26. rész. Hívás.

Sziasztok! Nos tudom hogy későn, de itt a rész. Akik a facebook csoportban bentvannak, azok tudták hogy a blogot szüneteltetem. Sajnálom hogy ide nem tudtam kiírni, de itt vagyok. Új ötletekkel, és erővel kezdem írni az utolsó részeket. Remélem sok szeretettel fogjátok olvasni ezt is! További szép napot, és örülnék pár visszajelzésnek!

Reggel arra keltem hogy valaki nyalogatja az arcom. Értetlenül és álmosan támaszkodtam fel az ágyból, majd kiszúrtam a kiskutyust, akit tegnap láttam Liammel. Meglepődtem, majd felkaptam a kezembe és ujjongtam. Szorongattam ahogy csak tudtam. Liam csak szótlanul ült mellettem.
-Köszönöm.-öleltem meg a barátomat is. Liam csak rám mosolygott, majd beszélni kezdett.
-Láttam hogy mennyire megtetszett, és hát gondoltam elhoztam neked.-simogatta meg ő is a kutyust. Tudtam miért hozta igazából, azt akarta hogy elfelejtsem Ornaterat. Kedves volt tőle. Liam lassan lement a többiekhez, én pedig felöltöztem. Leballagtam a konyhába, valamit enni. Találtam is valami csokis sütit. Egyből lecsaptam rá. Közben azon gondolkodtam mi legyen a neve a kutyusnak. Megettem a kaját, majd bementem a többiekhez a nappaliba. A tegnap esti koncertről beszéltek, ami nagyon jól sikerült. Megpillantottam Eleanort, aki az ajtófélfánál állt. Biccentett egyet hogy menjek utána. Felálltam és oda mentem hozzá, majd felmentünk.
-Mi baj?-huppantam le az ágyra boldogan. El nem válaszolt csak meredt maga elé.
-El. Mi a baj?-ültem oda mellé és átkaroltam.
-Azt hiszem terhes vagyok.-nézett rám.
-Ááá. Ez nagyszerű, de honnan veszed?-kérdeztem izgatottan.
-Már egy hónapja késik. Fáradt vagyok, annyit eszek mint egy elefánt, mindenen elsírom magam, érzékeny vagyok.
-Juj.-örültem. Felálltam, majd táncolni kezdtem.
-Lehetek a keresztanyukája?-vigyorogtam.
-Még nem biztos hogy az vagyok.-szólt idegesen El.
-Óó. Te biztos hogy érzékeny vagy? Inkább a hisztis csoportba sorolnálak.-nevettem.
-Abbie.
-Oké, oké.-tettem fel a kezem védekezés képpen. Eleanor maradt fent, én pedig vissza mentem a többiekhez, de meg kellett ígérnem hogy nem mondom el senkinek.
-Mi volt az a nagy kiabálás előbb?-nézett rám mindenki kérdően.
-Megláttam egy pókot.-ültem le Liam mellé.
-Abbie, te nem félsz a pókoktól.-nevetett mindenki.
-Öhhm, de. Ja és kettő volt.-nevettem én is velük. Reméltem hogy bevették.
*
-Lányok. Mi lenne ha elmennénk lovagolni?-kérdezte Traci. Értettük a kérdést, de mindenki elnevette magát.
-Mi van Traci, Zaynen nem tudsz lovagolni?-kötekedett Tess.
-Héé.-nevette el ő is magát.-Én komolyan kérdeztem.
-Felőlem mehetünk.-álltam fel. Hiányzott a mozgás. Persze Eleanort most nem piszkáltam. Ezért csak szóltam neki hogy elmentünk, és vigyázzon a kutyusomra.
***
-Ez az.-mutattam oldalra. Találtunk New York mellett egy lovardát ahova eljöttünk.
-Jó napot.-köszöntünk egy nőnek, aki ott volt.
-Sziasztok lányok. Lovagolni jöttetek?
-Igen.-mosolyogtunk.
-Rendben, akkor elkérnék pár adatot majd megmutatom a felszereléseket és a lovakat.
-Oké.-igyekeztünk. Bevezetett minket egy kis házba, ahol elkérte a nevünket, igazolványt stb.
-Várjon. Abbie Lewis?-Öhhm ön Liam Payne barátnője?-kérdezte meglepődve. Vártam már hogy mikor kérdezi meg.
-Igen, de hagyja ezt az 'ön'-t. Tegezzen nyugodtan.-nevettem.
-Okés, de akkor ti pedig a többi fiú barátnője?
-Igen.-bólogattak a lányok.
-Ilyen nincs. Érdemes volt ma bejönni dolgozni.-nevette el magát a nő.
***
Végre készen voltunk, és kipróbálhattunk az akadálypájákat.

 Megálltam pihenni, majd elkezdett csörögni a telefonom. Előkaptam a zsebemből, majd megnéztem ki hív. Rejtett szám volt. Már gondoltam is valakire, de felvettem.
-Igen, tessék.-szóltam bele a készülékbe.
-Szia. Abbie Lewisel beszélek?-szólt bele egy férfi hang. Már most felismertem a hangját.
-I-igen. Ön Brad Parker? A híres zenei producer?-csillant fel a szemem.
-Igen. Szeretnélek meghívni hozzám, hogy dolgozz nekem.
-Öö. Oké, és mikorra?
-Holnap érek rá. Az aszisztensem üzenetben elküldi hogy pontosan hova kéne jönni. Remélem benne vagy. További szép napot.-tette le a telefont. Hirtelen nem tudtam mit mondani. A lányoknak nem akartam elmondani, hisz még nem biztos semmi, és az hogy csak engem akar a szarul esett volna nekik. Gyorsan leadtam a lovat, majd szaladtam haza. Mármint hívtam egy taxit. A lányt akitől kikölcsönöztük a cuccokat, mondtam neki hogy mondja a lányoknak hogy nincs semmi bajom, hazamentem. Hangosan csörtettem be a házba. Mindenen keresztül. Még a fiúk is meglepődtek. Felszaladtam a szobába, egyenesen Eleanorhoz.
-El.-kiáltottam, majd benyitottam a szobába.
-Mi van?-kérdezte meglepetten. Csak lihegni tudtam...Ő volt az egyetlen személy, aki tud ilyen helyzetekben segíteni.