2013. július 28., vasárnap

20. rész. Megtaláltalak.

Sziasztok!:) Nos, tudom hogy azt írtam hogy jövőhéten lesz fent a 20. rész, de úgy döntöttem hogy inkább felteszem most.:) Sajnos még 10 rész van a végéhez., de utána második évad!:DD #aszavazásotokalapjánúgylátomakartok Köszönöm a komikat és a lájkokat! Remélem össze gyűlik a 10 komi ehhez a részhez!:) A CSOPORTBA LÉPEJETEK BE FONTOS! (oldalt van a link) Komiba leírhatnátok egyébként hogy milyen az új kinézet is!:) Találkozunk egy hét múlva, addig is jó nyarat!:)

*Liam szemszöge*
zene 
Borzalmas volt a levelet elolvasni. Nem tudtam mi tévő legyek, de abban biztos voltam hogy a rendőrséget nem keverem bele. Nem akartam Abbie életét veszélyeztetni. Az a nő mindenre képes. Ekkor ballagtak le a többiek. 
-Szia Liam.-köszönt vidáman Niall. Viszont amikor meglátták a kétségbeesett arcom, elkomolyodtak.
-Minden rendben haver?-jött oda mellém Harry. Még mindig nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam a levelet. Felálltam és járkáltam. Fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Elkeserítő volt hogy olyan tehetetlen voltam. 
-Egyetek mert nemsokára mennetek kell az interjúra, én addig elmegyek egyet sétálni. Lányok, Paul ide küldi Andyt hogy vigyázzon ránk. Sziasztok.-köszöntem el. Már ki kellett szellőztetnem a fejem. Magyarázkodni sem akartam. Felkaptam a telefonom és kiléptem a házból. Átsétáltam a kicsi udvaron és csak vittek a lábaim. A közeli parkba tartottam. Lassan sétáltam. Elmélyültem a körülöttem lévő környezetben. Egy kicsit eldugottabb helyre ballagtam. Kerestem egy árnyékban lévő padot és leültem rá. Néztem ahogy a gyerekek játszanak, az idősek sétálnak, a madarak csicseregnek. Még ez sem vidított fel nagyon. Elfordítottam a fejem és egy csapat lány jött bezsongva. Felálltam, hisz gondoltam hogy képet szeretnének.
-Sziasztok.-köszöntem. 
-Szia Liam.-köszöntek a lányok vigyorogva. Próbáltam egy féloldalas mosolyra húzni a szám. A képeken persze mosolyogtam. 
-Ne szomorkodj, biztos megtalálják.-mosolygott rám egy alacsony fekete hajú lány. Nem is értettem. Ennyire látszott rajtam hogy van valami baj. A lányok boldogan elmentek, én pedig vissza ültem a padra. A fiúk már biztos az interjún vannak.-gondoltam magamban és bambultam tovább ki a fejemből.

*Abbie szemszöge*
Nagyon fáradt voltam. Ahogy anya mondta követtem a lányt. Próbáltam nem feltűnően, ezért olyan 10 méter távolság volt köztünk. Éhes, szomjas és fáradt voltam. Nem kívántam többet, csak hogy Liam karjaiban lehessek. Nagyon  hiányoztak a többiek. A kezemen lévő seb sajgott. Csak remélni tudtam hogy a torkomnak ne legyen baja. A lány csak ment. Azt hittem hogy összeesek. A lábam már nem sokáig bírta. Közben azon gondolkodtam hogy anya hogy értette "nem fogsz csalódni". Közben néztem a körülöttem lévő embereket. Legalább ők boldogok. Ekkor a lány megállt, ledobta a táskáját és leült a fűbe. Megtorpantam. Nem tudtam mi tévő legyek. Úgy éreztem hogy feladtam. A lábam már nem bírta, sőt a testem sem. Össze rogytam.

*Liam szemszöge*
Csak ülök és bambulok. Nem is értettem. Mire várok? A csodára? Valahogy meg kell keresnem Abbiet, de nem tudtam hogy hogyan kezdjek neki. Csak nézelődtem. Megláttam egy gyönyörű szőke hajú lányt. Pont mint Abbie.-gondoltam magamban. Néztem a lányt, aki egyszer csak összerogyott. Megláttam szép arcát és ekkor felcsillant a szemem. Hisz az Abbie.
-Abbie.-ordítottam és csak futottam. Mikor oda értem hozzá lehajoltam és csak sírtam. Igen férfi létemre sírtam. 
-L-liam?-hallottam halk hangját, ekkor erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Mikor meglátott egyből láttam a boldogságot a szemében. Amilyen gyorsan csak tudott belém kapaszkodott és ölelt. Mindent kizártam. Csak mi voltunk. Óvatosan felvettem az ölembe és amilyen gyorsan csak tudtam, indultam vele haza. Olyan 10 perc alatt hazahoztam. Gyengének és fáradtnak láttam. Mikor benyitottam a lányok egyből felém tartottak.
-Abbie? Hol volt Liam?-"dobáltak" a kérdésekkel, de most egyikre se tudtam válaszolni. Felvittem a szobámba és lefektettem. Óvatosan betakartam és kimentem a szobából. Becsuktam az ajtót és a lányok felé fordultam.
-A parkban találtam.-hajtottam le a fejem. A lányok nem válaszoltak. Megöleltük egymást, és boldogok voltunk hogy előkerült. 
***
Míg Abbie aludt, csináltunk neki teát és egy kis ennivalót. A fiúk még mindig nem jöttek meg. 
-Andy légyszi add ide azt a tálcát.-mutattam az asztalon lévő tárgyra. Oda adta majd rá pakoltam és indultam is fel a szobába. Kopogtam kettőt és benyitottam. A többiek most nem jöttek utánam. Meglepődve néztem Abbie hűlt helyét. Letettem a tálcát az ágyra és a hang irányába néztem. Ott állt előttem egy szál köntösben.
-Bocsi, csak lezuhanyoztam.-mosolygott rám.
-Nem kell bocsánatot kérned.-suttogtam fülébe és a derekára helyeztem a kezem. Gyengéden felemeltem és leültettem az ágyra. Egy kicsit felszisszent.
-Jaj bocsi nem akartam.-néztem rá aggódva.
-Semmi baj.-mosolyodott el és a kezét fogta. Oldalra nézett, majd elvigyorodott.
-Ezt nekem csináltad?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen.-néztem rá, de nem tartott sokáig, ugyanis felálltam és elindultam a kötszeres dobozért. Levettem a polcról és letettem Abbie mellé.
-Fájni fog.-nézett rám fájdalmas tekintettel.
-Megpróbálom óvatosan lefertőtleníteni.-csókoltam meg lágyan. Megfogtam a fertőtlenítős vattát és óvatosan a kezéhez emeltem.
-Ne, ez fáj.-szomorkodott.
-Még hozzá sem értem.-nevettem fel.
-Ja.-nevetett fel ő is.
*** 
Pár perc alatt lekezeltem, elpakoltam és ettünk.
-Köszönöm, jól esett.-puszilta meg az arcom.
-Nincs mit.-válaszoltam és az ölembe ültettem.
Körbefontam a kezem a dereka körül és a vállára hajtottam a fejem. Jó volt érezni, finom illatát. Csak öleltük egymást.
-Szeretlek. Soha többet nem hagyom hogy bántsanak.-öleltem mégszorosabban. 
-Én is, de nem tudsz mindentől megóvni.-mosolyodott el, majd így ültünk tovább.

2013. július 27., szombat

19. rész. "Kövesd a lányt, és nem fogsz csalódni."

Nos, sziasztok.:D Itt is a kövi rész!:) Mint már említettem létrehoztam a facebook csoportot:) Oldalt van egy link és lépj be, mert írtam ki egy fontos dolgot a csopiba! További szép napot!♥

*Liam szemszöge*
Csak ültem ott az előszobában, csöndben, szomorúan és egyben idegesen. Gondolkoztam hogy ki tehetett ilyet, de mindig csak Sarah ugrott be. Tudtam hogy milyen gonosz. Csak imádkozni tudtam hogy Abbiet, ne bántsa, de azért annyira nem is aggódtam. Hisz tudtam hogy erős, okos lány. Nem hagyja magát. Gondolkozásom közepette fel álltam és egy kicsit össze pakoltam. Már éjfél biztos elmúlt, nagyon fáradt voltam, de aludni egy cseppet sem tudtam volna. Ekkor zajokat hallottam. Biztos megjöttek a többiek. A telefonomat szorongatva indultam fel az emeltre. Leültem az ágyamra és csak néztem ki a fejemből. Rápillantottam az órára és már fél kettő volt. Átöltöztem a pizsamámba és befeküdtem az ágyba. Ekkor kopogtak.
-Igen?-ültem fel.
-Eleanor vagyok, bejöhetek?-kérdezte suttogva.
-Figyelj El. Nagyon fáradt vagyok és most nincs kedvem beszélgetni, talán majd holnap.-mondtam.
-Rendben. Megértelek, jó éjt.-válaszolt, majd hallottam ahogy elmegy. Vissza dőltem az ágyba és csak bámultam a plafont. 
***
Hirtelen felriadtam. Felültem az ágyban és megtöröltem a szemem hogy kitisztuljon a látásom. Közben remegve ültem. Fel álltam és elindultam le a konyhába. Még mindig az álmomon gondolkodtam. Nagyon féltem hogy esetleg beteljesül. Nem akartam hogy Abbiet összeverjék. Közben elvettem egy poharat és megtöltöttem narancslével. Letettem a telefonom mellé a folyadékot és leültem. Megnéztem hogy nem jött-e hívás, de csalódnom kellett. Az órára néztem és háromnegyed 4 volt. Sajnos csak ennyit tudok aludni. Fáradtan könyököltem az asztalon. Azon pörgött az agyam hogy ma még interjú is lesz, de túl fáradt voltam hogy elmenjek. Reméltem hogy a fiúk nem fognak rám haragudni, de sajnos meg kellett érteniük a helyzetemet. Lépteket hallottam, ekkor Stefani tűnt fel az ajtóban.
-Szia.-kortyoltam bele a narancslébe. 
-Szia.-köszönt ő is és leült velem szembe. Stefanin is látni lehetett a szomorúságot. Fájdalmas volt ezt nézni. Pár perce már csak a padlót bámulom, amikor Stefani megtöri a csendet. 
-Van már valami hír?
-Nincs, de tegnap felhívott valaki és Abbie szólt bele, de sajnos nem tudtam meg semmit. Csak annyit hogy jól van, hála istennek.-néztem még mindig a padlót.
-Nem lesz semmi baj. Elárulok valamit, de ne mond meg Abbienek hogy elmondtam.-nevetett egy kicsit Stefani.
-Okés.-néztem rá egyből.
-Nos, Abbie járt küzdősportra régen. Sokat versenyzett is, ezért mondom hogy reméljük haza tud szökni. Van annyira okos és erős.
-Tényleg? Azt észre vettem hogy erős, de nem igazán gondoltam volna hogy járt önvédelemre. Miért nem mondta el?-néztem értetlenül. 
-Azért mert szégyellte, mindenki csúfolta ezért.-hajtotta le a fejét Stefani.
-De, ne mond Abbienek hogy elmondtam.-nézett rám könyörögve.
-Nem, nem mondom el.-mosolyodtam el. Még ha nehéz is volt. Stefani vissza mosolygott és vissza ment aludni. Én pedig csak ültem, ültem és ültem. 
***
Nyöszörögve keltem. Körül néztem és a konyhában voltam, közben vissza jöttek az esti emlékek. Tehát elaludtam a székben. A hátam nagyon fájt, nem volt valami kényelmes. Felkeltem és csináltam kávét. Ekkor megszólalt a telefonom. Mindent eldobtam a kezemből és felkaptam a tárgyat. Csalódottan néztem a képernyőre. Paul hívott. Ásítottam egyet és felvettem.
-Jó reggelt.-köszöntem fáradtan.
-Szia Liam. Remélem készen álltok az interjúra.-hallatszott Paul boldog hangja.
-Hát ami azt illeti, én nem tudom menni. Nagyon fáradt vagyok. Abbiet tegnap este elrabolták és alig aludtam valamit, ráadásul tegnap verekedtem egyet és fáj a fejem is. Sajnálom Paul, de a többiek mennek.-hadartam el.
-Micsoda? Abbiet elrabolták?-kérdezte értetlenül. 
-Igen.-válaszoltam fájdalmasan.
-Nagyon sajnálom Liam. Akkor Andyt elküldöm hozzátok, és a fiúk pedig nemsokára legyenek készen.
-Oké. Szia.-köszöntem el és letettem, majd elkezdtem amibe pár perce belefogtam. Úgy döntöttem hogy cinálok a többieknek egy rántottát. Muszáj volt hogy addig se Abbire gondoljak. Mikor kész lettem, megittam a kávém és felmentem felöltözni. Felvettem a fekete csőfarmerom és egy fehér pólót, amit még nem rég Abbie szorongatott. Elszomorodtam, de gyorsan össze szedtem magam és lementem a postáért. Ledobtam őket az asztalra és átnéztem. Érdekesen pillantottam egy borítékot. Nem volt rajta feladó, se bélyeg. Kíváncsian nyitottam ki. Egy lap volt benne. Méghozzá vérrel volt rá írva a szöveg. "A rendőröket ne keverd bele, különben a lánynak annyi!" Meghökkenve és egy kicsit undorodva néztem magam elé.
*Abbie szemszöge*
zene
Fáradtan ültem a földön. Éhes, szomjas és gyenge voltam. Ráadásul erősen megvoltam kötözve. Nem igazán aludtam sokat. Sőt, nem is aludtam. Viszont a pasas és Sarah már nem voltak ott. Egy kicsit sajgott a kezem. Volt rajta egy mély vágás. A vér már megalvadt egy kicsit, de attól fájt. Idegesen körülnéztem a poros raktárban. A torkom is fájt. Megint rám jött a köhögés. Elhatároztam hogy megszökök. Eszembe jutott az a szabaduló fogás, amit tanultam. Ellazítottam a kezem és lassan, óvatosan kihúztam a kötél fogásából. Amikor megéreztem hogy a kötél leseik a kezemről, megörültem egy kicsit. Amilyen gyorsan csak tudtam eloldoztam a lábam is. Ekkor meghallottam az ajtó nyitódását. Amilyen gyorsan csak tudtam valami bújóhelyet kerestem. Megpillantottam egy műanyag dobozt és belevetettem magam. Még lélegezni sem akartam hogy meghallja. Ekkor ordibált a pasas.
-Drága. Eltűnt a ribanc.-ordított.
-Mi?-hallottam meg Sarah kényes hangját.
-Nem lehet messze. Gyere.-ordított és elmentek. A pasas szó szerint mint egy pincsikutya, úgy viselkedett. Felálltam a dobozban és kifújtam a levegőt. Megérintettem a nyakamban lévő nyakláncot, amit Liam adott nekem és elindultam. Futottam, ahogy csak bírtam. Kiértem egy parkba, ahol megálltam. Örömömben majdnem sírtam. Megláttam egy férfit, gondoltam kérek tőle segítséget.
-Szia. Öhhm, tudnál nekem segíteni?-kérdeztem.
-Szia cica.-vigyorgott rám, és közelített. Hirtelen elkapta a kezem és magához húzott. Fogdosni kezdett, majd csókolgatni a nyakam. Nekem ez egyáltalán nem tetszett. Elakartam magamtól, de nem ment. Felemelt és egyenesen egy autóhoz vitt. Ahol értem csak ütöttem, rúgtam, kiabáltam, de nem ért semmit. Ekkor megfogtam a kezét és beleharaptam. Elejtett és ordított egy nagyot. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és megint futni kezdtem. Annyira boldog voltam hogy végre kiszabadultam, erre majdnem elraboltak volna megint. A fáradtságtól összerogytam. Csak ültem a fűben és zokogtam. Már nagyon otthon szerettem volna lenni. Átölelni a többieket és Liam parfümjét érezni. Karjaiban lenni annak a fiúnak akit a legjobban szeretek. Ekkor jobban sírtam. Csak a szüleimnek köszönhettem hogy kiszabadultam. Ha pár évvel ezelőtt nem iratnak be önvédelemre, akkor most nem tudtam volna kibújni a kötélből. 
-Köszönöm anya és apa, szeretlek titeket.-néztem fel az égre.
-Nincs mit. Mi is szeretünk kislányom. Egy jó tanács. Kövesd a kék hajú lányt, aki most elsétált melletted. Nem fogsz csalódni.-hallottam a hangot a fejemben. Ekkor tényleg elhaladt mellettem egy kék hajú lány. Kicsit érdekesen nézhettem, de tudtam hogy a szüleimben megbízhatok, így tehát fáradtan is, de követtem. 

2013. július 26., péntek

olvassátok el.

1.Sziasztok! Mint látjátok most nem résszel jöttem, hanem létrehoztam a csoportot: csoport arra szeretnélek titeket megkérni, hogy lépjetek be, mert oda fogom írni a tudnivalókat, vagy ha például részt nem tudok hozni, stb..:) Szóval, légyszi lépjetek be, mert megszeretnélek titeket ismerni is!:) Mint látjátok ez volt az első.

2. Bocsi hogy részt nem hoztam, csak elszomorít aki mindig lájkol, hogy "szar" volt a rész.:s Hiába írtam neki hogy írja le mi a szar, nem írja.:| Egyébként ha olvassa most az aki lájkol, akkor még egyszer megkérem hogy írd le, vagy lehet másik blogot keresni!:)
UI: Holnapra teszem fel az új részt.:)

3. Nem tudom tudjátok-e hogy jelentkeztem egy blogversenyre, amit szeretnék megnyerni.:) Ezért azt kérem tőletek hogy lájkoljátok a képet: lájk! Nagyon fontos lenne és sokat jelentene nekem!:) Előre is köszönöm!:)

Akkor holnap hozom az új részt, légyszi lépjetek be a csoportba és lájkoljátok a képet! Egyébként várjátok az új részt?:D love you all♥

2013. július 23., kedd

18. fejezet. "Jól vagyok."

Sziasztok! Itt a kövi rész. Először is köszönöm a komikat és a lájkokat. Oldalt még mindig ér szavazni. Ja és nem értem miért jött megint 2 lájk hogy szar lett a rész.:s Aki lájkolta, az légyszíves ne csak lájkoljon, hanem írja is le hogy mi a szar a részben. Mert én nagyon igyekszem és próbálom magamból kihozni a legtöbbet, tehát ha szar volt a rész akkor írd le. Vagy akkor légyszi keress egy másik blogot, ha ez nem teszik.:) Na de mindegy is...Remélem erre a részre össze tudjátok hozni a 10 komit! Írjátok le hogy milyen a blog. További szép napot! Ja és ezt ezt kéne nekem LÁJKOLNI! Köszönöm.♥ Egyébként hogy tetszik a Best song ever?:D Nekem nagyon.*.* Örülök hogy megdöntöttük a rekordot.. és Happy Birhtday 1D.♥ Elsem tudom mondani mennyire megváltoztatták az életem, ezért hálás vagyok nekik!:) 
UI: 20000 oldalmegjelenítésen túl vagyok??*o* Nagyon szépen köszönöm♥

Csak guggoltam Liam mellett és sírtam. Próbáltam valahogy felkelteni, de nem reagált semmire. Borzalmasan kétségbe estem. Viszont mikor meghallottam a szirénákat kifújtam a levegőt. Megkönnyebbültem. Mikor megjöttek a mentősök lassan felálltam és hátrébb léptem. Közben az ujjamiat tördeltem. Úgy éreztem magam mint egy filmben, de sajnos el kellett fogadnom hogy ez a valóság. A mentősöknek mindenről kikérdeztek, én pedig azonnal válaszoltam nekik. Beszállították Liamet a kórházba. Szerencsére én is mehettem vele. Remegve néztem végig ahogy nem mozdul az ágyon. Út közben felhívtam Eleanort hogy tudassam velük a szomorú helyzetet.
***
Idegesen ültem a váróteremben. Körülbelül 10 perce ültem még, de máris egy örökkévalóságnak tűnt. Aggódtam hogy mit mond az orvos. Csak imádkozni tudtam hogy ne legyen Liamnek semmi baja.
-Abbie.-szólt egy ismerős hang. Hirtelen felnéztem és megláttam a többieket hozzám sietni. Amilyen gyorsan csak tudtam megöleltem Eleanort. Megint sírni kezdtem. Lassan simogatni kezdte a hátam.
-Mégis mi történt?-kérdezte Harry és leültettek az egyik székre.
-Megtámadott minket az a pasas akit ma láttam a lovardánál. Liam megpróbált megvédeni, ami sikerült is mert nekem semmi bajom, de a férfi erősebb volt nála.
-Ó, nyugodj meg Abbie. Liam erős srác. Meg fog gyógyulni.-simogatta meg a vállam Zayn. Ekkor jött ki az orvos a kórteremből a 2 nővérrel. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam.
-Jó napot. Maguk Liam Payne hozzátartozói?
-Igen.-válaszoltam egyből.
-Nos, úgy látszik megúszta a fiatalember. Kisebb zúzódásokat szerzett.
-És a feje? Miért volt eszméletlen?
-A fejével sincs semmi gond, ott is egy kisebb zúzódás van, de azért elvisszük egy kisebb vizsgálatra. Valószínű hogy az ütés miatt volt egy kicsit eszméletlen, de már felébredt és jobban van. Most bemehetnek hozzá egy kicsit, a rendőrök is nemsoká itt lesznek hogy felvegyék a jegyzőkönyvet.
-Rendben, köszönöm.-mondtam és megcéloztam Liam kórtermét. Amikor bekopogtam a szívem gyorsabban vert. Óvatosan benyitottam és megpillantottam őt. Ott feküdt az ágyban. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.
-Szia.-köszöntem halkan. Elvettem az egyik széket és szív szorítva leültem rá.
-Ne sírj.-hallottam Liam halk hangját miután óvatosan megfogta a kezem. Idő közben a többiek is bejöttek. Leültek egy székre, és elmeséltük nekik pontosan mi történt. Mikor végeztünk, tátott szájjal bámultak minket. 
-De ki küldhette azt az "üzenetet". Miért az volt az üzenet hogy Liamet eltették láb alól?-kérdezte Zayn furcsállva. Ekkor ugrott be egy bizonyos személy. Rögtön elkapott a düh, de épp ekkor jöttek a rendőrök. A többiek szótlanul kimentek.
*1 óra múlva*
Sikeresen felvették a jegyzőkönyvet és távoztak a rendőrök. Liamre néztem aki csak egy mosolyt küldött felém. Látni lehetett a mosolyán hogy ez más volt. Fáradt és egy kis félelmet is mutatott. Ekkor megint rám jött a köhögés.
-Jól vagy?-kérdezte Liam aggódva és felült.
-Igen, de feküdj vissza.-néztem rá. Egy kopogást hallottunk az ajtón, majd az orvos lépett be.
-Jón napot Mr. Payne. Készen áll a vizsgálatra?
-Igen.-válaszolt Liam. Csak biztatóan rámosolyogtam és elvitték. Lassan kisétáltam a többiekhez.
-Elmegyek pár cuccért. Elkérhetem a kocsid Harry?-néztem rá.
-Persze.-adta oda a kocsi kulcsot.
-Én addig elmegyek Liam autójáért.-jött velem Zayn.
-De vigyázz magadra.-ölelte meg Traci búcsúzóul.
-Vigyázok.-kacsintott Zayn és elindultunk.
-Sok sikert, és tényleg vigyázz magadra.-öleltem meg Zaynt és beültem Harry autójába. Majd elindultam.
Kotorásztam egy kicsit a táskámban, majd megtaláltam a kulcsot. Ledobtam a cuccom és megcéloztam a konyhát. Muszáj volt egy pohár vizet innom. Elvettem egy poharat és megtöltöttem. A pohárral a kezemben leültem a székre. Letettem a kezemben lévő tárgyat és kifújta a levegőt. Mikor elgondolkoztam egy kicsit belekortyoltam a vízbe. Erőt vettem magamon és felálltam hogy elinduljak Liam szobájába. Amikor beléptem az előszobába különös érzés fogott el. Hirtelen valaki elkapott és befogta a szám. Nagyon meglepődtem, próbáltam kibújni a fogásból de nem sikerült. Esélyem sem volt.
-Kussolj, és nem esik bántásod.-hallottam egy férfi hangot. Kinyitotta az ajtót és elkezdett kiráncigálni. Egy fekete autóhoz értünk. Kinyitotta az ajtót és "bedobott" hátra. Ekkor jól megtudtam nézni ki volt. Elkapott a sírás. Ugyanaz a férfi volt aki Liamet megverte. Tényleg a többiek. Jutottak eszembe. Már biztosan várnak. Összekuporodtam a sarokba és csak sírtam. Mi jöhet még?-gondoltam magamban. Éreztem hogy a kocsi elindul. Nem tudtam mi csinálni. Azon gondolkodtam, hogy lehet most láttam a többieket utoljára.

*Liam szemszöge*
Lassan végeztünk a vizsgálatokkal, szerencsére nem lett komolyabb bajom. Csak pár zúzódás, de túlélem. Amikor hoztak vissza a kórtermembe megláttam a többieket. Egy mosoly szökött az arcomra amikor megláttam őket, de olyan gyorsan le is hervadt. Megláttam a kétségbeesett arcukat.
-Mi történt?-kérdeztem a többieket bámulva.
-Abbiet nem tudjuk elérni. Már 1 órája hogy elment neked cuccot hozni, de még nem jött vissza.
-Mi?-döbbentem le. Gyorsan beviharoztam a terembe és elkezdtem öltözni. Nem tudtam mit gondoljak. De csak rosszra tudtam.
-Mit csinálsz Liam?-jöttek be a többiek.
-Nem egyértelmű. Megkeresem Abbiet.-válaszoltam idegesen.
-De még nem vagy jól.-nyugtatgatott Eleanor.
-Nem érdekel.-jelentettem ki. Amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a szobából, egyenesen ki. Hallottam az orvos és a többiek kiabálását, de nem érdekelt. Csak egy dolgot akartam. Méghozzá Abbiet megkeresni.

*Abbie szemszöge*
Még mindig ott ültem a sarokban. Éreztem hogy a kocsi fékez egy nagyot. Kinyitották az ajtót és kirángatott belőle a férfi.
-Áú.-ordítottam.
-Kussolj.-szorított még jobban.
-Mégis mit akar?-kérdeztem ellenkezve.
-Majd az úr nő megmondja.-nevetett fel gúnyosan. Úr nő?-gondoltam magamban. Mégis hova hozhatott. Soha nem voltam még itt. Egy csomó épület, téglából felépítve és sötét hideg hely volt. Bementünk az egyik építménybe és ledobott a földre. Kezemet és a lábamat hátra kötötte. Majd hallottam egy kis kopogást. Megláttam egy nőt. Sejtettem hogy ki lehetett. Mikor megfordult a gyanúm beigazolódott.
-Ó szia Abbie. Mi szél fújt erre?-nevetett fel ördögien.
-Nem vagyok vicces kedvemben. Mond meg mit akarsz.-ordítottam.
-Azt hogy te is szenvedj. Csak te egy kicsit máshogy fogsz.-fogta meg az állam.
-Hogy érted? Kínozni fogsz?
-Eltaláltad drágám.-mosolygott rám.
-Most pedig felhívjuk a drága Liamed.-röhögött fel félelmetesen. Kicsit megrémisztett. Már nagyon fáradt voltam, és hiányoztak a többiek.

*Liam szemszöge*
Gyorsan fogtam egy taxit és lediktáltam neki a címet. Kifizettem és szedtem a lábam. Mikor odaértem a házhoz tátott szájjal néztem szét. Minden össze-vissza hevert. Bentebb léptem és megláttam Abbie táskáját ledobva. Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget. Ahogyan csak tudtam belevertem a falba. A kezem remegni kezdett, de ez volt a legutolsó dolog, ami miatt aggódtam volna. Neki dőltem a behorpadt falnak és leültem. Amikor kezdtem volna megnyugodni, megszólalt a telefon a zsebemben. Előkotorásztam és felvetem.
-Igen?-szóltam bele.
-L-liam, te vagy az?-hallottam egy halk hangot. Egyből felismertem kié.
-Abbie?! Úristen, hogy vagy?-kérdeztem aggódva.
-Jól vagyok.-mondta erőtlenül és halkan. Ekkor megszakadt a vonal. Mérgemben a földhöz vágtam volna, de kitudja lehet hogy még fog keresni. Éreztem hogy valakinek még benne van a keze. Abbiet elrabolták, de legalább tudom hogy él...

2013. július 19., péntek

17. rész. Hozzá ne merj még egyszer érni.!

Sziasztok!:) Itt a kövi rész..Bocsi hogy késtem..:s Köszönöm a lájkokat és a komikat! Oldalt szavazzatok, fontos.:) Megszeretném még köszönni a sok díjat amit mostanában kapok! További szép napot és olvasást.♥

Próbáltam hívni, de mivel rejtett szám volt, sehogy nem sikerült. Gondoltam, majd ha akar valamit akkor még egyszer felhív. Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe és vissza ballagtam a többiekhez. Mire vissza értem, Liam is megérkezett. Oda sétáltam hozzájuk és leültem a plédre, amit gondolom ők terítettek le. Jó sokan voltunk. A hangulat is jó volt. 
-Hol voltál drága?-kérdezte Liam és egy kólát nyomott a kezembe.
-Valaki rejtett számon hívott.-válaszoltam és kortyoltam egyet az italból.
-Érdekes.-röhögött fel Niall. Erre mindenki felnevetett. Néha jól esett hogy Niall mindenből viccet tud csinálni. 
-Mi lenne ha sétálnánk egy kicsit a pusztán?-nézett körbe Stefani.
-Okés.-egyezett bele mindenki. Lassan feltápászkodtam és megfogtam Liam kezét. Aranyos volt ahogy Zayn segített menni Tracinek. Örültem hogy Colin is összehaverkodott a fiúkkal, csak Christ sajnáltam, hogy nem lehet most velünk. Ekkor köhögtem egyet. A torkom még nem volt a legjobb. 
-Minden rendben?-nézett rám Liam aggódóan. 
-Persze.-mosolyodtam el. Közben Tess és Avery is megmutatta mit tudnak.
-Nagyon ügyesek vagytok.-dicsérte meg őket mindenki. 
-Meghozta gyümölcsét a sok gyakorlás.-nevetett Tess. 
Miközben sétáltunk, dúdoltam valamit. 
-Szeretem ezt a dalt.-szólalt meg Liam. Én csak elnevettem magam és Liam is dúdolt velem együtt. 
-Mi lenne ha fociznánk egyet?-vetette fel az ötletet Louis.
-Nincs labda.-nevetett Eleanor. 
-De, van. Csak a lovardában.-válaszolt Colin.
-Na akkor ki megy el érte?-néztem körül.
-Hú de sok kéz van fent a levegőben.-túrtam bele a hajamba.
-Mi lenne ha kiszámolnánk?-vigyorgott Niall. Mindenki oda ment és kitartotta a kezét, kivétel Traci. Szegénynek minden alól ki kellett húznia magát. Olyan 5 perc alatt kiszámoltuk. Persze hogy én maradtam bent legutoljára. Kicsit puffogva indultam vissza a labdáért. Közben még mindig a telefonon gondolkodtam. Lassan visszaértem. A lábam már fájt. Kicsit megpihentem és megkerestem a labdát. Keresés közben kiszúrtam egy fekete ruhában lévő férfit kukucskálni a kerítésnél. Egy kicsit megijedtem, de próbáltam leplezni. A labda 1 percen belül előkerült. Mire vissza néztem a kerítésre, akkor már nem volt ott senki. Mikor elhagytam a lovardát, figyelmesen megnéztem még egyszer hogy bezártam-e. Aggódtam hogy betörő lehet, de próbáltam nem arra gondolni. Siettem vissza a többiekhez. Mikor megláttam őket, két kezembe vettem a labdát és Louishoz vágtam.
-Itt a labda Tomlinson.-nevettem.
-Ááúú.-ordított fel. 
-Nos, akkor mehet a játék?-vette a kezébe a labdát. 
-Oké, de ki kivel van?-néztem a többiekre.
-Velünk vagy.-mutatott Niall magára, Colinra, Tessre és Stefanira.
-Rendben.-álltam oda hozzájuk. A pályát is megoldották, bottal húzták meg a vonalakat. 
-Előre szólok, hogy nem vagyok jó focizó.-röhögtem.
-Mert szerinted én olyan jól tudok.-nevetett Stefani. Úgy döntöttünk hogy Traci a bíró. 
-Akkor mehet is.-ordított Zayn.
***
Végre a labda felém is jött. Gondoltam itt a lehetőség hogy én is bele rúgjak. Közben már Colin ordítozott hogy neki rúgjam. Mikor teljesen ide ért, meglendítettem a lábam és elrúgtam a labdát amennyire csak tudtam, de a lábam megcsúszott így seggre ültem. 
-Gyere.-nyújtotta kezét nevetve Eleanor. 
-Ne nevess.-röhögtem én is. Közben leporoltam magam. Ekkor Niall elordította magát.
-Gól.-ordítozott és Colinra ugrott. Boldogan néztem őket, hogy már a 2. gólt rúgták.
-Lejárt az idő.-ordított Traci is.
-Nyertünk.-nyújtotta ki nyelvét rám Liam.
-Nagyon vicces.-nyújtottam én is ki. Mindenki izzadtan és piszkosan ballagott vissza. Össze szedelőzködtünk és hamarosan elindultunk.
-Szia.-köszönt el mindenki Colintól. Gyorsan össze pakoltuk a cuccunkat és mi is indultunk. Alaposan ellenőriztem mindent. 
-Biztos jól bezártad a kaput?-néztem Stefanira.
-Persze, miért? Mi a baj Abbie? Olyan furcsán viselkedsz.-nézett rám.
-Rossz előérzetem van.-néztem le a földre.
-Ne legyen. Rendesen bezártam mindent-ölelt meg. Beszálltunk az autóba és haza mentünk. Elrugdostam magamról a cipőt és felballagtam Liam szobájába. Ruhástól beledőltem ágyába. Magamhoz öleltem a paplant és beszippantottam az illatát. 
-1 óra múlva legyél készen, elviszlek vacsorázni.-tört be Liam. 
-Ó, ennyire fáradt vagy?-ült le az ágyra és megsimogatta a fejem.
-Nem.-mosolyodtam el és felültem vele szembe. Gyönyörű barna szemei csillogtak.
-Lent várlak 1 óra múlva.-csókoltam meg lágyan. Liam arcán egy nagy vigyor jelent meg. Óvatosan fel álltam és átmentem az én szobámba. Bementem a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és hajat mossak. Mikor kész lettem megszárítottam a hajam és egy kicsit begöndörítettem. Oda sétáltam a szekrényhez és valami ruhát kerestem.
Sikeresen kiválasztottam. Már csak Liam nyakláncát kellett felvennem amit nekem vett, és készen is voltam. Még gyorsan megigazítottam magam a tükörben és mindent ami kellett bedobáltam a táskámba. Rá néztem az órára és időben voltam. Leballagtam a lépcsőn és megpillantottam Liamet. Azonnal elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy.-pörgetett meg.
-Köszönöm.-csókoltam meg lágyan.
-Akkor mi elmentünk.-ordított a többieknek és becsukta az ajtót. Figyelmesen kinyitotta nekem az ajtót hogy beülhessek. Gyorsan átment az autó másik oldalához és ő is beült. 
-Hova megyünk?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy étterembe.-mosolygott és figyelte az utat.
-Remélem nem lesz sok fotós és rajongó.-mondtam és közben néztem az utat.
-Hát én is remélem. Azt szeretném hogy jól érezd magad.-mondta Liam komolyan. Ekkor megérkeztünk. 
***
Olyan 1 óra múlva megvacsoráztunk. Nagyon jó volt a hangulat. Szerencsére csak pár rajongóval találkoztunk, őket gyorsan lerendeztük egy képpel és elmentek. 
-Mi lenne ha hazasétálnánk?-nézett rám Liam.
-Nekem jó.-karoltam belé. Jó idő volt kint. Kicsit fújt a szél. Már kezdett egy kicsit sötétedni is. Gyönyörű volt ahogy a lámpák fénye megvilágította az utcákat. Boldogan sétáltunk. Egy kicsit meg kellett állni, mert Liamnek kikötődött a cipőfűzője. Miközben kötötte hátra pillantottam. Hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Nagy darab volt és fekete ruhában volt. Rögtön eszembe jutott hol láttam. Megszorítottam Liam karját miközben még mindig a férfit néztem. 
-Mi baj Abbie.-nevetett. 
-L-Liam.-menjünk.-mondtam ijedten. Nagyon rossz érzés fogott el. Elég félelmetes volt a pasas. 
-Mi baj?-kérdezte megint.
-Láttam ma egy férfit a lovardánál ólálkodni, és most is láttam mögöttünk.-szorítottam jobban a karját. 
-Ne félj.-megvédelek.
-De nem akarom hogy bajod essen.-suttogtam. Kicsit jobban szedni kezdtük a lábunkat, de késő volt. Valaki megérintette a vállam. Megálltunk és megfordultunk. Előttem állt a férfi. 
-Ki maga?-kérdezte Liam idegesen.
-Az nem fontos, én csak egy üzenetet szeretnék átadni.-mondta, majd ökölbe szorította a kezét és behúzott egyet Liamnek. Szegény az ütés erejétől egy kicsit hátra lépett, de nem hagyta magát. Rögtön neki esett a nagy darab férfinak. Összezavarodva néztem ahogy verekedik. Bíztam benne hogy leveri a férfit, de sajnos esélye sem volt a nála 5-ször nagyobb férfi ellen. Gondolkozás nélkül Liam elé álltam. 
-Hozzá ne merj még egyszer érni.-ordítottam sírva a férfira. Látni lehetett Liamen hogy már nem nagyon bírja. Már nem tudtam magamban tartani. Valahogy ki kellett jönnie a feszültségnek. Sírtam. A nagy darab pasas csak felnevetett. Liam megszorította a csuklóm és mögé húzott, védelmezni akart. 
-Liam ne.-szorítottam a karját. A pasi még egyszer megütötte Liamet. Szegény a földre rogyott a gyomrába mért ütéstől. A férfi amilyen gyorsan csak tudott elmenekült, de nem is vele foglalkoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam letérdeltem mellé. A nevét ordítottam sírva, közben végig néztem rajta. Tele volt ütés nyomokkal. Előkerestem a telefonomat a táskámból és tárcsáztam a mentőket, amilyen gyorsan csak tudtam. Ugyanis nem volt magánál és lehet hogy az élete múlik rajta, az az ember pedig nem más, mint akit a legjobban szeretek....

2013. július 16., kedd

16. rész. Hívás.

Halii.*-* Itt is a kövi rész.:) Nem akarok rizsázni nagyon:DDDD Remélem jól telik a nyaratok és jól vagytok.:) De van egy kis hírem...Elgondolkoztam a blogon és úgy gondolom hogy tudnotok kell hogy még körülbelül 14 rész van a végégig.:) Rajtatok múlik hogy legyen 2. évad. Ki teszek oldalra egy szavazást és meglátjuk, de a 2. évad már hosszabb lesz mint ez.:) Ja és még azon is gondolkodtam hogy legyen-e facebookos csoport. Szintén teszek ki erre is egy szavazást.:) Kommentbe írjatok arról is hogy mit csináltok, hol vagytok, hogy telik a nyaratok.:) Köszönöm az előző komikat és lájkokat! Új rész 8 komi után! szeretlek titeket.♥

Reggel hamar keltem. Nem tudom miért, de nem tudtam aludni. Felültem az ágyban és az órára néztem, 6:37, remek.-gondoltam magamban. Óvatosan kibújtam Liam öleléséből és felálltam. Felvettem az egyik pulcsiját és lecsoszogtam a papucsomban a konyhába. Eléggé mart a torkom és be volt dugulva az orrom. Készítettem magamnak egy kakaót, és körülnéztem hogy nincs-e fent valaki. Nem találtam senkit, viszont Niall gitárját megtaláltam. Elvettem még egy pokrócot és kimentem a kertbe a medencéhez. Kicsit hideg volt még. Lefeküdtem az egyik napozó székre, jól betakartam magam. A bögre kakaót letettem a kőre és az ölembe vettem a gitárt. Gondoltam míg ki nem hűl egy kicsit, addig gitározok egyet. Olyan 10 perc után meguntam, ami egy kicsit furcsa volt. Kicsit gyengének éreztem magam. Lenyúltam a kakaómért, boldogan ittam, ugyanis már nem volt annyira meleg, pont jó volt. 5 perc alatt gyorsan megittam és vissza mentem a házba. Elmostam a bögrét és elővettem egy pudingot. Most egy vaníliásat pusztítottam el. Mikor kész voltam úgy döntöttem hogy el megyek a boltba, azután az orvoshoz. Lassan felvánszorogtam a szobámba és felöltöztem. Nem nagyon öltöztem ki. Felvettem egy rövidnadrágot, egy pólót, arra Liam pulcsiját és a Converse cipőmet. Eltettem a telefonom a kulcsom és indultam is. Behuppantam a kocsimba és a legközelebbi boltba mentem.
***
Nem vettem sok mindent, csak épp ami kellett. Halkan nyitottam ki a bejárati ajtót. Meglepődve mentem bentebb, még senki sem volt fent. Kipakoltam a cuccokat és neki láttam egy rendes reggelinek. Össze dobtam pár tojást, így egy ehető rántottát csináltam. Kicsit jobban összeszedtem magam és mentem is az orvoshoz. Közben még egy csomag zsepit is vittem magammal. Írtam egy levelet a többieknek hogy hova mentem és letettem a tojás mellé. Az orvoshoz gyalog mentem. Vállaltam a kockázatot hogy vajon lesznek-e fotósok. Sajnos párral találkoztam is. Már láttam is a képem a címlapfotón, "Liam Payne barátnője beteg?" Húztam egy sorszámot és leültem az egyik székre. Lassan én következtem.
***
Olyan 1 óra múlva végeztem is. Az orvos azt mondta hogy nincs semmi komoly, csak egy kicsi megfázás. Elmentem kiváltani a  gyógyszert amit felírt és mentem is haza. A többiek már biztos hogy felébredtek, hisz 1 óra körül lehet. Még pár rajongóval megálltam fényképeket csinálni. Végre haza értem. Elindultam a konyhába ahol a csipet-csapat reggelizett.
-Jó reggelt.-köszöntem.
-Szia Abbie.-köszöntek kórusban. Liam egyből felállt és oda jött hozzám. Megakart csókolni, de elhúztam a fejem. Nem értette miért.
-Minden rendben?-nézett a szemembe.
-Igen, csak beteg vagyok.-néztem bele barna szemeibe.
-Mi a baj ezzel?-röhögött.
-Az, hogy nem akarom hogy elkapd.-nevettem én is.
-Nem érdekel ha elkapom, de nem tudok meglenni a csókjaid nélkül.-húzott magához és lágyan megcsókolt. Mikor ajkaink elváltak csak mosolyogni tudtam.
-Egyébként jó a pulcsid.-kacsintott.
-Hahaha. Köszönöm.-nevettem és bevettem a gyógyszert amit az orvos felírt. Ekkor Tess toppant be.
-Szia Avery.-hajoltam le a kutyushoz. Egyből hanyatt vágta magát hogy vakargassam meg a hasát. Úgy is tettem. Ekkor a telefonom megszólalt. Colin hívott.
-Hali.-köszöntem a telefonba.
-Szia.-köszönt ő is.
-Mizujs?-kérdeztem és a pultnak dőltem.
-El kéne egy kis segítség a lovardában.-nevetett.
-Hogy-hogy? Chris?-kérdeztem.
-Chris, beteg. Én vagyok csak itt egyedül.-mondta.
-Hát szerintem a fiúk úgy is unják egy kicsit magukat, ettek és elmegyünk. Szia.-tettem le a telefont. Hiába hogy egy kicsit beteg vagyok, jót tesz a friss levegő.
-Ha megettétek, irány öltözni, ugyanis megyünk a lovardába.-fordultam a többiekhez.
-Oké.-válaszolt mindenki egyszerre. Olyan 1 óra alatt mindenki rendesen elkészült.
-Jól vagy?-ölelt meg Liam.
-Persze, attól eltekintve hogy nem tudok lélegezni az orromon, de viszek zsepit.-nevettem és közben a szemébe néztem.
-Jól van. Szólj ha bármi van.-puszilta meg a homlokom Liam.
-Indulhatunk?-kérdezte Tess.
-Igen.-üvöltött egyszerre mindenki. Összesen 3 autóval mentünk. Az út nem telt unalmasan. Fel voltak pörögve a fiúk. Csak hülyéskedtünk és bohóckodtunk. Gyorsan megérkeztünk. Közben Paul felhívta Liamet hogy akar beszélni a fiúkkal. Mivel nem voltunk otthon, ezért Liam lediktálta a lovarda címét neki és ide jön. A lányokkal átöltöztünk, kivétel Traci. Sajnáltam szegényt, imád lovagolni. Ahhoz képest én sem éreztem szarul magam hogy egy kicsit megfáztam.
-Szia Colin.-köszöntem a szőkeségnek és megöleltem. A többiek is követték a példám.
-Jobbulást kívánok Chrisnek.-mosolyogtam.
-Átadom.-nevetett. Oldalra fordultam és megpillantottam Breezet, Chris lovát.
Oda hajoltam hozzá és megsimogattam.
-Mit kell segíteni?-kérdezte Niall izgatottan.
-A boxokat kitakarítani és a lovakat lecsutakolni.-mondta Colin. Mindenki megkapta a feladatot. Adtunk a fiúknak is lovagló csizmát. Mindenki jött a lovakat lecsutakolni, kivétel Niall. Ő elvállalta a boxok takarítását, ami egy kicsit meglepett. Persze Eleanor és Traci sem dolgozott most. Kint ültek az egyik padon és beszélgettek.
-Tényleg Colin milyen volt verseny?-kérdeztem s közben Ornaterat keféltem.
-Jó volt. Igaz hogy helyezést nem értünk el, de élveztem.-mosolygott.
-Na az jó.-nevettem. Ekkor Paul toppant be. A fiúk lepacsiztak vele, mi pedig köszöntünk neki.
-Találkoztál Eleanorral és Tracivel?-kérdezte Zayn.
-Igen, ott üldögélnek a padon.-mosolygott Paul.
-Jaj, Paul ne.-ordítottam neki, de késő volt. Minden fiú hangos nevetésben tört ki amikor meglátták hogy miért ordítottam.
-A kurva életbe.-káromkodott Paul.
-Lócitrom.-vihogott Niall és közben Paul cipőjére mutatott. Szegény Niall már nagyon fel volt pörögve.
-Adjak egy lovagló csizmát?-mosolyogtam a mérges Paulra.
-De Paul, ne legyél mérges, egy lovardában előfordul egy kis lókaki.-vihogott Louis is.
***
Paul lassan elment. Megbeszélte a fiúkkal hogy két nap múlva lesz egy interjú, amiben bejelentik a turné helyszíneit. Mi addig végeztünk a feladattal és kilovagoltunk. Mikor vissza értünk, várt egy kis meglepetés. Egy halomnyi fotós sorakozott a kapunál. Még szerencse hogy nem tudnak bejönni, a lovak nem nagyon örülnének.
-Honnan tudták meg a fotósok hogy itt vagyunk?-szálltam le Ornateraról.
-Lehet hogy követtek, vagy ilyesmi.-válaszolt egyszerűen Zayn. Meghúztam a vállam és megnéztem a többieket hogy ugratnak. Én is beszálltam. Először bent próbáltuk ki az akadályokat.

Majd kimentünk. Ekkor már Eleanor és Traci is ott volt. Éreztem hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Úgy gondoltam majd később fel veszem. Egyszer mindenki végig ment a pályán, majd és egy kicsit leszálltam a lovamról és oda mentem a fiúkhoz hogy ne unatkozzanak. Hisz ők nem tudnak ugratni.
-Nos, nem unatkoztok?-kérdeztem.
-Nem.-röhögött Niall és Tess kutyájával játszott.
-Liam hol van?-kérdeztem és körülnéztem.
-Elment ennivalóért és inniért.-mosolygott Harry.
-Ja értem.-mondtam. Kicsit aggódtam hogy juthatott ki a sok fotós miatt, de Liam érett és megoldja az ilyen gondokat is.
-Eleanor, nem akarsz egy kicsit lovagolni te is?-nevettem.
-Nem, jó itt nekem.-válaszolt és Louis átölelte.
-Te tudod. Fiúk egyébként a lovakat vissza vittétek a boxba?
-Igen.-mondta Louis büszkén, majd megnéztem Colint.
Még lovagoltunk egy kicsit. Vártam Liamet, de még mindig nem jött. Kicsit kezdtem aggódni. Ornaterat elvittem a helyére. Közben dúdoltam valamit, eszembe jutott hogy valaki hívott is. Fel mentem az emeletre a szénákhoz, ahol aludtam és leültem. Megnéztem a hívásokat. Egy nem fogadott volt, de szám nem volt kiírva. Egy kicsit hezitáltam, majd úgy döntöttem hogy visszahívom....
Remélem hogy jó lett!:) Most megpróbáltam hosszút írni, és több képet hozni. Szeretném ha komiban egy kérdésre válaszolnátok.:) a kérdés tehát: SZERINTETEK KI HÍVTA ABBIET REJTETT SZÁMON?

2013. július 11., csütörtök

15. rész. Lustálkodás.

Halii.^^ Itt is a kövi rész.:) Köszönöm a komikat és lájkokat! A kövi 8 komment után jön. Komizni, feliratkozni, lájkolni ér.;) További szép napot! szeretlek titeket.♥ Ja és ha komiztok írjátok le benne hogy milyen a blog. Nyugodtan hideg, meleg is jöhet! 

Lassan ébredezni kezdtem. Nyújtózkodtam egyet az ágyba és felültem. Körbe néztem és a szoba üres volt, majd a tévére pillantottam. Épp a 101 kiskutya ment. Elmosolyodtam és felálltam az ágyban. Közben rájöttem hogy nem tudok mit fel venni. Felkaptam magamra a törölközőt és átslisszoltam a szobámba. Valami jó ruhát kerestem, végül megtaláltam.
A hajam szerencsére megszáradt, így kifésültem. Közben pedig azon gondolkodtam hogy lehetnek a többiek. Az órára néztem ami 4 órát mutatott. Jó sokat aludhattam. Mikor kiléptem a szobából meghallottam a többiek hangját. Leballagtam a lépcsőn, egyenesen be a nappaliba.
-Jó reggelt álomszuszék.-röhögött Louis.
-Jó reggelt.-nevettem én is. Liam felállt és oda jött hozzám.
-Jól vagy?-suttogta a fülembe miközben ölelt.
-Persze, csak fáradt voltam, ugyanis kényelmetlen volt a széna.-suttogtam én is. Liam nem válaszolt csak rám nézett egy olyan "úristenezmiattamvan" fejjel. Elmosolyodtam és gyönyörű szemébe néztem. Csak egymást néztük, majd elnevettem magam. Oda húzott a kanapéhoz és leültünk. Valami sorozat ment a tévében.
-Lux hol van?-néztem körül.
-Amíg aludtál Harry haza vitte.-válaszolt Niall, Harry pedig elnevette magát. Ekkor Zayn és Traci jött le az emeletről kézen fogva mint a szerelmesek. Csak nagyokat néztem.
-Együtt vagytok?-kérdeztem boldogan.
-Igen.-válaszolt büszkén Zayn.
-Én mindent átaludtam?-kérdeztem nevetve a többiektől.
-Úgy látszik.-puszilta meg a homlokom Liam.
-Egyébként gratulálok nektek, és Zayn, vigyázz rá.-néztem rá fenyegetően, de a végén elnevettem magam. Közben Stefani és Tess is betoppant két nagy bőrönddel.
-Hát ti?-néztem rájuk vigyorogva és megöleltem őket.
-Míg Traci szülei nem jönnek, addig itt fogunk lenni.-örült Tess.
-Jaj de jó, és hol fogtok aludni?-néztem rájuk.
-Tess Niallnél, én Harrynél.-válaszolt gyorsan és egyszerűen Stefani. Ekkor a két emlegetett szamár is ott termett. Oda sétáltak a lányokhoz és mögéjük álltak.
-Itt valami nem stimmel.-nevettem és elindultam a konyhába. Megint éhes voltam. Körül néztem, de nem nagyon találtam valamit, csak 3 doboz pizzát. Elvettem belőle két szeletet és leültem az asztalhoz. Közben dúdoltam egy dalt. Lassan megettem a kaját és visszamentem a többiekhez.
-Kéne valami nasi.-néztem szomorúan az ajtóba a többiekre.
-Nocsak, nocsak. Niall kettő.-röhögött Harry.
-Hahahah, de vicces.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Egyébként nincs itthon semmi kaja.-ordítottam a többieknek a konyhából.
-Akkor menjünk el bevásárolni.-ugrott elém Niall bezsongva.
-Legfeljebb ti, én nem.-nevettem és az 5 fiúra mutattam. Hiába hogy aludtam, nagyon fáradt voltam és elhatároztam hogy ez a nap a lustálkodásról fog szólni.
-Akkor mi elmentünk.-köszönt Liam és búcsúzóul megcsókolt. Kicsit aggasztott hogy, egyedül mennek a fiúk vásárolni, de egyszer nekik is meg kell tanulni. Miközben elmentek a fiúk a lányokkal kitakarítottunk. Kivétel Traci. 1 óra múlva a fiúk is megjöttek. Kikerekedett szemekkel néztem amikor megláttam hogy miket vásároltak.
-Basszus.-fogtam a fejem.
-Mi baj?-kérdezte nevetve Niall.
-Szerinted nincs semmi baj Niall? 40 pudingot vettetek fölöslegesen.-néztem a tornyosuló édességre.
-De hát azt mondtad hogy valami édességet akarsz enni.-röhögött Harry.
-Igen, de nem 1 hónapig csak pudingot.-nevettem kínomba.
-Liam, azt hittem hogy legalább neked van egy csöppnyi eszed.-nézte rá.
-Én mondtam nekik hogy ne.-mentegetőzött. Ekkor a lányok is bejöttek a konyhába. Nem hittek a szemüknek.
-Na, de mindegy is, legalább nem az én pénzemen vettétek.-nevettem és elvettem egy csokisat majd egy kanalat. Lassan felmentem az emeletre Liam szobájába. Mivel egy kicsit kezdett kényelmetlen lenni a cucc amiben vagyok ezért kivettem Liamtől egy pólót és egy macinadrágot. Gyorsan átvettem és behuppantam az ágyba. A 101 kiskutya még mindig ment, így hát azt kezdtem nézni és közben elpusztítani a pudingot. 30 perc múlva Liam is csatlakozott. Szerencsére hozott még pudingot.
-Ugye nem haragszol?-nézett a szemembe és leült mellém.
-Nem. Holnap én úgyis elmegyek Eleanorral kaját venni.-nevettem és az arcára kentem egy kicsi pudingot.
-Ó szóval így állunk?-nézett ravaszul. Gyorsan felálltam az ágyról és felkaptam a takarót pajzsnak. Liam belemarkolt a pudingba és közeledett felém.
-Liam légyszíves ne.-röhögtem. Egyszer csak a szekrénynek ütköztem. Liam elért hozzám. Lágyan megcsókolt, természetesen vissza csókoltam, majd hirtelen az arcomra és az orromra kente a csokis pudingot.
***
-Úristen.-ültem fel az ágyon.
-Mi a baj?-röhögött Liam és ő is felült.
-Nézz végig a szobán.-nevettem.
-Csak egy kicsit pudingos.-nézett szét.
-Kicsit.-álltam fel és elindultam ki a szobából.
-Hova mész?-hallottam a hangot.
-Csak lefürdök.-mondtam és kimentem a szobából. Még lementem a többiekhez a konyhába elköszönni, majd felmentem a szobámba, egyenesen a fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Engedtem hogy a meleg víz átjárja a testem. Mikor kész lettem egy törölközőt magamra tekertem és gyorsan felvettem egy bugyit és egy pólót, majd átosontam Liamhez. Ő már az ágyban volt. Befeküdtem mellé és átölelt. Még tévéztünk egy kicsit majd lassan elaludtunk.
Nagyon sajnálom hogy ilyen rövid lett.:( De majd ha otthon leszek hosszabb részt írok nektek!:)

2013. július 7., vasárnap

14. rész. Szeretlek /+18/ .

Sziasztok, itt a kövi rész. 8 komi után jön az új. Bocsi hogy késtem, de amint már említettem nem vagyok otthon, hanem a nagyszüleimnél vagyok. Jövőhét után megyek haza és addig kb. még 3 részt tudok hozni. Remélem megértitek hogy nem ülhetek mindig a gép előtt. Köszönöm a komikat és lájkokat. Jó olvasást.♥

Bal lábbal keltem. A hátam nagyjából szét ment azon a szénás földön. Nem volt azért annyira puha mint aminek hittem. Ráadásul büdös és mocskos voltam. Nagyjából meg is száradtam. Fáradtan ültem még mindig az emeleten. Megnéztem a telefonom és 86 nem fogadott hívás és 28 üzenet. A szemem kikerekedett.  Megnyitottam a hívásokat. 50 nem fogadott Liamtől, 15 Eleanortól, 5 Tracitől, 2 Zayntől és Nialltől, 1 Harrytől, 5 Tesstől és 3 Louistól és Stefanitól. Mire megnéztem őket kifújtam a levegőt, az üzeneteket nem volt kedvem megnézni. Lassan feltápászkodtam és lesöpörtem magamról a szénát. Egy kicsit erőtlennek éreztem magam. Ekkor Colin jött fel.
-Szia. Hát te?-nézett rám meglepődve.
-Szia. Hosszú.-hajtottam le a fejem.
-Ja, de hogy lettél ilyen piszkos?-nevetett.
-Az is hosszú.-nevettem egy kicsit annak ellenére hogy mi történt tegnap.
-Figyelj Colin, haza tudnál vinni? Nem hiszem hogy van nálam elég pénz taxira és így nem is igazán tudnék haza menni.-néztem végig magamon, majd rá.
-Persze, gyere.-indult le. Felkaptam a telefonom és én is lementem. Végig mentünk a lovardában majd beültem Colin autójába. Az út csöndesen telt. Csak néztem ki a fejemből, majd amikor megálltunk mert pirosat kaptunk megláttam az ablakból egy újságost. Csak néztem az újságokat és kiszúrtam Liamet az egyiken, ezzel a szöveggel: "A One Direction  egyik tagja, Liam Payne megcsalja a híres Abbie Lewist?!" Megforgattam a szemem és direkt az ellenkező irányba néztem. Nem is tudják hogy mi történt és keverik a szart. Ezért is nehéz néha a sztárság. Nincs  magánéleted. Hirtelen kattogásokat hallottam. A hang irányába fordítottam a fejem és megláttam egy csomó fotóst. Hirtelen sebességgel hajoltam le. Nem akartam hogy így "összeesve" fényképezzenek. Nagy szerencsémre pár másodperc múlva zöld lett és elindulhattunk. Lassan felegyenesedtem és kifújtam a levegőt. Nemsokára azon kaptam magam hogy megérkeztünk.
-Köszönöm hogy haza hoztál.-öleltem meg Colint, még ilyen mocskosan is.
-Nincs mit.-mondta és egy féloldalas mosolyt küldött felém. Kiszálltam az autóból és elindultam be a házba. Óvatosan nyitottam be. Szerencsére senki sem hallotta meg, így gyorsan beosontam a konyhába. Egyből a hűtőben kötöttem ki. Niall 2 vagyok.-gondoltam magamban és elröhögtem magam. Találtam a hűtőben tejet és csokit. Egyből rávetettem magam. Leültem az asztalhoz és szó szerint faltam. Nagyon éhes voltam. Ekkor Traci totyogott be lassan.
-Abbie. Tudtam hogy vissza jössz.-örült.
-Halkabban már.-szóltam teli szájjal.
-Oké, oké.-ült le az asztalhoz és halomnyi kérdést tett fel. Hogy vagy? Hol voltál? Miért nem írtál vissza?  Tudod te hogy mennyire aggódtunk érted?-sorolta a kérdéseket Traci.
-Jaj.-álltam fel az asztaltól és a mosogatóba tettem a tányért.
-Hogy nézel ki? Tiszta sáros és szénás vagy.-nézett tátott szájjal Traci.
-Ez az új divat.-pózoltam hülyén és nevettem. Még magamon is meglepődtem hogy milyen viccesre fogom a dolgot. Be kellett látnom hogy nem is nagyon haragszok már Limre, de még nem akartam vele beszélni, se találkozni.
-Na de komolyan, az istállóban aludtam és előtte megáztam.-néztem Tracire. Aki csak egy "normális vagy fejjel" nézett rám. Elmosolyodtam és elindultam fel. Természetesen nem Liam szobájába indultam, hanem a sajátoméba. Benyitottam és megláttam Eleanort aki Luxal játszott.
-Sziasztok.-köszöntem és leültem az ágyra. Eleanor nem is köszönt hanem amilyen gyorsan csak tudott magához szorított.
-El. Megfulladok.-mondtam halkan. Ekkor elengedett.
-Nagyon hiányoztál.-nézett rám komolyan.
-Örülök.-mosolyodtam el.
-De mitől lettél ilyen mocskos?-nézett rám kérdően.
-Először is megáztam, aztán a lovardába aludtam egy halomnyi szénán és szétment a hátam, de ezért is akarok lezuhanyozni.-nevettem és bementem a fürdőbe. Lassan vettem le a ruháim. Beálltam a zuhanyzóba és megengedtem a vizet. Igazán megnyugtatott a meleg víz. Kicsit el is kalandoztam. Megmostam minden porcikám és a hajam. Kiszálltam és magamra tekertem a törölközőm. Keresni kezdtem a fésűm, fogkefém és mindenem amim kellett volna. Hirtelen eszembe jutott hogy hol lehetnek. A fejemhez kaptam és leültem a földre. A cuccom Liamnél lehetett csak. Pár perces gondolkozás után úgy döntöttem hogy átmegyek érte. Kiléptem a fürdőből és körül néztem. Lux és Eleanor már nem volt ott. Megrántottam a vállam és indultam tovább. Óvatosan nyitottam be Liam szobájába. Nagyon meglepődtem amikor megláttam az ágyban feküdve, aludt. Oda álltam mellé és csak néztem ahogy szuszog. Majd egyszer csak megfordult. Gyorsan szedni kezdtem a lábam amiért elvileg is jöttem. Lekapkodtam a cuccokat a polcról és szekrényről. Siettem volna ki, amikor megcsúsztam a padlón és hasra estem. A franca.-gondoltam magamban. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen.-kérdeztem magamtól és feltápászkodtam. Természetesen egyből Limere néztem hogy fel nem ébredt-e. Hát, nem volt szerencsém. Liam az ágyban ült és törölgette a szemét. Mikor elvette onnan ránéztem és elkapta a tekintetem. Rögtön kiment a szeméből az álmosság. Felállt és közeledni kezdett felém.
-Abbie hol voltál? Nagyon hiányoztál. Beszélnünk kell.-nézett rám. Én csak hátráltam. Nem tudtam miért, csak vitt a lábam. Hirtelen neki csapódtam a falnak. Tudtam hogy Liam mire készül, és ha megcsókol nem tudok magamon uralkodni, hisz szeretem.
-Liam, ne csináld.-néztem rá könyörögve.
-Mit?-kérdezte vigyorogva, minthogyha nem tudta volna. Lassan elért hozzám. Beszippantottam illatát. Jól esett. Lehajolt a nyakamhoz és óvatosan megcsókolta. Egy halk nyögés hagyta el a szám. Éreztem hogy Liam elmosolyodik. Felnézett rám. Belenéztem barna szemeibe és láttam benne a csillogást. Hirtelen megcsókolt. Kezei a mögöttem lévő falon pihent. Persze vissza csókoltam. Végül a kezem a nadrágja övén volt már. Még mindig csókoltuk egymást. Majd pár múlva nyelves csókok lettek. Kikapcsoltam övét és állva lerugdosta magáról. Szinte már teljesen benedvesedtem. Keze a derekamra tévedt. A lábam összekulcsoltam a dereka körül és oda ballagott velem az ágyhoz. Majd óvatosan letett és rám feküdt. Megfogtam alul a pólót és egy mozdulattal lehúztam róla. Közben éreztem megmerevedő férfiasságát alul.
-Túl sok minden van rajtad.-mondta két csók között és lehúzta rólam a törölközőt. A mellkasunk össze ért. Egyre jobban melegség töltötte el a testem. Kizártam mindent. Majd Liam a melleimre tévedt. Puszilta, harapta és nyalta őket. Egy hangos sóhaj hagyta el a szám. Mikor megkeményedett a mellbimbóm, haladt lejjebb. Végigpuszilta a hasam és a belső combom. Végül Liam teljesen kinyalt és 10 perc múlva el is mentem. Most ő jött. Fordítottam helyzetünkön. Ráültem csípőjére és puszilgatni kezdtem a nyakát. Tudtam hogy ez a gyengéje, majd felnyögött. Miközben végigpusziltam a hasát is, elmosolyodtam. Végül már csak a boxer volt. Egy határozott mozdulattal leszakítottam róla. A "kicsi" Liam már a hasát csapkodta. Kezembe vettem és úgy kezdtem kényeztetni. Hangos nyögések töltötték be a szobát. Lassan Liam az ágyra élvezett. Lehajoltam hozzá egy csókért, végül megint én voltam alul. Elő vett egy gumit az ágy mellett lévő szekrényből, és felhelyezte ahova kellett. Két kezével a fejem mellett támaszkodott. Majd kérdően rám nézett. Tudtam mit szeretne. Nem válaszoltam, hanem vadul megcsókoltam. Bepozicionált és lassan belém csúszott. Nyaka köré fontam a kezem és úgy csókoltuk egymást. Liam megvárta míg megszokom méretét és lassan érzékien mozogni kezdett bennem. Nem akart nekem fájdalmat okozni. Hangos nyögések árasztották el a szobát. Majd egy kicsit gyorsított. Úgy éreztem mindjárt itt a csúcs.
-Liam én..-nyüszörögtem alatta.
-Én is.-hallottam halk hangját.
Még párat tolt rajtam majd éreztem a pillangókat a hasamban és elélveztem. Liam is elélvezett egy hangos nyögés kíséretében, majd mellkasomon pihentette fejét. Felzselézett hajával játszottam egy kicsit amikor hirtelen felnézett rám.
-Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban.-csókolt meg.
-Én is, de nincs titkunk egymás előtt.-néztem rá komolyan.
-Megértettem.-szállt le rólam és a szekrényéhez sietett. Majd azután vissza hozzám.
-Fordulj meg és csukd be a szemed.-utasított. Megfordultam és becsuktam a szemem. Éreztem hogy valamit a nyakamba rak.
-Kinyithatod.-mondta pár másodperc után, és úgy cselekedtem. Hirtelen a nyakamhoz kaptam és megnéztem az ékszert, gyönyörű volt.
-Köszönöm.-fordultam meg és megcsókoltam.
-Nincs mit gyönyörűm.-mosolygott Liam.
nyaklánc:
Ekkor az órára néztem. Dél már elmúlt. Liam telefonja megszólalt és felvette. A takarót magamra húztam és úgy néztem és hallgattam hogy telefonál, majd pár perc után lerakta.
-Ki volt?-kérdeztem kíváncsian.
-Paul. Jövőhéten kezdődik a turné.-szomorodott el.
-Ne szomorkodj. Nekem is mindjárt kezdődik.-mosolyodtam el.
-De a legrosszabb az hogy nem foglak sokáig látni.-kezdett el öltözni. Nem mondtam semmit csak felültem az ágyon és vissza lehúztam az ágyra.
-Gyere nézzünk valamit.-nevettem.
-Rendben.-egyezett bele és befeküdt mellém. Gyengéden átkarolt, a fejem a mellkasán pihent. Kicsi keresgélés után a Disney-n pont a Susi és Tekergő ment. Úgy döntöttük hogy ezt nézzük és belemélyedtünk a mesébe..
Remélem jó lett.:) Életem első +18-as része.:D Nem fikázni.xd egyébként, de, nyugodtan megmondhatjátok hogy milyen volt.:) UI: Nyertem egy versenyt, ha gondoljátok nézzétek meg.:) 

2013. július 4., csütörtök

13. rész. Döntsd el hogy kit szeretsz!

Sziasztok.:) Itt is az új rész! Köszönöm az előző komikat és lájkokat! 17 hozzászólás.:o hát nagyon örültem és 47 rendszeres feliratkozó^^ imádlak titeket♥ Előre szólok hogy szombaton elutazok és nem tudom meddig leszek...Ugyan úgy fogom írni a blogot viszont képek és mozgóképek nélkül kell írnom...(abba most nem megyek bele hogy miért) de a lényeg az hogy lesznek részek...és megpróbálom majd úgy írni őket hogy eltudjátok képzelni..:) Megint jött 2 "szar" lájk..Aki lájkolta, le tudja nekem írni rendesen hogy mi volt a szar a részben?:) előre is köszönöm!

*Liam szemszöge*
Kicsit levegőznöm kellett. Nem tudtam hogy hogyan mondjam el Abbienek hogy jártam Sarahval. És hogy nem tudja felfogni hogy nem szeretem már. Ó, és a csókot is hogy mondjam el. Gondolataim közben leültem a kórház udvarán lévő padra. Csak gondolkodtam, gondolkodtam. Reméltem hogy Abbie nekem fog hinni. Bár megértem, ha nem. Végül pár perc után bátorságot vettem és vissza mentem. A többiek még mindig a folyosón voltak. Nem kopogtam, csak lassan benyitottam. Abbie még mindig az ágyon ült. Zokogott. Nagyon rossz volt így látni. Óvatosan leültem az ágyra és csak néztem. Majd a kínos csöndet Abbie zavarta meg.
-Nos, mit akartál elmondani?-nézett rám kisírt szemeivel. Borzalmas volt így látni azt az embert akit a világon legjobban szeretek, de most már muszáj elmondanom neki a dolgokat.
-Én ismerem Saraht. Sőt, jártam is vele. Amit persze megbántam. Téged azért nem hagy békén mert téged választottalak. És van még valami...-csuklott el a hangom.
-Micsoda?-kérdezte tátott szájjal. Én csak néztem pirosas, lilás szemét.
-Múltkor, megcsókolt.-hajtottam le a fejem. Nem mondott semmit, de megint elkezdett zokogni. Borzalmasan éreztem magam. Megpróbáltam megfogni a kezét, de elhúzta. Nagyon fájt. Talán nem hisz nekem?-ezek a gondolatok fordultak meg a fejemben.

*Abbie szemszöge*
Borzasztó volt hallani Liamtől ezeket a szavakat. Nem tudtam hogy mit higgyek. Hirtelen a szomorúságom, harag töltötte fel. 
-Hol lakik Sarah?-kérdeztem idegesen és felálltam. 
-Miért kéne neked a cím?-nézett rám kérdően.
-Csak.-ordítottam rá. Liam nem reagált, de lediktálta a címet.
-Szóval tudod is hol lakik.-nagyszerű-gondoltam magamban. Ahogy megkaptam hirtelen sebességgel indultam el a címre. Gyorsan fogtam egy taxit. Mivel semmi nem volt nálam ezért egy autó grammal "kifizettem" a taxist. Mázlista hogy az egyik rajongóm. Fény sebességgel csöngettem a lakásba. Természetesen Sarah nyitott ajtót. 
-Mit képzelsz magadról?-törtem be hozzá.
-Miről beszélsz?-adta a szentet.
-Hogy vagy képes Liamet megcsókolni, amikor tudod hogy engem szeret?-ordítottam.
-Téged szeret?-nevetett fel. 
-Most min nevetsz?-gördült ki egy könnycsepp a szememből. Pocsékul éreztem magam. Nem tudtam hogy most ki ver át. Az biztos hogy ha haza megyek Liam nem ússza meg.
-Szóval Liam csak a csókot mondta el. Azt nem mondta hogy többször is járt már itt?-nevetett. 
-Mi az hogy már többször is járt itt?-zokogtam. Ekkor épp Liam toppant be. Nem mondtam semmit csak rá néztem. Láttam a szemében a félelmet. 
Mit mondtál Abbienek?-kérdezte Liam idegesen Saraht.
-Csak az igazat.-mosolygott. 
-Miért hazudtál nekem? Mivel érdemeltem ezt ki?-néztem Liamre.
-Abbie. Én nem csaltalak meg. Sarah csókolt meg, és rögtön eltoltam magamtól. Azért voltam is itt nála, mert telefonon zaklatott és kértem tőle hogy álljon le, mert téged szeretlek.-gördült ki egy könnycsepp Liam szeméből. Még sohasem láttam sírni, de akkor is, nekem időre volt szükségem.
-Liam, döntsd el hogy kit szeretsz!-mondtam neki sírva és kirohantam a házból. A világon most éreztem magam a legrosszabbul. Nagyon fájt a dolog. Csak egyre tudtam gondolni. Olyan helyet kellet keresnem ahol nem tudják hogy hol vagyok. Kicsi gondolkozás után kitaláltam hova megyek. Megint fogtam egy taxit és lediktáltam a címet. Gyorsan szedtem a lábam, hogy meg ne lásson valaki. Felnyergeltem a lovam és csak mentem. Egy nagy füves pusztára lovagoltam ki.
Megpillantottam egy fát. Pont hasonlított rám. Szomorúnak tűnt. Kikötöttem Ornatrat és nekidőlve a fának leülte. Csak néztem ki a fejemből és sírtam. Nem értettem hogy ezt mivel érdemeltem ki.És hogy Liam miért csak a csókot mondta el. Úgy éreztem hogy én vagyok a világ legszomorúbb embere. Eszembe jutott egy zene és csak hangosan énekeltem. Kizártam mindent, és mindenkit. zene

I like to bite my nails
And play the air guitar
I like to keep my suitcase packed cause I'm going far
I think you're nice but
I don't wanna waste my time
I may seem crazy but don't worry I'm just fine

All the way up
All the way down
Never look back
It's time to breakout
I want it my way
I do what I do
I know what I like
And maybe it's you
Lets rock
It's a temporary life
It's all right
That takes you all the way up
All the way down
Never look back it's time to breakout

I like to go out walking
In a foreign lane
I want my rocknroll to
Make the window shake
I wait till three am
To call everyone I know
I'm gonna bring the noise
I'm ready here we go

All the way up
All the way down
Never look back
It's time to breakout
I want it my way
I do what I do
I know what I like
And maybe it's you
Lets rock
It's a temporary life
It's all right
That takes you all the way up
All the way down
Never look back it's time to breakout

It's my life and it's a riot
Come on baby you can't deny it

All the way up
All the way down
Holdin my breath
Lettin it out
I want it my way
I do what I do
I know what I like
Baby

All the way up
All the way down
Never look back
It's time to breakout
I want it my way
I do what I do
I know what I like
And maybe it's you
Lets rock
It's a temporary life
It's all right
That takes you all the way up
All the way down
Never look back it's time to breakout

It's time to breakout
It's time to breakout
Right now

Mikor befejeztem a zenét, jobban éreztem magam. Tudtam hogy mi kell akkor amikor nem vagyok jól. Legnagyobb szerencsémre elkezdett szakadni az eső. Igazából nem is zavart. Hagytam hogy elázzak és végig gördüljenek a cseppek a kezemen.
Már sötétedni is kezdett. Épp ekkor a telefonom csörgése zavart meg. Unottan vettem fel.
-Abbie, gyere haza, beszéljünk. Nagyon aggódom. Már sötét is van.-hallottam Liam kétségbe esett hangját. Nem válaszoltam neki. Csak tartottam a telefont.
-Abbie, válaszolj már.-ordított. Nem volt kedvem most senkivel beszélni. Csak lenyomtam a telefont és letettem magam mellé a vizes fűre.

*Liam szemszöge*
Még jobban ideges lettem amikor Abbie letette a telefont. Borzasztóan féltettem. Hideg, és sötét volt, ráadásul még az eső is esett. Nem tudtam róla semmit. Egyszerűen kiborított Sarah. Még jobban kezdtem utálni amiért hazudott. Nem értettem viszont Abbiet, miért döntsem el hogy kit szeretek?! Hisz én csak őt szeretem. A sírás kerülgetett. Soha nem kívánom valakinek hogy veszekedjen a szerettével. Idegesen ültem az ágy szélén. Közben a kezemet tördeltem. Majd kopogtak az ajtón.
-Ki az?-kérdeztem.
-Én vagyok Traci.-hallottam a hangot.
-Nincs kedvem beszélni.-vágtam rá, de már késő volt.Traci leült mellém és ő is csak nézett előre. Majd pár perc múlva belekezdett a mondandójába.
-Liam, figyelj. Ne aggódj, Abbie megbocsát neked. Csak egy kicsit nehezen dolgozta fel a történteket. Én biztos vagyok benne hogy itt Sarah a hibás. És én is, meg a többiek is neked hisznek.-fejezte be.
-De akkor is, nem bocsájtom meg magamnak ha valami baja esik.-néztem a földet.
-Nincs semmi de. Abbie erős, okos lány. Vigyáz magára.-simogatta meg Traci a hátam.
-Remélem.-erőltettem egy mosolyt a számra, majd Traci elment aludni. Követtem én is. Lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Abbie egyik pólóját jól magamhoz öleltem hogy érezzem illatát. Még utoljára megnéztem a telefonom hogy hívott-e, de csalódnom kellett. Nehezen megpróbáltam elaludni.

*Abbie szemszöge*
Még ültem egy kicsit majd, elázottan visszalovagoltam a lovardába. Nem volt se erőm, se kedvem haza menni. Így hát elhatároztam hogy itt fogok ma aludni. Felballagtam a második emeletre, ahol halomnyi széna volt. A szemeim már fájtak, de csak sírtam tovább. Közben a dal járt az eszemben amit Liamnek énekeltem. Úgy döntöttem hogy holnap beszélek vele. Megkérem hogy mindent mondjon el. Igazság szerint neki jobban hittem, mint Sarahnak, de akkor is haragudtam rá. Ezekkel a gondolatokkal próbáltam elaludni..
Remélem jó lett! További szép napot♥
UI: nézzétek meg a szereplőket és a mellékszereplőket és olvassátok el ami hozzá van írva, hogy tudjátok kik ők..:)   

2013. július 3., szerda

12. rész. Igazság.

Halii.^^ Meg is hoztam a kövi részt..:) Köszönöm szépen a komikat és a lájkokat.:) A kövi rész 7 komi után jön.. Csak nem értek valamit, 40 rendszeres feliratkozóm van és abból körülbelül 10-en komiztak..aminek persze nagyon örülök.^^ de hol van a maradék?:/ nyugodtan komizzatok..ha pedig a rész nem lett jó még azt is írd le..hogy mi nem tetszett, mi volt a hiba stb..!:) nem harapok, sőt tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre hogy milyen a blog!:)  még névtelenül is lehet komizni...bátran írjatok, ha ötlet is van!:) Bloglovinon ne felejtsetek el követni!:) További szép napot.♥

Boldogan keltem reggel. Felültem az ágyba és a mellettem szuszogó Liamre néztem. Nagyon aranyosan aludt. Óvatosan megsimogattam a karját, majd elmosolyodott. Gondoltam akkor már felkelt. Kibújtam a paplan alól és rá feküdtem. Lassan nyitotta ki a szemét és közben egy széles vigyor kerekedett az arcán. Két kezemmel a feje mellet támaszkodtam és úgy csókoltuk egymást. Közben a keze vándorolni kezdett a csípőmre. Lassan váltunk el, a keze még mindig ott pihent ahol hagyta.
-Minden reggel költhetnél így.-nyitotta ki a szemét Liam, és megláttam a gyönyörű barna szemét.
-Rajta leszek.-csókoltam meg még egyszer és felálltam róla. 
-Gyere, elmegyünk együtt zuhanyozni?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Ez visszautasíthatatlan ajánlat.-pattant fel gyorsan az ágyról és jött utánam a fürdőbe. Lassan vetkőztettük egymást, közben lágy csókokban forrtunk össze. Eljutottam arra a pontra, hogy megbízok Liamben. Már nem is voltam előtte szégyenlős. Miután megszabadultunk minden ruhadarabtól, beszálltunk a zuhanyzóba és lassan engedte meg ránk a vizet. Miközben hagytuk hogy a meleg víz elárassza testünket gyengéden csókolt meg Liam. Egyik kezemmel a vizes haját túrtam, a másikkal pedig a tusfürdőt kerestem. Sikeresen megtaláltam. Nyomtam egy kicsit a kezembe és óvatosan kezdtem szétkenni Liam testén, amire elmosolyodott. Most ő jött. Lassan járta át a keze a testem, ami jól esett. Pár perc alatt lemostuk az illatos tusfürdőt egymásról és kiszálltunk. Egy törölközőt csavartam magamra és elhatároztam hogyha elkészülök, bemegyek Tracihez a kórházba. Oda ballagtam a szekrényhez és kiválasztottam a megfelelő ruhát mára.:
A hajamat kifésültem és kiengedtem. Befújtam magam egy kicsit és bedobáltam mindent ami kellhet a táskámba. Leballagtam a konyhába.
-Jó reggelt.-köszöntem a reggeliző "csapatnak".
-Jó reggelt Abbie.-köszöntek a többiek kórusban. Gyorsan készítettem magamnak és Luxnak egy kakaót és leültem mellé. Oda adtam neki a cumisüveget és mosolyogva néztem ahogy iszik. Lassan megreggeliztem én is.
-Tess egyébként hol van?-kérdeztem és beleharaptam a kenyerembe.
-Ő már haza ment.-válaszolt Niall teli szájjal.
-Okés.-álltam fel az asztaltól és megmostam a kezem.
-Én bemegyek Tracihez a kórházba. Ki  tart velem?-néztem a többiekre.
-Én majd később megyek.-mondta Zayn.
-Okés, sziasztok.-köszöntem el és búcsúzóul megcsókoltam Liamet. Mielőtt elindultam volna, még beugrottam a boltba csokiért. Gondoltam viszek Tracinek egy kis boldogsághormont. Beültem az autómba és elindultam. Olyan fél óra múlva már a kórházban voltam. Lassan és halkan nyitottam be a kórterembe. Nagyon meglepődtem. Úgy gondoltam hogy Traci az ágyban fog feküdni, vagy aludni, hát tévedtem.
-Szia.-köszöntem az éppen öltözködő Tracinek. Vagyis csak, szerencsétlenkedett.
-Szia Abbie.-köszönt és nehezen leült az ágyra.
-Jobban van a lábad?-kérdeztem és közben leültem az egyik székre.
-Fogjuk rá.-húzta meg a vállát.
-Ne szomorkodj, hoztam csokit.-húztam elő nagy vigyorral a táskámból.
-Köszönöm.-ölelt meg.
-Á, semmiség. Egyébként csak bocsánatot akartam kérni a baleset miatt.-hajtottam le a fejem.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-A baleset miattam volt. Sarah ott volt a lovardába és hátulról megcsapta a lovad a lovagló pálcával és látod meg lett a baj. Tudod hogy Moonlight nem szereti. És Sarah utál engem, de nem tudom miért.-gördült ki egy könnycsepp a szememből. A lapátosat meg nem is mondom el neki. Amúgy is borzalmasan éreztem magam. Ez az egész csak miattam volt. Meg kell tudnom hogy Sarah miért haragszik rám.
-Abbie, erről nem te tehetsz. Tudod milyen Sarah, féltékeny és önző. Sajnos most én voltam ott és én kaptam az utálatosságából. Ne hibáztasd magad. Bárki lehetett volna az én helyemben.-nyugtatott Traci és megölelt.
-Mikor jöhetsz haza?-kérdeztem és letöröltem a könnyeimet.
-Ma már haza mehetek. A szüleim hoztak nekem pár cuccot és Zayn később bejön értem.-pirult el Traci.
-Húha, olyan aranyosak vagytok együtt. Szerintem bejössz neki.-nevettem.
-Annak csak örülök, ugyanis nekem is ő.-pirult még jobban. Nem válaszoltam csak rámosolyogtam.
-Egyébként nyaralni sem fogsz tudni menni?-néztem rá aggódva.
-Hát sajnos nem, és a következő nemzeti díjugrató versenyen sem tudok majd részt venni.-szomorodott el.
-Majd a következőn. És ne szomorkodj, inkább bontsd fel a csokit.-nevettem.
-Rendben. De mi lenne ha te lépnél a helyembe, mármint menj el a versenyre te Moonlightal.-nézett rám csillogó szemekkel.
-De mikor is lesz?-kérdeztem.
-Most szombaton.-mosolygott Traci.
-Ó, és hogy készüljek fel 2 nap alatt?-aggódtam.
-Menni fog. Nagyszerű lovas vagy.-ölelt meg.
-Jó rendben, elmegyek.-nevettem. Gondoltam ennyivel tartozok Tracinek. Így hát elvállaltam.
-Na, de akkor én megyek is. A szüleid ott lesznek a farmon?
-Nem. Ma indultak el nyaralni az öcséimmel. És enyém az egész ház, de Chris és Colin tudod hogy ott lesz.-dörzsölte össze a két tenyerét.
-Egyedül hagytak így?-néztem nagyokat.
-Nem, Tess és Stefani szülei megengedték hogy amíg a szüleim nem jönnek vissza addig ott lesznek velem.-örült.
-Ja értem. Majd hozzánk is gyere. Szia.-mosolyogtam és elköszöntem. Akkor irány eddzeni.-gondoltam magamban. Beültem a kocsiba és egyenesen a lovardába indultam. Közben felhívtam Liamet hogy még nem megyek haza. Hamarosan megérkeztem. Mivel egyáltalán nem sportos ruha volt rajtam, ezért gyorsan átöltöztem a versenyző ruhámba hogy szokjam. Mikor indultam ki a legelőre, megpillantottam a tejföl szőke hajú Colint a lovával.
Hali.-ugrottam oda.
-Szia Abbie, de rég láttalak.-ölelt meg.
-Én is, Chris?-néztem körül.
-Ő kilovagolt egy kicsit, most én vagyok itt.-vezette a lovát.
-Traci hogy van?-kérdezte.
-Hát már jobban. Ma haza mehet a kórházból, de a versenyre nem tud eljönni.-szomorodtam el.
-Sajnálom. Jobbulást neki, de te eltudsz jönni ugye?-kérdezte.
-Hát igen, én versenyzem helyette. Megígértem neki.-mosolyodtam el és elindultunk a lovardába.
-Adtatok enni a lovaknak?-néztem a pakoló Colinra.
-Persze. Már minden kész. A boxok is ki vannak takarítva. Ekkor jött meg Chris.
-Szia.-öleltem meg őt is.
-Hali.-köszönt Chris. Felnyergeltem Moonlightot és kivezettem az istállóból. Szerencsére már fel voltak állítva az akadályok, így tudtam gyakorolni. Már majdnem minden kész volt a versenyre. Felültem Traci lovára és elindultam. Egyre jobban kezdett a lovaglás az életem részévé válni. Először mentünk pár kört hogy bemelegítsünk, majd tartottunk 5 perces szünetet. Majd elkapott a düh.
-Sarah, te mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Valamit.-vágott egy grimaszt.
-Remélem nem sántikálsz megint valamiben, egyébként elárulod miért utálsz?-néztem rá komolyan.
-Azért, mert elvetted tőlem azt akit a legjobban szeretek.-ordított rám és megint elrohant. Nem értettem ezt a lányt. Elvettem tőle azt akit a legjobban szeret.-gondoltam magamban, de inkább megpróbáltam nem erre gondolni. A versenyre kellett most összpontosítanom. Gyorsan berohantam magamnak vízért és fel adtam Moonlightra is a versenyző felszerelést és indultam is.
-Nem baj, ha nézlek?-kérdezte Chris és neki támaszkodott a kerítésnek.
-De hogy.-nevettem és elindultunk. A pálya elég nehéznek tűnt. Az első akadályt hibátlanul átugrottuk, de furcsa érzésem támadt. Amikor ugrottuk át a második akadályt hirtelen elszakadt a kantár szára és fénysebességgel értem a földet.
***
Egy kórteremben ébredtem. Hirtelen a fejemhez kaptam mert egy kicsit hasogatott. Lassan nyitottam ki a szemem, majd Liam aggódó arcával találkoztam.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Leestél a lóról.-válaszolt ő is halkan. Lassan ültem fel.
-És most itt kell maradnom?-néztem körül és megöleltem az ágyon ülő Liamet.
-Nem, csak Colin hívott mentőt amikor megtörtént a baleset.-csókolt meg.
-Úgy fáj a fejem.-tűrtem a hajam a fülem mögé.
-Még szerencse hogy csak fáj, nagyobb baj is történhetett volna. Például ha betörik, de szerencsére rajtad volt a lovagló sisak.-mondta.
-Bizony.-mosolyodtam el.
-A többiek?-kérdeztem.
-Itt vannak. Mindenki bejött amikor megtudták hogy mi történt.-válaszolt Liam. Ekkor benyitott Tess, és utána jöttek a többiek. Mindenkitől kaptam egy ölelést és helyet foglaltak.
-Köszönöm hogy hívtál mentőt.-öleltem meg Colint.
-Egyébként hogy szakadt el a kantár szára?-értetlenkedtem.
-Valaki meglazította, mármint félig bele volt vágva. Egy lehelet tartotta.-válaszolt Chris.
-Én tudom is hogy ki lehetett.-szomorodtam el.
-Kicsoda?-kérdezte Liam megdöbbenten.
-Liam, valamit el kell mondanom.-hajtottam le a fejem. Úgy éreztem hogy most elmondom neki, ami tegnap történt. Már nem tudtam magamban tartani.
-Mit?-kérdezett vissza.
-Srácok, kimennétek egy kicsit.-néztem a többiekre. Nem válaszoltak csak bólintottak és ki ballagtak.
-Ez a fejfájás, már tegnap óta van amióta fejbe vágtak.-beszéltem és közben a takarót szorongattam.
-Micsoda? Ki vágott fejbe?-hallottam idegesnek tűnő hangját.
-Sarah. Tegnap ott járt a lovardában, és valószínű hogy Traci is miatta sérült meg. Ja és ma is láttam, szerintem ő vágta el a kantár szárát is. Megkérdeztem tőle hogy miért utál ennyire és azt mondta hogy azért mert elvettem tőle azt akit a legjobban szeret.-potyogtak a könnyeim.
-Micsoda? Abbie, valamit nekem is kell mondanom, de előtte hagy szívjak egy kis friss levegőt.-mondta Liam, majd zokogva néztem ahogy távozik a kórteremből..
Remélem jó lett.:) Egyébként úgy érzem hogy ez a legjobb  rész amit eddig írtam...:D:) Várom a véleményeket hogy szerintetek Liam mit akar mondani Abbienek.!:) szeretlek titeket♥ 

2013. július 1., hétfő

11. rész. Utállak.

Sziasztok!:) Itt is a kövi rész:) Köszönöm a 40 rendszeres feliratkozót.:o Fantasztikusak vagytok! A kövi rész 7 komment után jön! Jó olvasást:) Ja és ti rendeltetek popcorn Directionert?:D Ha igen megjött? Nekem igen és nagyon tetszik:) Sajnálom aki nem tudta megrendelni.:): Na de nincs több rizsa jó olvasást!:D

Hátra néztem és nem hittem a szememnek. Traci a földön feküdt mozdulatlanul. Moonlight pedig két lábon ágaskodott és feldúlt volt. Gyorsan lepattantam Ornateráról és rohantam Tracihez. Leguggoltam mellé és próbáltam felébreszteni. 
-Valaki hívjon már mentőt.-ordibáltam.
-Hívom.-ordított Tess. Nagyon féltem hogy valami baj lesz. 
-Elviszem Monnlightot a boxba.-nyugtatta Stefani Traci lovát. Szerencsére Zayn engedett egy kis vizet a slagból és Tracire engedtük. Megkönnyebbülve huppantam le a földre amikor köhögést hallottam. Végre egy életjel.-öleltem meg Tracit aki kimerültem és megdöbbenve nézett.
-Jól vagy?-kérdeztem még mindig idegesen. Ekkor hallottam meg a szirénát. Lassan meg is jött a mentő. 
***
-Nyugi, nem lesz semmi baj.-ölelt át Liam a várakozóban. 
-Reméljük.-gördült ki egy könnycsepp a szememből.
Ekkor már mindenki itt volt. Traci szülei is. Megint kigördült egy könnycsepp a szememből ahogy az aggódó családjára néztem.
-Már csak azt nem értem hogy Moonlight, miért viselkedett így. Hisz Traci nagyszerű lovas, imádja a lovát.-fordultam Tess felé.
-Nem tudom. Talán megijedt?! De nem is volt ott semmi ijesztő, mármint Moonlight nem is ijedős. Nem értem. Őt nehéz megijeszteni, nagyon bátor ló. Valaki vagy valami nagyon megzavarhatta.-mondta sejtelmesen Tess.
-Igen. De nézzük csak. Mitől fél Moonlight?-jött oda Stefani. Gondolom halhatta hogy mit beszélünk.
-Várjunk csak.-jutott eszembe.
-Moonlight csak a lovagló pálcát nem szereti, Traci ezért sem használja.
-Akkor valaki keresztbe akart tenni Tracinek.-öntött el a harag. Ekkor jött ki az orvos. Megfogtam Liam kezét és mindenki oda ment. 
-Jó napot.-Traci Cook ismerősei és családja?-kérdezte az egyik orvos.
-Igen.-felelt mindenki egyszerre. 
-A lány enyhe agy rázkódást szenvedett és eltört a lába. Ma estére bent tartjuk megfigyelésre és hogyha nincs semmi baj akkor holnap haza mehet. További jó estét mindenkinek.-foglalta össze röviden az orvos és elköszönt.
-Várjon, akkor nem lehet bemenni hozzá?-ordított az orvos után Zayn. Szegényen látszott hogy mennyire aggódik. Nagyon szeretheti Tracit. Először Traci családja ment be. 
-Tess, nem megyünk még vissza a farmra?-súgtam oda.
-De menjünk.-egyezett bele. Gyorsan "elosontunk" a kórházból, fogtunk egy taxit és elmentünk. 
-Érdekes. A lámpa fel volt oltva.-néztem sejtelmesen. Tessel megetettük a lovakat és körül néztünk, de nem találtunk semmit és senkit. 
-Hozok a lovaknak vizet.-ment el Tess folyadékért. 
-Okés.-mondtam és Moonlightot kémleltem. Még most is idegesnek tűnt. Ekkor valaki hátulról fejbe vágott. Hirtelen a földre rogytam és a fejemhez kaptam. Nagyon sajgott. Szerencsére nem vérzett. Erőtlenül megfordultam és nem hittem a szememnek. 
-Sarah, te mit keresel itt? És miért vágtál fejbe?-fogtam a fejem.
-Utállak azért.-ordított rám.
-De miért utálsz?-ordítottam én is. 
-Tudod te azt.-vágta a fejemhez és elrohant. A kezében lévő lapátot pedig ledobta a földre, ami hangos zajt csapott. 
-Úristen Abbie, jól vagy?-rohant hozzám Tess. 
-I-igen.-dadogtam egy kicsit és segített felállni. A fejem még mindig fájt. Nem értettem hogy Sarah miért mondta hogy utál. Nem tettem semmit ellene.
-Ki ütött le?
-Sarah.-válaszoltam Tessnek egyhangúan.
-Mi? Miért?-kérdezte döbbenten. Ekkor megpillantottam a sarokban ledobva Traci lovagló pálcáját.
-Várjunk csak. Ha engem le ütött akkor nem lehetséges hogy hátulról megcsapta Moonlightot és ettől lett ideges és dobta le Tracit?-egyre jobban kezdtek össze állni a képek, annak ellenére hogy a fejem nagyon fájt.
-Figyelj Tess, Liamnek egy szót se.-fordultam hozzá.
-Pedig ezt el kéne neki mondani.-nézett komolyan.
-Nem szeretném elmondani. Mennyire aggódott amikor csak egy üvegszilánk ment a lábamba, most meg egy lapáttal ütöttek le. Nem akarom ilyenekkel idegesíteni és meg kell tudnom hogy Sarah miért utál. Ekkor a telefonom megcsörrent. Elő kaptam és megláttam Liam képét a képernyőn, majd felvettem.
-Szia.-köszöntem és megint a fejemhez kaptam mert belehasított a fájdalom.
-Szia drágám. Aggódom, hol vagytok?-kérdezte idegesen. 
-Csak eljöttünk a lovardába még egy kicsit megetetni a lovakat.-hazudtam egy kicsit. 
-Ja rendben. Érted menjek?
-Ó nem kell. Tessel hívunk egy taxit és haza megyünk.-mondtam.
-Rendben, de siessetek.
-Oké, szia.-köszöntem el és kinyomtam a telefont. 
-Sziasztok lányok.-köszönt Chris.
-Szia.-köszöntem és megöleltem. 
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem és neki dőltem az egyik boxnak.
-Csak még rendbe teszem Colin és az én lovamat és megyek is.-röhögött. Oda léptem a lovakhoz és megsimogattam őket.
-Na de mi megyünk is.-húzott Tess.
-Szia.-köszöntünk és hívtunk egy taxit. 
-Basszus haza megyek és az első az lesz hogy beveszek egy fejfájás csillapítót.-fogtam a fejem.
-Ne menjünk be mégis megnézetni?-nézett rám Tess.
-Nem, nem kell.-utasítottam el. Ekkor megérkeztünk. Fáradtan és álmosan szálltunk ki a taxiból. 
-Sziasztok.-köszöntünk, de senki sem volt már lent. 
-Mindenki alszik.-nevetett Tess.
-Hát nem csoda, 23:18 van.-nevettem én is. 
-Itt aludhatok ma?-nézett rám Tess.
-Persze. Hozok le neked pizsit és megágyazok itt a kanapén.-mondtam.
-Rendben.-válaszolt Tess. 
***
Szerencsére sikerült megágyazni Tessnek. Még gyorsan bevettem egy fájdalom csillapítót és elindultam fel a szobába. Lassan nyitottam be Liam szobájába. Oda tipegtem a szekrényhez pizsiért. 
-Szia Mazsola.-hallottam a halk hangot.
-Jaj, felébresztettelek?-fordultam Liamhez.
-Nem, nem ébren voltam.-ült fel. Oda sétáltam mellé és megcsókoltam. Pár perc után váltak el ajkaink. Ekkor egy kicsit megszédültem és megint a fejemhez kaptam. 
-Jól vagy Abbie?-pattant fel az ágyról Liam és megfogta a kezem. 
-Igen, csak megszédültem.-ültem le az ágyra. Egy kicsit össze szedtem magam és átöltöztem majd bebújtam az ágyba. Óvatosan oda bújtam Liamhez.
-Tényleg Traci hogy van?-kérdeztem.
-Egész jól. Reméljük holnap haza jöhet.-puszilta meg az arcom. 
-Reméljük.-mosolyogtam és lassan elaludtunk...  
Remélem jó lett.:) További szép napot! Szeretlek titeket.♥