25. rész. Ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől!

Sziasztok! Nos megérkeztem az új résszel! Nem nagyon szeretnék rizsázni, de most muszáj leszek. Mint látjátok megváltozott a blog kinézete. Ez azért is van, mert úgy éreztem hogy elhanyagolom ezt a blogot....Így úgy döntöttem hogy változtatok egy kicsit. Tudom a részek nem voltak valami izgalmasak, ezért is megértem hogy nem kaptam annyi lájkot és komit! Aki még nem tette volna meg, lépjen be a facebook csoportba. (oldalt link) Továbbá köszönöm a díjakat, komikat és a lájkokat! Aki még nem tette volna meg, nézzen be a másik blogomba is! (szintén oldalt link) Azt nem kell említenem hogy még jobban közeledik a vége...Borzalmas..ezt a részt is könnyezve írtam meg..Na de, öhhm, ennyi lett volna! A részek ezentúl izgalmasabbak lesznek. További szép napot és jó olvasást!

Reggel korán keltem, nem tudom miért. Liam még aranyosan szuszogott mellettem. Kikászálódtam az ágyból és magamra vettem a köntösöm. Felvettem a rózsaszín papucsom és lementem a konyhába, egy jó reggeli kávéért. Még senki sem volt fent, ezért halkan voltam. Pár perc alatt elkészítettem a reggeli löttyöm és kisétáltam a teraszra. 10 óra körül lehetett, hisz a nap már szépen sütötte meg a medencét és a kertet. Így meg kellett bizonyosodnom róla hogy nem keltem korán. Nem valami jó az időérzékem nyáron. Biztos azért mert a szobába be volt sötétítve. A kávémat szürcsölgetve álltam fel a napozóágyról. Muszáj volt sétálgatnom, mert elzsibbadt a lábam. Kíváncsi voltam mit látni a teraszról így a korláthoz mentem. A látvány gyönyörű volt. Mivel kicsit magas volt a korlát, ezért egy kicsit pipiskedtem és jobban leláttam. Viszont ekkor hirtelen egy nagy sikoltozást hallottam. Hirtelen megpillantottam pár rajongót. Kénytelen voltam elnevetni magam. Egy csomóan álltak ház előtt. Valaki még sátrat is hozott. Kicsit integettem, majd támadt egy ötletem. Nem tudtam hogy most csak a fiúk rajongói vannak ott, vagy akad néhány Abbie Lewis rajongó is. Felfutottam a szobánkba és lekaptam a törölközőm az akasztóról, majd megkerestem Liam egyik fehér pólóját. Gondoltam ledobom nekik. Hagy örüljenek egy kicsit. Mikor meglengettem a két anyagot, még nagyobb sikítást hallottam. Kénytelen voltam elröhögni magam. Meglendítettem a két tárgyat és elengedtem. Fénysebességgel értek földet, majd elkapták őket. Ekkor is egy nagy sikítást kaptam válaszul. Elmosolyodtam és felvettem a bögrét a földről. Elindultam a konyhába, ekkor már a lányok ott ültek.
-Jó reggelt.-'zakatoltam be'.
-Neked is. Mi ez a vidámság?-kérdezte Stefani.
-Ja, semmi.-vigyorogtam még mindig, majd Niall csoszogott le álmosan a konyhába és megcsókolta Tesst. Tátott szájjal bámultam őket.
-Öhhhm. Niall. Miről maradtunk le?-nevettem.
-Még semmiről.-mosolygott, majd Tesshez fordult.
-Tess Strong. Lennél a barátnőm?-kérdezte Niall izgatottan. Csak mosolyogtam tudtam, és Tess végre kimondta az igen szót. Gratulált nekik mindenki, majd felmentem Liamhez. Út közben egy erős kart éreztem az enyémen, ami behúzott egy szobába.
-Abbie. Segítened kell.-nézett rám kétségbeesetten Harry.
-Mégis miben?-néztem rá.
-Szeretném megkérni Stefanit hogy legyen a barátnőm, de nem tudom hogy mikor, és hol. Szerintem New York alkalmas lenne erre. 
-Harrry, nyugi. Nem vagy lekésve semmiről.-nevettem. Hihetetlen hogy a fiúk ilyen szerelmes kedvükben vannak. Talán a levegőtől van.
-Ezt hogy érted? Hogy-hogy nem vagyok lekésve semmiről?-nézett értetlenül a göndör.
-Niall most kérte meg Tesst hogy legyen a barátnője. Szóval, igen jó lesz New York. Vidd el a koncert után vacsorázni, és vigyél neki vörös rózsát. Azt imádja.-adtam a tippet és ott hagytam és indultam Liamhez. Óvatosan nyitottam be az ajtón. Még mindig alszik.-nevettem el magam. Ledobtam a papucsom magamról, majd felugrottam az ágyra. Ugrálni kezdtem és közben azt kiabáltam hogy jó reggelt. Hallottam a barátomat ahogy felnyög. Én még mindig ugráltam amikor hirtelen megfogta a karom és magára rántott. Hirtelen tapasztotta az ajkát az enyémre.
***
New York utcáin sétálgattunk, amikor kiszúrtam egy kisállat kereskedést. Oda mentem a kirakathoz és nézegetni kezdtem az állatokat. Lassan Liam is oda ballagott mellém hátulról, majd átölelte a derekam. A tekintetem közben egy kis Husky kölyökre tévedt, aki ott játszott egy ronggyal. Nem is egyedül volt. Többen voltak, de ő jóval kisebb volt mint a többi.
-Nézd azt a kis Huskyt.-mutattam rá a tükrön keresztül.
-Pont azt szúrtam én is ki.-nevetett.
-Hé skacok mit néztek?-jött oda Niall hozzánk. Nem válaszoltunk, hanem Liam megmutatta az ír fiúnak a kiskutyát. Kicsit még csodáltuk, majd tovább mentünk, és megmutatták New York látványosságait.

Fáradtan huppantam le a kanapéra. New York tényleg gyönyörű város. Olyan 6 óra körül lehet. A fiúknak nemsokára kezdődik a koncertjük. Gondolataim közepette a többiek is bejöttek a nappaliba.
-Mi lenne ha üvegeznénk egy kicsit?-nevetett Niall.
-Felőlem.-húztam meg a vállam, majd megszólalt a telefonom. Megpillantottam a képernyőn Colin képét. Örültem hogy hív, de egy kicsit megijedtem hogy miért. Nem szokott hívni.
-Szia Colin.-emeltem a telefont a fülemhez, és kisétáltam a konyhába.
-Figyelj Abbie. Azért hívlak mert..-halkult el.
-Colin mi történt?-pánikoltam be.
-Ornatera ma reggel elpusztult.-beszélt halkan. Fel sem fogtam mit mondott. A telefonom kiesett a kezemből és sírni kezdtem. Nem akartam elhinni amit hallottam. Olyan érzés volt minthogyha a szívem tört volna ketté. Tudtam hogy Ornatera öreg, de nem gondoltam volna hogy ilyen hamar itt hagy engem. Zokogva ballagtam fel a szobába. Nem volt már kedvem játszani. Azt sem szerettem volna hogy a fiúk meglássanak így, viszont a nappaliból lehet felmenni az emeletre, így kénytelen voltam. Próbáltam eltakarni, a gondolom már kisírt szemeimet és felfutni az fentre. Benyitottam a szobába, becsaptam az ajtót és bekuporogtam a sarokba, az ágyon. Borzalmasan fájt a dolog. Már-már kezdtem lehiggadni amikor Liam nyitott be.
-Mi a baj Abbie?-kuporodott mellém és megfogta a kezem.
-Ornatera meghalt.-hajtottam le a fejem. Nem válaszolt csak magához húzott. Szorosan ölelt, amitől még jobban megnyugodtam.
-Lehet hogy a lovad testben nem lesz veled, de lélekben igen, és biztos boldogan halt meg. Hisz neki volt a legjobb gazdája.-mosolyodott el Liam.
-Tudom Liam, de ő volt az utolsó emlékem a szüleimtől, és nagyon fáj.-nem mondott semmit, csak elkezdett dúdolni. Mikor befejezte megszólalt.
-Ne szomorkodj mazsola. Itt vagyunk New Yorkban, használd ki. Este elviszlek valahova. Ornatera pdig boldog ott fent póniországba.-mondta. Akaratlanul is elnevettem magam.
-Ezt ne mond hogy póni ország. Olyan minthogyha egy 5 éves gyerek lennék.-nevettem..

(remélem megér pár komit, nektek egy perc, nekem annál több öröm. UI: innentől kezd érdekesebbé válni a történet, puszi)

24. rész. Meglepetés.

Sziasztok! Itt is a kövi rész. Köszönöm a lájkokat és a komikat. Kezdünk nagyon a végéhez érni, de nem is rizsázok többet. Jó olvasást!

Reggel korán kellett kelni, hisz indult a gépünk Már felöltözve álltunk az ajtóban, csak Tessre vártunk. Tegnap este még Averyt elvittük a lovardába, hogy amíg mi távol vagyunk, ne legyen egyedül. 
-Tess gyere már. Itt a taxi is.-ordított neki Stefani. 
-Itt vagyok.-sietett le az emeletről. Bezártuk az ajtót és beültünk a taxiba. 
-Akkor irány a repülőtér.-szólaltam meg boldogan, a többiek pedig ujjongtak. Olyan fél óra alatt meg is érkeztünk. Sokat nem kellett várni, ugyanis a jegyeket már tegnap megrendeltük. Leadtuk a bőröndöket, csak a kis táskánk maradt nálunk. 
-A New York-i járat 10 perc múlva indul.-hallottuk a bemondót. Felszálltunk a gépre, majd helyet foglaltunk. Mindenkinek jutott egy pár, kivétel Tracinek. Neki egy bácsi kellett ülnie, aki már most aludt. Horkolt, és fojt a nyála egyben. Traci egy olyan "ments meg" fejjel nézett rám, és a lányokra, akik nevettek rajta. Végül nemsokára felszállt a gépünk. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és becsuktam a szemem. 
***
-Üdv New York city.-nevetett Stefani. Elképesztően meleg volt. Melegebb mint Londonban. Ráadásul egy legyező volt nálunk, és azon veszekedtünk. 
-Inkább felhívom Pault.-kutakodtam a telefonom után. Rámentem a hívásra és egy csörgés után felvette. 
-Sziaaaa.-húztam el az a betűt. Túlságosan is jó kedvemben voltam. 
-Szia Abbie. Megérkeztetek?-kérdezte komolyan.
-Igeeeen.-húztam el az e betűt most.
-Akkor küldök egy taxit értetek. Látom jó kedved van.-nevetett.
-Túlságosan is.-vigyorogtam.
-Akkor jó. Legalább felvidítjátok majd a fiúkat.-hallani lehetett a hangján hogy mosolyog.
-Az biztos.-néztem a lányokra, akik ugyanúgy be voltak zsongva ahogy én. 
-Oksé, akkor küldöm a taxit. Szia.-köszönt el és letette. Eltettem a telefonom és a lányok felé fordultam.
-Mindjárt jön egy taxi értünk.-ültem le a bőröndömre. Pár perccel később egy nagy sárga taxi jelent meg előttük. Tess megkérdezte hogy a miénk-e. Végül integetett hogy igen. Bepakoltuk a cuccunkat, és beszálltunk. Épp időben, ugyanis egy csomó rajongó ekkor rohamozott meg minket. Út közben néztem ki az ablakon. Nem voltam még New York-ban. Tudom kicsit furcsa hogy híres vagyok, és még nem voltam, de itt még nem volt koncertünk. 
-Nos, megérkeztünk.-szólt a taxis. Kiszálltunk az autóból, majd kivettük a bőröndöket. A szánk tátva maradt. Egy óriási ház előtt álltunk meg. Csak álltunk és bámultuk. 
-Sziasztok lányok.-köszöntött minket Paul. 
-Helóó.-köszöntünk neki még mindig lélegzet elállítva. 
-Tetszik?-nevetett.
-Gyönyörű.-húztam a bőröndöm. Még belülről is szép volt. Ekkor Lou köszöntöt minket, Luxal az ölében. Körbevezettek minket, persze halkan beszéltünk hogy a fiúk ne halljanak. 
-Kint medencéznek. Öltözzetek át és szórakozzatok.-mondta Paul majd elment. Lou megmutatta a fiúk szobáját, majd ő is elment. 
-Na csajok. 10 perc múlva találkozunk itt. Siessetek.-nyitottam be Liam szobájába. Egyből megcsapott a parfümjének az illata. Szép rend volt a szobában. Ledobtam a táskám és előkotorásztam belőle a fürdőruhám. 

Kicsit bementem még a fürdőszobába készülődni. Kifésültem a hajam és felkötöttem kontyba. Ránéztem a telefonomra és még időben voltam. Megkerestem törölközőm és elindultam a találkahelyre. Traci és Tess már ott voltak.
-De jól néztek ki.-nevettem.
-Te sem vagy semmi.-nevettek. Közben megjött Stefani is.
-Nos lányok, a terv a következő. Háromig számolok majd beleugrunk a fiúkhoz a vízbe, közben pedig azt kiabáljuk hogy meglepetés.-néztem rájuk.
-Okés.-bólintottak. Ledobtuk a cuccunkat a napozóágyra., majd számolni kezdtem.
-Egy.-kettő.-hároooom.-kiabáltam. Elkezdtünk futni és egyszerre elkiabáltuk magunkat hogy "meglepetés". Fénysebességgel érkeztünk a fiúk közé a vízbe. Mikor éreztem hogy a lábam érintette a csempét, elrugaszkodtam és feljöttem a víz tetejére. Pont szembe kerültem Liammel, aki kikerekedett szemekkel nézett engem, majd leesett neki a dolog és szorosan magához ölelt. 
-Te, itt? Hogy és mint..-hadarta a szavakat meglepetten. Mindig a nőket kell elhallgattatni egy csókkal, de én most őt állítottam le. Hosszan csókoltam. A nyelve bejutást kért, amit engedtem neki. 
-Na gyerekek, menjetek ágyra.-vinnyogott Hazza. Elfordítottam a fejem és szembefröcsköltem. Még pancsoltunk egy kicsit, majd kiültünk énekelni. Persze nem hagyhattuk ki a nagy ölelést. 
-Mit énekeljünk?-kérdezte Harry.
-Én tudom. Elkezdem én.-eszembe jutott egy jó szám, amit az egyik kedvenc lány együttesem énekel.
(zene) 

I’m breaking down; gonna start from scratch
Shake it off like an Etch-A-Sketch
My lips are saying goodbye
My eyes are finally dry
 
I’m not the way that I used to be
I took the record off repeat
You killed me, but I survived
And now I’m coming alive
 
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh



My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh
Yeah

I broke the glass that surrounded me ([Normani:] Surrounded me)
I ain’t the way you remember me ([Normani:] Remember me)
I was such a good girl
So fragile, but no more.
 
I jumped the fence to the other side ([Normani:] The other side)
My whole world was electrified ([Normani:] Elecrified)
Now I’m no longer afraid
It’s Independence Day
[Normani]
It's Independence Day

I’ll never be that girl again
No-oh-oh
I’ll never be that girl again
No-oh-oh 

My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On

Everything is changing and I never wanna go back to the way it was (the way it was)
I’m finding who I am and who I am from here on out is gonna be enough (gonna be enough)
It’s gonna be enough
 
I’ll never be that girl again
No-oh-oh
[Ally]
I’ll never be that girl again
Oh-oh-oh

My innocence is wearing thin
But my heart is growing strong
So call me, call me, call me
[All (Lauren leads)]
Miss Movin’ On (oooon)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on and on)
Oh-oh-oh
Miss Movin’ On (on and on and on and on)
Oh-oh-oh (on and on and on and on)
Miss Movin’ On
Oh-oh-oh (hey, yeah, yeah)

I'm movin' on.-fejeztem be. Mindenki körbenézett és elnevettük magunkat.
-Olyan jó hogy itt vagytok.-ugrott be Niall a medencébe. Erre mindenki még jobban nevetett, majd csatlakoztunk hozzá. Boldogan ugrottam be a vízbe. Jó volt meglepni a fiúkat, és végre mosolyogni láttuk őket..                                                                                                     
                                                                                            (remélem megér pár kommentet xoxo)

23. rész. Ötlet.

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy nem hoztam új részt hamarabb! Elgondolkodtam a blogon és arra a döntésre jutottam hogy nem lesz 2. évad. Mint tudjátok belekezdtem egy másik blogba (katt) Ez tudom nem is mentség, de szeptembertől elkezdődik az iskola, és nem lenne időm két blogra. Most gondolom sokak fejében felmerül ez a kérdés: "Akkor miért csinált még egy blogot?!" Nos azért, mert ezt a  úgy terveztem el hogy 30 részes lesz, ugyanis a történetet addig tudom leírni. A 2. évad csak egy spontán ötlet volt, de be kellett látnom hogy nem is igazán volt ötletem, az új blogom története pedig már ott volt a fejemben, és muszáj volt leírnom. Még van 7 rész ezzel együtt a végégi. Remélem megértitek a helyzetem, és nem haragudtok rám! Olvassatok bele az új blogomba is, és remélem elnyeri az is a tetszéseteket, mint ez. Nagyon szépen köszönöm a komikat és a lájkokat! Megint kaptam díjakat, aminek úgy szintén örülök. További szép napot, és jó olvasást.

*Abbie szemszöge*
Az este fantasztikusan sikerül Eleanorral. Elmentünk plázázni, és beültünk egy étterembe is. Minden bolton végig mentünk. Már egy hete hogy a fiúk turnén vannak. Sokat beszélünk velük, és elmondásaik szerint, nagyon jó a turné és hiányzunk nekik.Kevinnél is voltunk a kórházban. Szerencsére már egy kicsit jobban van. Most épp Avery fejét vakargatom. Pár perc lustálkodás után elhatároztam hogy felkelek, és valami hasznosat is csinálok. Kiválasztottam a mai ruhám, és bementem a fürdőbe átöltözni.

Mikor kész lettem, a ruháimat a szennyes tartóba dobtam, és jókedvűen ballagtam le a konyhába. 
-Jó reggelt.-köszöntem vigyorogva.
-Látom jó napod van.-röhögött Traci teli szájjal.
-Igen, az.-énekeltem, miközben készítettem magamnak enni. Valami egyszerűt dobtam össze: tej és müzli. Tökéletes.-gondoltam magamban és helyet foglaltam.
-Jó reggelt.-ásított egyet El és leült mellém.
-Neked is.-beszéltünk Tracivel teli szájjal, majd Stefani és Tess is előkerült. 
-Mi lenne ha holnap meglepnénk a fiúkat?-kérdezte Traci.
-Mire gondolsz?-nézett kómásan El.
-Beszélnénk Paullal hogy egy kicsit hagy mehessünk a fiúkkal mi is a turnéra. Mármint nem fellépni, csak megnézni őket.-mosolygott.
-Okés.-egyezett bele mindenki lelkesen. 
-Akkor holnap felhívom Pault.-nevettem.  
*
A lányokkal elmentünk ebédelni, majd sétáltunk egy kicsit. A rajongókkal is fotózkodtunk. Hamar haza értünk, ugyanis készülődtünk az utolsó táncoktatásra, ahol mi tanítjuk a korombelieket. 
-Készen vagytok?-kérdeztem az ajtóból.
-Igen.-futott le Tess a lépcsőn.-Akkor induljunk.-zártam be az ajtót majd elsétáltunk a múltkori táncstúdióhoz. Már ismertek minket, így nem kellett sokat várni. Lepakoltuk a cuccokat és köszöntünk a többieknek. Jól éreztük itt magunkat. Ügyesek voltak. Élmény ezekkel a gyerekekkel "dolgozni". Folytattuk a múltkori táncot. Én figyeltem a többieket, miközben Stefani épp táncolt a többiekkel.

Szegény Tracinek közben ki kellett ülnie, mivel kicsit fájt a lába.
-Minden rendben?-simogattam meg a hátát.
-Igen, persze.-dobott meg egy féloldalas mosollyal.
-Ne aggódj. Rendbe fog jönni.
-Remélem.-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj. Nekem most vissza kell mennem táncolni, te addig pihenj. Sajnáltam Tracit. Nem lettem volna a helyébe.

***
A táncoktatás jól sikerült. Elköszöntünk a többiektől majd haza mentünk.
-Na hívd már fel Pault.-sürgetett Traci.
-Rendben.-vettem a kezembe a készüléket. Megkerestem Paul telefonszámát és rámentem a zöld gombra. Mosolyogva a fülemhez emeltem. Pár perc után felvette.
-Szia Paul. Abbie vagyok.-piszkáltam az asztalon lévő terítőt.
-Szia Abbie. Baj van?-kérdezte.
-Nem, semmi, csak támadt egy ötletünk a lányokkal, mármint megszeretnénk lepni a fiúkat. Benne lennél?   

Remélem tetszett! További szép napot.c: 

22. rész. Kevin.

Üdv.^^ Itt is az új rész.:) Köszönöm a komikat és lájkokat!:) Egyébként egyre jobban kezdünk az első évad végéhez érni...facebook csoportba aki még nem lépett be, az tegye meg! (oldalt link) Lépj be mert oda írom az információkat. Egyébként köszönöm a díjakat is!:) Jó olvasást. xoxo.

*Abbie szemszöge*
Miközben tévéztünk, csokit zabáltam. Valami szerelmes filmet kapcsoltunk be, de nem nagyon nyerte el a tetszésem. Túl nyálas volt. Mikor meguntam felálltam, és kidobtam a csokis papírt. Egy hirtelen gondolat közepette felhúztam a cipőm és a zsebembe csúsztattam a telefonom.
-Elmegyek sétálni. Majd jövök.-ordítottam és becsuktam az ajtót. Már sötét volt. Még jó hogy húztam egy pulcsit. Lassan sétáltam a csöndes utcán. Minden egyes lámpa mellett elhaladtam, ami egy kicsit megvilágította testem. Közben kiértem a közeli parkba. Üres volt. Leültem a legközelebbi padra és a fülembe helyeztem a fülesem. Halkan énekelni kezdtem. Furcsának találtam hogy nem féltem annyira. Pedig elraboltak. Viszont tudtam hogy megtudom magam védeni. Már nem is bántam hogy a szüleim beírattak önvédelemre. Kisebb koromba még nem értettem mire jó, de most már értem. Szégyelltem, és féltem hogy a többiek megtudják,de a szüleim csak meg akartak védeni, tudták hogy a mai világban már kell. Igazság szerint tévedtem sokat. Ahogy bekerültem abba a csapatba, ahol edzettem, egyből befogadtak. Akkor úgy éreztem hogy ők a 2. családom. Ahogy egyre többet gondoltam rájuk, egyre jobban hiányoztak. De tudtam hogy a szívemben mindig itt lesznek. Úgy gondoltam hogyha sor kerül rá, felkeresem az edzőm. Most már nem bánnám ha az egész világ megtudná hogy karatéztam. Tudtam hogy a szüleimnek én voltam a legfontosabb, és hogy csak jót akartak nekem. Időközben elpakoltam a telefonom és felálltam a padról. Indultam haza. Már elég késő lehetett, holnap pedig kelni kell. Beillesztettem a kulcsot a zárba, majd elfordítottam. A házban sötét volt. Levettem a pulcsim és a cipőm, majd felsiettem Liam szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Elővettem a telefonom és küldtem egy sms-t Liamnek. -"Jó éjt, szeretlek". Mikor elküldte az üzenetet letettem és bebújtam az ágyába, majd elaludtam.

*Reggel*
-Tess, hol van a papucsom?-ordítottam a szobámból neki.
-Nem tudom. Az ágy alatt nézted már?-ordított ő is. Igen, reggel van. Pakolunk. Benéztem az ágy alá, ahogy Tess mondta.
-Megvan.-kiabáltam boldogan.-Akkor én készen is vagyok.-cipeltem le a bőröndöm.
-Én is.-állt oda mellém Traci. A lába egyébként már sokkal jobban van. Később Stefani és Tess is csatlakozott. Fáradtan dőltünk le a kanapéra. Ekkor megszólalt a telefonom. Felnyögtem egyet majd feltápászkodtam hogy elérjem.
-Igen?-szóltam bele.
-Szia Abbia.-szólt bele Kate a stylist-om.
-Szia Kate. Akkor nemsokára jöttök?-kérdeztem és piszkálni kezdtem a hajam.
-Hát ami azt illeti nem. A turné maximum 1 hónapot, vagy többet húzódni fog. Kevin autóbalesetet szenvedett. Most itt ülünk a kórházban és várjuk a további híreket.
-Úristen. Mi is indulunk. Melyik kórházban?-kérdeztem és pakolni kezdtem a táskámba.
-Ne, ne gyertek. Itt van még a szülei, meg Bill és Cody. Ja és egy csomó újságíró. Most hogyha ide jöttök akkor még nagyobb káosz lesz. Értesítelek titeket ha kaptunk valami hírt.
-Rendben. De később úgy is bemegyünk hozzá.
-Okés. Na mennem kell. Addig is szerveztünk nektek délre egy táncoktatást kicsiknek. A közeli park mellett van egy táncstúdió és oda.-tette le a telefont. Én csak álltam megdermedve.
-Mi volt Abbie?-rázott vissza a jelenbe Stefani.
-Kevin autóbalesetet szenvedett, a turné elhúzódik max 1 hónapig.-amikor kimondtam egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de nem a turné miatt, hanem Kevin miatt. Mikor a lányok is megtudták ők is szomorúak lettek. Lesújtott minket a hír. Először én, most Kevin. Mi jöhet még?-gondoltam magamban.

*dél*
Gyorsan ebédeltünk majd és elindultunk a stúdióba. Végig sétáltunk a parkon, ahol találtunk egy fekete kutyust. Leguggoltam és bátortalanul, de oda jött hozzám. Felkaptam az ölembe.
-Milyen aranyos.-simogattam.
-Tényleg.-simogatta Tess is.
-Hol lehet a gazdája?-néztem körül.
-Hát én nem látom.-nevetett Stefani.
-Akkor vigyük magunkkal.-mondta Traci. Hallgatunk rá és magunkkal vittük. Szerencsére beengedtek minket a kutyussal. Amin nagyon meglepődtem. Szerencsére egy kicsit feldobta a napunkat ez a kutyus. Bár, elég magunk alatt vagyunk. Beléptünk a terembe és megláttunk egy csomó gyereket, felnőttet. Ledobtuk a cuccunkat, a kutyust pedig elengedtem. Mindenki bemutatkozott nekünk és félkörbe leültünk. Én egy kicsit hátul maradtam a kutyussal.

Addig hallgattam hogy a lányok beszélnek és táncolnak a többiekkel. Még egy kicsit énekeltem is nekik. Mindenkivel csináltam képet és adtam aláírást. Jól éreztük magunkat, azon kívül mi történt. Vártam hogy Kate hívjon, de még semmi. Nem tudtunk semmit, ez pedig idegesített. Liam hívását is vártam. Közben kapcsolódtam a lányokhoz és bevetettem én is a tánctudásom. Legalább addig nem gondolok semmire.

Olyan 2 óra múlva vége is lett a táncoktatásnak. Szerencsére találtunk gazdát a kiskutyának. Haza nem is vihettem volna, hisz elég nekünk Avery. Haza sétáltunk majd leültünk enni. Evés közben megszólalt a telefonom.
-Szia Kate?-kérdeztem azonnal.
-Szia Abbie. Igen, én vagyok.
-Kevin hogy van?
-Sikeresen megműtötték. Azt mondták az orvosok hogy mázlija volt. Túl van az életveszélyen.-hallottam Kate boldog hangját.
-Ez az.-örültem hangosan.-Tudtam hogy Kevin erős gyerek.-huppantam le a fotelba.
-Na igen. De megyek. Pihenjetek sokat és vigyázzatok magatokra.
-Okés, de holnap megyünk hozzá.
-Jó. A kórház címét elküldöm este. Szia.-köszönt el. Letettem a telefont és elmosolyodtam. Ez a mai nap nagyon mozgalmas volt. Tudtam hogy Kevin képes rá, és holnap meglátogatjuk a lányokkal.
-Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-huppant le mellém Stefani.
-Felőlem.-nevettem el magam.
-Egyébként ki hívott előbb?-nézett rám Traci.
-Kate volt. Kevin túl van az életveszélyen.-öleltük meg egymást a lányokkal.
-Akkor menjünk lovagolni.-vettem fel a cuccom.
-Nekem elegem van ebből a gipszből. Elmegyek és leszedetem.-nevetett Traci.
-Te tudod.-nevetett Tess.-Akkor én megyek veled.-ajánlotta fel Stefani.
-De ugye a lovardához jöttök majd?
-Igen. Na elmentünk.-mentek el a lányok.
***
-Sziasztok fiúk.-köszöntünk.
-Sziasztok lányok. Nektek nem turnén kéne hogy legyetek?-lepődött meg Chris.
-De, csak Kevin balesetet szenvedett és a turné csúszik 1 vagy több hónapot. Ugyanis fel kell épülni.-mosolyogtam.
-Kevin a dobosotok?-kérdezte Colin.
-Igen.-nevettem.
-Stefani és Traci?-kérdezte Chris.
-Traci elhatározta hogy leveteti a gipszét mert már nem fáj a lába.-válaszolt Tess.
-Ja.-nevettek a fiúk.
-Csak az a kérdés hogy Zayn mit fog szólni hozzá.
-Hát igen.-Na megyünk átöltözni. Tessel gyorsan elmentünk átöltözni és felnyergeltük a lovunkat, majd kivezettem Ornaterát.

Ekkor jött meg Stefani és Traci.
-Na, látom levették.-mosolyodtam el.
-Hát kikönyörögtem, de még vigyáznom kell.-nevetett Traci.
-Egyébként hogy került ide ennyi fotós?
-Nem tudom. Amikor mi ide értünk még nem volt egy fotós se.-néztem értetlenül, majd Tess is megérkezett Comettel. Megvártuk Tracit és Stefanit is. Moonlight nagyon örült Tracinek.
-Jó újra lovon?-kérdezte Tess Tracit.
-Fantasztikus.-nevetett. Elhívtuk Colint és Christ is lovagolni egy kicsit. Jó volt kikapcsolódni, már amennyire lehetett. Imádok lovagolni. Egyfelől sajnáltam hogy a turné elhúzódik, másfelől pedig nem. Még lovagoltunk egy kicsit majd haza mentünk skypolni a fiúkkal. Elmondtam nekik a helyzetet. Ők is meglepődtek. Jó volt hallani a hangjukat, főleg Liamét. Még egy kicsit hülyéskedtünk velük, majd menniük kellett.
-El, mi lenne ha este elmennénk egy kicsit shoppingolni?-kérdeztem és lehuppantam mellé.
-Felőlem.-ölelt meg. Kicsit úgy éreztem hogy elhanyagoltam Eleanort, ezért úgy döntöttem hogy elviszem egy kicsit vásárolni, majd megnézünk egy filmet. Gondolataim közepette Avery ugrott fel a kanapéra. Simogattam egy kicsit és tovább néztem a mesét a tévében.

Ez jó hosszú rész lett.:DD További szép napot!♥

21. rész. Búcsú.

Halii.^^ Na megérkeztem.:D Úgy döntöttem hogy felteszem ma a részt.:) Köszönöm szépen a díjakat, lájkokat, komikat!:) Nem tudjátok mennyit jelent nekem.*-* Aki még nem tette meg lépjen be a facebook csoportba! (oldalt link!) Egyébként fent szoktátok hallgatni a zenéket?:D Mert én most végig hallgattam az egészet blog írás közben, és nagyon jó volt.:DD Na de nem rizsázok, jó olvasást.:) Ui: Ez a rész nem lett valami izgi..

*Abbie szemszöge*
Liam karjaiban keltem reggel. Óvatosan felültem és kibújtam öleléséből. Oldalra fordítottam a fejem és elmosolyodtam. Pár percet ültem az ágyban majd a kezemhez kaptam. Kicsit hideg volt, mellesleg a sebem is azon a karomon volt. Lassan felálltam és szétnéztem a szobában. Még ott volt a tegnapi vacsora maradványai. Közben megéreztem honnan fúj a szél. Odasétáltam a kinyitott ablakoz és elhúztam a függönyt. Kicsit kinéztem, majd a lágy szél elkapta a hajam. Kicsit közelebb mentem, felemeltem a kezem és élveztem a lágy szellőt. 

Egyszer csak egy kezet éreztem a derekam körül. Kicsit megijedtem, de sejtettem hogy ki az. Rátettem az én kezemet is a mögöttem álló emberére. Lágyan puszilni kezdte a nyakam. Halkan felkuncogtam, hisz pont azon a ponton vagyok egy kicsit csikis.
-Ne mozogj.-dünnyögött Liam a nyakamba.
-Nem tehetek róla ha csikis vagyok.-mosolyodtam el. Közben a keze vándorolni kezdett. 
-Ne-ne-ne.-bújtam ki nevetve az ölelésből.
-Miért?-duzzogott Liam és visszadőlt az ágyba. Oda álltam elé és hirtelen ráfeküdtem. A szemébe néztem és elnevettem magam. 
-Most min nevetsz?-pufogott még mindig.
-Semmin.-hallgattattam el egy hosszú csókkal. 
-Még mindig durcázol?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.-válaszolt.
-Hát oké. Valaki itt nagyon bal lábbal kelt fel.-tápászkodtam fel a durcás barátomról. 
-Nem keltem fel bal lábbal.-ült fel az ágyban. Karba tettem a kezem és felhúztam a szemöldököm. Csak néztem a szemébe. Olyan 5 percig néztük egymást amikor elröhögte magát.
-Hahaha, tudtam én.-nevettem már én is.
-Így kell ezt csinálni.-veregettem meg a vállam és felkaptam a tálcát, majd kimentem a szobából, egyenesen le a konyhába. Hallottam a többiek beszélgetését. 
-Jó reggelt.-köszöntem az asztalnál ülő "csapatnak".
-Szia Abbie.-köszöntek felém fordulva, majd mindent letettek a kezükből és hozzám siettek. Mindenki végig ölelgetett. 
-Ugye már jól vagy?-kérdezte Tess felém fordulva.
-Igen már jobban.-ültem fel a konyhapultra.
-És hogyan szöktél meg?-nézett rám Louis. Becsuktam a szemem, majd megráztam a fejem. Egy kicsit vissza jöttek az emlékek. 
-Ne. Ne is kérdezd. Hanyagoljuk ezt a témát.-mosolyogtam a fiúra. 
-Rendben.-válaszolt és majszolt tovább. Lepattantam a szekrényről és a hűtő felé vettem az irányt. Kinyitottam és bekukkantottam. 
-Basszus. Azokból a pudingokból még mindig van?!-duruzsoltam. Közben meghallottam Niall röhögését. Becsuktam a hűtő ajtaját és elvettem egy banánt, majd vissza mentem az előző helyemre. Ekkor Harry suhant be. Elsétált mellettem és kivette a kezemből a kaját.
-Styles. Az az enyém volt.-háborodtam fel.
-Jól mondtad. Csak volt.-nevetett fel.
-Egyébként üdv újra itthon. Hiányoztál.-ölelt meg. Meglepődtem Harry viselkedésén, de végül is jó volt látni mindenkit. Miközben öleltem göndört, kikaptam a kezéből a banánt és a fejéhez vágtam. 
-Ezt most miért kaptam?-nézett tátott szájjal. 
-Csak úgy.-mosolyodtam el önelégülten és felmentem a medvémhez. Benyitottam és megpillantottam az ágyban szomorkodó Liamet. Oda sétáltam mellé és az ölébe ültem, egyenesen szembe vele. 
-Mi a baj?-néztem barna szemeibe. 
-Ma már kezdődik a turné. Ami persze nagyon jó, de nem foglak látni 1 hónapig.-hajtotta le a fejét. 
-Gyorsan el fog telni, hidd el. De egyébként hogy hogy egy hónapig nem látsz? Hosszabb a turnétok nem?-kérdeztem.
-De igen. Csak 1 hónap múlva lesz egy 3 napos szünetünk, nektek pedig 2 napos és akkor mindenképpen elmegyek hozzád.-mosolygott. 
-Ja értem.Hát nehéz lesz, de ki kell bírnunk.-csókoltam meg.
-Igen, ki.-csókolt vissza lihegve. 
-És mikor indultok pontosan?
-Este tízkor jön át Paul, majd elmegyünk a turnébuszunkhoz.
-Rendben. Addig is nekem van pár elintézni valóm.-álltam fel Liamről. 
-Micsoda?-kérdezte ledöbbenten. 
-El kell mennem Chrishez és Colinhoz.-fordultam felé. Miközben beszélgettünk a ruhásszekrény felé vettem az irányt. Kiválasztottam a ruhám és bementem átöltözni.

A hajam kontyba kötöttem és bepakoltam a táskámba.
-Nemsoká jövök.-öleltem meg Liamet búcsúzóul.
-Várj, egyedül mész?
-Nem, a lányok is jönnek velem. Ne aggódj.-mosolyodtam el és lesétáltam a folyosóra.
-Gyertek lányok.-intettem nekik és elindultam az autóhoz.
*este 8 óra*
Itt ülök a kanapén és unatkozok. Valami hülye sorozat megy a tévében, a fiúk pedig azt nézik. Nagyon nem vártam hogy tíz óra legyen. A fiúknak már össze volt pakolva.
-Mi lenne ha lemennénk sétálni egy kicsit?-kérdeztem a mellettem ülő Liamet.
-Rendben.-pattant fel mellőlem és húzta is a cipőjét. Felkaptam a táskám is indultunk is.
-Majd jövök srácok.-ordított nekik Liam és becsukta az ajtót. Már kezdett sötétedni. Megfogtam Liam kezét és úgy sétáltunk. Szerencsére most egy rajongóval sem találkoztunk. Lassan, kényelmesen sétáltunk. Még beültünk egy cukrászdába is. Rendeltünk két sütit. Próbáltam nem arra gondolni hogy 1 hónapig nem fogjuk egymást látni, de nem sikerült. Hiányozni fognak a fiúk. Lassan megettük az édességet és haza sétáltunk. Még megálltunk egy villanyoszlopnál. Gyönyörűen megvilágított minket. Megálltunk és csókolózni kezdtünk. Abban a pillanatban úgy éreztem hogy kizártam a külvilágot. Lassan váltak el ajkaink. Elmosolyodtam és újra folytattuk az utunkat haza. Mire már otthon voltunk, Paul is ott volt.
-Sziasztok.-köszöntünk be az épp röhögő társaságnak.
-Na Liam is itt van. Akkor indulhatunk?-kérdezte Paul. Liam fájdalmasan rám nézett, majd vissza Paulra.
-Indulhatunk.-bólintott óvatosan. A fiúk kijöttek a nappaliból és felöltöztek, majd ki vitték a csomagjaikat a taxiba. El jött az a pillanat amit nem szeretek. A búcsúzkodást. Mindenkit végig öleltem. A végére hagytam Liamet.
-Szeretlek. Vigyázz magadra és erre a négy hülyére.-öleltem meg.
-Így lesz, és ti is vigyázzatok magatokra. Majd hívlak.-csókolt meg és kilépett az ajtón. Néztem ahogy Eleanor és Traci is búcsúzkodik Louistól és Zayntől. Aranyosak voltak. Végül elmentek.
-Nos lányok, holnap reggel már mi is indulunk.-törte meg a csendet Stefani.
-Úgy-úgy.-pacsizott le vele Tess. Bementünk a szobába és még tévéztünk egy kicsit. Közben elmerültem a gondolataimban.