
Reggel arra keltem hogy valaki nyalogatja az arcom. Értetlenül és álmosan támaszkodtam fel az ágyból, majd kiszúrtam a kiskutyust, akit tegnap láttam Liammel. Meglepődtem, majd felkaptam a kezembe és ujjongtam. Szorongattam ahogy csak tudtam. Liam csak szótlanul ült mellettem.
-Köszönöm.-öleltem meg a barátomat is. Liam csak rám mosolygott, majd beszélni kezdett.
-Láttam hogy mennyire megtetszett, és hát gondoltam elhoztam neked.-simogatta meg ő is a kutyust. Tudtam miért hozta igazából, azt akarta hogy elfelejtsem Ornaterat. Kedves volt tőle. Liam lassan lement a többiekhez, én pedig felöltöztem. Leballagtam a konyhába, valamit enni. Találtam is valami csokis sütit. Egyből lecsaptam rá. Közben azon gondolkodtam mi legyen a neve a kutyusnak. Megettem a kaját, majd bementem a többiekhez a nappaliba. A tegnap esti koncertről beszéltek, ami nagyon jól sikerült. Megpillantottam Eleanort, aki az ajtófélfánál állt. Biccentett egyet hogy menjek utána. Felálltam és oda mentem hozzá, majd felmentünk.
-Mi baj?-huppantam le az ágyra boldogan. El nem válaszolt csak meredt maga elé.
-El. Mi a baj?-ültem oda mellé és átkaroltam.
-Azt hiszem terhes vagyok.-nézett rám.
-Ááá. Ez nagyszerű, de honnan veszed?-kérdeztem izgatottan.
-Már egy hónapja késik. Fáradt vagyok, annyit eszek mint egy elefánt, mindenen elsírom magam, érzékeny vagyok.
-Juj.-örültem. Felálltam, majd táncolni kezdtem.
-Lehetek a keresztanyukája?-vigyorogtam.
-Még nem biztos hogy az vagyok.-szólt idegesen El.
-Óó. Te biztos hogy érzékeny vagy? Inkább a hisztis csoportba sorolnálak.-nevettem.
-Abbie.
-Oké, oké.-tettem fel a kezem védekezés képpen. Eleanor maradt fent, én pedig vissza mentem a többiekhez, de meg kellett ígérnem hogy nem mondom el senkinek.
-Mi volt az a nagy kiabálás előbb?-nézett rám mindenki kérdően.
-Megláttam egy pókot.-ültem le Liam mellé.
-Abbie, te nem félsz a pókoktól.-nevetett mindenki.
-Öhhm, de. Ja és kettő volt.-nevettem én is velük. Reméltem hogy bevették.
*
-Lányok. Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-kérdezte Traci. Értettük a kérdést, de mindenki elnevette magát.
-Mi van Traci, Zaynen nem tudsz lovagolni?-kötekedett Tess.
-Héé.-nevette el ő is magát.-Én komolyan kérdeztem.
-Felőlem mehetünk.-álltam fel. Hiányzott a mozgás. Persze Eleanort most nem piszkáltam. Ezért csak szóltam neki hogy elmentünk, és vigyázzon a kutyusomra.
***
-Ez az.-mutattam oldalra. Találtunk New York mellett egy lovardát ahova eljöttünk.
-Jó napot.-köszöntünk egy nőnek, aki ott volt.
-Sziasztok lányok. Lovagolni jöttetek?
-Igen.-mosolyogtunk.
-Rendben, akkor elkérnék pár adatot majd megmutatom a felszereléseket és a lovakat.
-Oké.-igyekeztünk. Bevezetett minket egy kis házba, ahol elkérte a nevünket, igazolványt stb.
-Várjon. Abbie Lewis?-Öhhm ön Liam Payne barátnője?-kérdezte meglepődve. Vártam már hogy mikor kérdezi meg.
-Igen, de hagyja ezt az 'ön'-t. Tegezzen nyugodtan.-nevettem.
-Okés, de akkor ti pedig a többi fiú barátnője?
-Igen.-bólogattak a lányok.
-Ilyen nincs. Érdemes volt ma bejönni dolgozni.-nevette el magát a nő.
***
Végre készen voltunk, és kipróbálhattunk az akadálypájákat.
Megálltam pihenni, majd elkezdett csörögni a telefonom. Előkaptam a zsebemből, majd megnéztem ki hív. Rejtett szám volt. Már gondoltam is valakire, de felvettem.
-Igen, tessék.-szóltam bele a készülékbe.
-Szia. Abbie Lewisel beszélek?-szólt bele egy férfi hang. Már most felismertem a hangját.
-I-igen. Ön Brad Parker? A híres zenei producer?-csillant fel a szemem.
-Igen. Szeretnélek meghívni hozzám, hogy dolgozz nekem.
-Öö. Oké, és mikorra?
-Holnap érek rá. Az aszisztensem üzenetben elküldi hogy pontosan hova kéne jönni. Remélem benne vagy. További szép napot.-tette le a telefont. Hirtelen nem tudtam mit mondani. A lányoknak nem akartam elmondani, hisz még nem biztos semmi, és az hogy csak engem akar a szarul esett volna nekik. Gyorsan leadtam a lovat, majd szaladtam haza. Mármint hívtam egy taxit. A lányt akitől kikölcsönöztük a cuccokat, mondtam neki hogy mondja a lányoknak hogy nincs semmi bajom, hazamentem. Hangosan csörtettem be a házba. Mindenen keresztül. Még a fiúk is meglepődtek. Felszaladtam a szobába, egyenesen Eleanorhoz.
-El.-kiáltottam, majd benyitottam a szobába.
-Mi van?-kérdezte meglepetten. Csak lihegni tudtam...Ő volt az egyetlen személy, aki tud ilyen helyzetekben segíteni.