, egyre jobban hiányoztak. De tudtam hogy a szívemben mindig itt lesznek. Úgy gondoltam hogyha sor kerül rá, felkeresem az edzőm. Most már nem bánnám ha az egész világ megtudná hogy karatéztam. Tudtam hogy a szüleimnek én voltam a legfontosabb, és hogy csak jót akartak nekem. Időközben elpakoltam a telefonom és felálltam a padról. Indultam haza. Már elég késő lehetett, holnap pedig kelni kell. Beillesztettem a kulcsot a zárba, majd elfordítottam. A házban sötét volt. Levettem a pulcsim és a cipőm, majd felsiettem Liam szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Elővettem a telefonom és küldtem egy sms-t Liamnek. -"Jó éjt, szeretlek". Mikor elküldte az üzenetet letettem és bebújtam az ágyába, majd elaludtam.

*Reggel*
-Tess, hol van a papucsom?-ordítottam a szobámból neki.
-Nem tudom. Az ágy alatt nézted már?-ordított ő is. Igen, reggel van. Pakolunk. Benéztem az ágy alá, ahogy Tess mondta.
-Megvan.-kiabáltam boldogan.-Akkor én készen is vagyok.-cipeltem le a bőröndöm.
-Én is.-állt oda mellém Traci. A lába egyébként már sokkal jobban van. Később Stefani és Tess is csatlakozott. Fáradtan dőltünk le a kanapéra. Ekkor megszólalt a telefonom. Felnyögtem egyet majd feltápászkodtam hogy elérjem.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Abbia.-szólt bele Kate a stylist-om.
-Szia Kate. Akkor nemsokára jöttök?-kérdeztem és piszkálni kezdtem a hajam.
-Hát ami azt illeti nem. A turné maximum 1 hónapot, vagy többet húzódni fog. Kevin autóbalesetet szenvedett. Most itt ülünk a kórházban és várjuk a további híreket.
-Úristen. Mi is indulunk. Melyik kórházban?-kérdeztem és pakolni kezdtem a táskámba.
-Ne, ne gyertek. Itt van még a szülei, meg Bill és Cody. Ja és egy csomó újságíró. Most hogyha ide jöttök akkor még nagyobb káosz lesz. Értesítelek titeket ha kaptunk valami hírt.
-Rendben. De később úgy is bemegyünk hozzá.
-Okés. Na mennem kell. Addig is szerveztünk nektek délre egy táncoktatást kicsiknek. A közeli park mellett van egy táncstúdió és oda.-tette le a telefont. Én csak álltam megdermedve.
-Mi volt Abbie?-rázott vissza a jelenbe Stefani.
-Kevin autóbalesetet szenvedett, a turné elhúzódik max 1 hónapig.-amikor kimondtam egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de nem a turné miatt, hanem Kevin miatt. Mikor a lányok is megtudták ők is szomorúak lettek. Lesújtott minket a hír. Először én, most Kevin. Mi jöhet még?-gondoltam magamban.

*dél*
Gyorsan ebédeltünk majd és elindultunk a stúdióba. Végig sétáltunk a parkon, ahol találtunk egy fekete kutyust. Leguggoltam és bátortalanul, de oda jött hozzám. Felkaptam az ölembe.
-Milyen aranyos.-simogattam.
-Tényleg.-simogatta Tess is.
-Hol lehet a gazdája?-néztem körül.
-Hát én nem látom.-nevetett Stefani.
-Akkor vigyük magunkkal.-mondta Traci. Hallgatunk rá és magunkkal vittük. Szerencsére beengedtek minket a kutyussal. Amin nagyon meglepődtem. Szerencsére egy kicsit feldobta a napunkat ez a kutyus. Bár, elég magunk alatt vagyunk. Beléptünk a terembe és megláttunk egy csomó gyereket, felnőttet. Ledobtuk a cuccunkat, a kutyust pedig elengedtem. Mindenki bemutatkozott nekünk és félkörbe leültünk. Én egy kicsit hátul maradtam a kutyussal.

Addig hallgattam hogy a lányok beszélnek és táncolnak a többiekkel. Még egy kicsit énekeltem is nekik. Mindenkivel csináltam képet és adtam aláírást. Jól éreztük magunkat, azon kívül mi történt. Vártam hogy Kate hívjon, de még semmi. Nem tudtunk semmit, ez pedig idegesített. Liam hívását is vártam. Közben kapcsolódtam a lányokhoz és bevetettem én is a tánctudásom. Legalább addig nem gondolok semmire.

Olyan 2 óra múlva vége is lett a táncoktatásnak. Szerencsére találtunk gazdát a kiskutyának. Haza nem is vihettem volna, hisz elég nekünk Avery. Haza sétáltunk majd leültünk enni. Evés közben megszólalt a telefonom.
-Szia Kate?-kérdeztem azonnal.
-Szia Abbie. Igen, én vagyok.
-Kevin hogy van?
-Sikeresen megműtötték. Azt mondták az orvosok hogy mázlija volt. Túl van az életveszélyen.-hallottam Kate boldog hangját.
-Ez az.-örültem hangosan.-Tudtam hogy Kevin erős gyerek.-huppantam le a fotelba.
-Na igen. De megyek. Pihenjetek sokat és vigyázzatok magatokra.
-Okés, de holnap megyünk hozzá.
-Jó. A kórház címét elküldöm este. Szia.-köszönt el. Letettem a telefont és elmosolyodtam. Ez a mai nap nagyon mozgalmas volt. Tudtam hogy Kevin képes rá, és holnap meglátogatjuk a lányokkal.
-Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-huppant le mellém Stefani.
-Felőlem.-nevettem el magam.
-Egyébként ki hívott előbb?-nézett rám Traci.
-Kate volt. Kevin túl van az életveszélyen.-öleltük meg egymást a lányokkal.
-Akkor menjünk lovagolni.-vettem fel a cuccom.
-Nekem elegem van ebből a gipszből. Elmegyek és leszedetem.-nevetett Traci.
-Te tudod.-nevetett Tess.-Akkor én megyek veled.-ajánlotta fel Stefani.
-De ugye a lovardához jöttök majd?
-Igen. Na elmentünk.-mentek el a lányok.
***
-Sziasztok fiúk.-köszöntünk.
-Sziasztok lányok. Nektek nem turnén kéne hogy legyetek?-lepődött meg Chris.
-De, csak Kevin balesetet szenvedett és a turné csúszik 1 vagy több hónapot. Ugyanis fel kell épülni.-mosolyogtam.
-Kevin a dobosotok?-kérdezte Colin.
-Igen.-nevettem.
-Stefani és Traci?-kérdezte Chris.
-Traci elhatározta hogy leveteti a gipszét mert már nem fáj a lába.-válaszolt Tess.
-Ja.-nevettek a fiúk.
-Csak az a kérdés hogy Zayn mit fog szólni hozzá.
-Hát igen.-Na megyünk átöltözni. Tessel gyorsan elmentünk átöltözni és felnyergeltük a lovunkat, majd kivezettem Ornaterát.

Ekkor jött meg Stefani és Traci.
-Na, látom levették.-mosolyodtam el.
-Hát kikönyörögtem, de még vigyáznom kell.-nevetett Traci.
-Egyébként hogy került ide ennyi fotós?
-Nem tudom. Amikor mi ide értünk még nem volt egy fotós se.-néztem értetlenül, majd Tess is megérkezett Comettel. Megvártuk Tracit és Stefanit is. Moonlight nagyon örült Tracinek.
-Jó újra lovon?-kérdezte Tess Tracit.
-Fantasztikus.-nevetett. Elhívtuk Colint és Christ is lovagolni egy kicsit. Jó volt kikapcsolódni, már amennyire lehetett. Imádok lovagolni. Egyfelől sajnáltam hogy a turné elhúzódik, másfelől pedig nem. Még lovagoltunk egy kicsit majd haza mentünk skypolni a fiúkkal. Elmondtam nekik a helyzetet. Ők is meglepődtek. Jó volt hallani a hangjukat, főleg Liamét. Még egy kicsit hülyéskedtünk velük, majd menniük kellett.
-El, mi lenne ha este elmennénk egy kicsit shoppingolni?-kérdeztem és lehuppantam mellé.
-Felőlem.-ölelt meg. Kicsit úgy éreztem hogy elhanyagoltam Eleanort, ezért úgy döntöttem hogy elviszem egy kicsit vásárolni, majd megnézünk egy filmet. Gondolataim közepette Avery ugrott fel a kanapéra. Simogattam egy kicsit és tovább néztem a mesét a tévében.

Ez jó hosszú rész lett.:DD További szép napot!♥