28. Haza megyek!

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Sajnos ez az utolsó, + lesz még egy epilógus. Tudom hogy úgy mondtam, hogy 30 részes lesz a blog, de átnéztem, és így fog jól kijönni! Remélem mindenkinek tetszik! A hosszú búcsúzást az epilógushoz fogom írni! Örülnék pár kominak, tényleg, sokat jelentene! További jó szünetet! puszi. xoxo.

Nem tudtam mit tegyek az sms láttán. Nem tudtam volna Liam szemébe nézni. A telefonom megint rezegni kezdett, Liam hívott. Nem volt elég bátorságom vele beszélni. Igen, gyáva voltam. Rátettem az ujjam a piros gombra, majd elhúztam és a táskámba helyeztem a tárgyat. Idegesen szorongattam a kávémat, majd eldöntöttem hogy metróval megyek tovább.

*Liam szemszöge*
Idegesen ülök a gépen, és tördelem a kezem. Minden erőmmel azon kell hogy legyek, hogy Abbie haza jöjjön. Szeretem, és ő is szeret. Nem hagyhatom hogy ott maradjon. Itt van neki mindenki aki fontos számára. A fiúk, Eleanor, a lányok. Lábaimmal tombolni kezdtem, ahogy hallgattam a zenét. Bárcsak már ott lettem volna. Látni szeretném ,azt a lányt akiért bármit megtennék. Nem tudom kiverni a fejemből, és nem is akarom. Gondolataimat a hangos bemondó szakította meg.
-Hölgyeim, és uraim. Megérkeztünk New York városába, kérem csatolják be az öveiket, hogy a leszállást megkezdhessük.

*Abbie szemszöge*
Ideges ültem, mikor a metró a repülőtér előtti parkon ment át. Izgultam hogy Liam fel száll e. Néztem a padlót, közben pedig töprengtem, hogy mi lenne velem, ha most nem itt lennék. Olyan nehéz ez. A lányok biztos haragudnak rám. Próbáltam el hessegetni a gondolataim, de nem nagyon mentek. Fellélegezve szálltam le a metróról, és mentem az utolsó gépjárműhöz, ami elvisz dolgozni. Taxival már biztos ott lennék.-gondoltam. Mikor megittam az utolsó csepp kávém, hallottam ahogy rezgett a telefonom. Sóhajtva kutattam elő. Ezt a reggelt ha túlélem. Az sms-ben Liam írt, hogy beszélni akar velem. Ki más írt volna. tanakodva sétáltam tovább, mikor véletlenül neki mentem valakinek. Háttal állt nekem, de jóval magasabb volt.
-Jaj, elnézést.-kértem bocsánatot, mikor az illető megfordult. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Mikor azt hittem hogy nem fog a sors össze hozni Liammel, az utolsó pillanatban persze hogy megteszi.
-Abbie.-nézett rám ámulva.
-L-liam.-dadogtam és nem tudtam hova nézzek.-Mennem kell, elkések.-mondtam zavartan, és megpróbáltam, elmenni, mikor megfogta a kezem és magához húzott.
-Nem érdekel.-mosolyodott el. Ahh istenem az a mosoly.-Haza kell jönnöd Abbie. Ott a családod.-nézett a szemembe. Lassan zokogni kezdtem. Próbáltam megszólalni, de nem ment. Gyáva voltam. Ránéztem puha ajkaira, majd ott volt a vágy, aminek nem tudtam ellenállni. Rá illesztettem szám, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze.
-Nem tehetem.-néztem a szemébe.-Itt van az álmom, a munkám.-sírtam tovább.
-Gondold meg Abbie. Mindent feladnál ezért? Ott hagynád a családod? Megéri ez neked?-tette fel a kérdéseket Liam. Nem mondtam semmit, csak a cipőjét néztem.
-Hát, rám mindig számíthatsz mazsola.-puszilta meg a fejem búbját, majd elváltak kezeink, és elment. Talán örökké, talán nem. Könnyeimet letöröltem, majd sietősen léptem fel a buszra, ami épp menni készült. Liam kérdése kavargott a fejemben. "Megéri ez neked?"
*
-Bocsi a késésért.-léptem be Brad irodájába, kicsit feszülten.
-Abbie, hol voltál? Számítottam rád.-mondta úgy, hogy nem is nézett rám.
-Bocsi, csak kicsit.-vakartam meg a fejem búbját.
-Csak?-nézett rám kérdően.
-Dugó volt.-hazudtam.
-Ahh.-csak ennyit tudott mondani. Egyáltalán nem voltam olyan hangulatban, aki most tudott volna dolgozni.
-Na gyere, fel vesszük az új dalod.-állt fel. Az új dal? Basszus, el is felejtettem.
-Ööö. Nem tudnánk máskor?-kérdeztem zavartan.
-Miért is?-húzta fel a szemöldökét.
-Az van, hogy.-húztam az időt.
-Nem tanultad meg ugye?-kérdezte, kicsit sem kedvesen.
-Igen.-hajtottam le a fejem.
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Elkésel, és még készülni sem készülsz. Ez nem iskola Abbie.
-Tudom, de.-nem engedte hogy befejezzem.
-Nincs semmi de! Inkább menj haza, és tanuld meg a dalt. Ezt fontos lett volna.-kiabált.
-Nem beszélhetsz velem így, mint egy kutyával. Egyszer fordult elő. Tudod nem volt valami jó napom, de neked aztán sikerült elrontanod.-kiabáltam már én is.
-Tudod mit Abbie. Kirúglak, nekem nem kell ilyen lány, aki mindig mással foglalkozik.-szedte össze a papírjait.
-Nem kell kirúgnod, ugyanis felmondok! Jól tette fel Liam a kérdést, Nem, ez nem éri meg. Ezért itt hagyni a családom. Haza megyek.-szegeztem le, majd távoztam.