17. rész. Hozzá ne merj még egyszer érni.!

Sziasztok!:) Itt a kövi rész..Bocsi hogy késtem..:s Köszönöm a lájkokat és a komikat! Oldalt szavazzatok, fontos.:) Megszeretném még köszönni a sok díjat amit mostanában kapok! További szép napot és olvasást.♥

Próbáltam hívni, de mivel rejtett szám volt, sehogy nem sikerült. Gondoltam, majd ha akar valamit akkor még egyszer felhív. Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe és vissza ballagtam a többiekhez. Mire vissza értem, Liam is megérkezett. Oda sétáltam hozzájuk és leültem a plédre, amit gondolom ők terítettek le. Jó sokan voltunk. A hangulat is jó volt. 
-Hol voltál drága?-kérdezte Liam és egy kólát nyomott a kezembe.
-Valaki rejtett számon hívott.-válaszoltam és kortyoltam egyet az italból.
-Érdekes.-röhögött fel Niall. Erre mindenki felnevetett. Néha jól esett hogy Niall mindenből viccet tud csinálni. 
-Mi lenne ha sétálnánk egy kicsit a pusztán?-nézett körbe Stefani.
-Okés.-egyezett bele mindenki. Lassan feltápászkodtam és megfogtam Liam kezét. Aranyos volt ahogy Zayn segített menni Tracinek. Örültem hogy Colin is összehaverkodott a fiúkkal, csak Christ sajnáltam, hogy nem lehet most velünk. Ekkor köhögtem egyet. A torkom még nem volt a legjobb. 
-Minden rendben?-nézett rám Liam aggódóan. 
-Persze.-mosolyodtam el. Közben Tess és Avery is megmutatta mit tudnak.

-Nagyon ügyesek vagytok.-dicsérte meg őket mindenki. 
-Meghozta gyümölcsét a sok gyakorlás.-nevetett Tess. 
Miközben sétáltunk, dúdoltam valamit. 
-Szeretem ezt a dalt.-szólalt meg Liam. Én csak elnevettem magam és Liam is dúdolt velem együtt. 
-Mi lenne ha fociznánk egyet?-vetette fel az ötletet Louis.
-Nincs labda.-nevetett Eleanor. 
-De, van. Csak a lovardában.-válaszolt Colin.
-Na akkor ki megy el érte?-néztem körül.
-Hú de sok kéz van fent a levegőben.-túrtam bele a hajamba.
-Mi lenne ha kiszámolnánk?-vigyorgott Niall. Mindenki oda ment és kitartotta a kezét, kivétel Traci. Szegénynek minden alól ki kellett húznia magát. Olyan 5 perc alatt kiszámoltuk. Persze hogy én maradtam bent legutoljára. Kicsit puffogva indultam vissza a labdáért. Közben még mindig a telefonon gondolkodtam. Lassan visszaértem. A lábam már fájt. Kicsit megpihentem és megkerestem a labdát. Keresés közben kiszúrtam egy fekete ruhában lévő férfit kukucskálni a kerítésnél. Egy kicsit megijedtem, de próbáltam leplezni. A labda 1 percen belül előkerült. Mire vissza néztem a kerítésre, akkor már nem volt ott senki. Mikor elhagytam a lovardát, figyelmesen megnéztem még egyszer hogy bezártam-e. Aggódtam hogy betörő lehet, de próbáltam nem arra gondolni. Siettem vissza a többiekhez. Mikor megláttam őket, két kezembe vettem a labdát és Louishoz vágtam.
-Itt a labda Tomlinson.-nevettem.
-Ááúú.-ordított fel. 
-Nos, akkor mehet a játék?-vette a kezébe a labdát. 
-Oké, de ki kivel van?-néztem a többiekre.
-Velünk vagy.-mutatott Niall magára, Colinra, Tessre és Stefanira.
-Rendben.-álltam oda hozzájuk. A pályát is megoldották, bottal húzták meg a vonalakat. 
-Előre szólok, hogy nem vagyok jó focizó.-röhögtem.
-Mert szerinted én olyan jól tudok.-nevetett Stefani. Úgy döntöttünk hogy Traci a bíró. 
-Akkor mehet is.-ordított Zayn.
***
Végre a labda felém is jött. Gondoltam itt a lehetőség hogy én is bele rúgjak. Közben már Colin ordítozott hogy neki rúgjam. Mikor teljesen ide ért, meglendítettem a lábam és elrúgtam a labdát amennyire csak tudtam, de a lábam megcsúszott így seggre ültem. 
-Gyere.-nyújtotta kezét nevetve Eleanor. 
-Ne nevess.-röhögtem én is. Közben leporoltam magam. Ekkor Niall elordította magát.
-Gól.-ordítozott és Colinra ugrott. Boldogan néztem őket, hogy már a 2. gólt rúgták.
-Lejárt az idő.-ordított Traci is.
-Nyertünk.-nyújtotta ki nyelvét rám Liam.
-Nagyon vicces.-nyújtottam én is ki. Mindenki izzadtan és piszkosan ballagott vissza. Össze szedelőzködtünk és hamarosan elindultunk.
-Szia.-köszönt el mindenki Colintól. Gyorsan össze pakoltuk a cuccunkat és mi is indultunk. Alaposan ellenőriztem mindent. 
-Biztos jól bezártad a kaput?-néztem Stefanira.
-Persze, miért? Mi a baj Abbie? Olyan furcsán viselkedsz.-nézett rám.
-Rossz előérzetem van.-néztem le a földre.
-Ne legyen. Rendesen bezártam mindent-ölelt meg. Beszálltunk az autóba és haza mentünk. Elrugdostam magamról a cipőt és felballagtam Liam szobájába. Ruhástól beledőltem ágyába. Magamhoz öleltem a paplant és beszippantottam az illatát. 
-1 óra múlva legyél készen, elviszlek vacsorázni.-tört be Liam. 
-Ó, ennyire fáradt vagy?-ült le az ágyra és megsimogatta a fejem.
-Nem.-mosolyodtam el és felültem vele szembe. Gyönyörű barna szemei csillogtak.
-Lent várlak 1 óra múlva.-csókoltam meg lágyan. Liam arcán egy nagy vigyor jelent meg. Óvatosan fel álltam és átmentem az én szobámba. Bementem a fürdőbe hogy lezuhanyozzak és hajat mossak. Mikor kész lettem megszárítottam a hajam és egy kicsit begöndörítettem. Oda sétáltam a szekrényhez és valami ruhát kerestem.

Sikeresen kiválasztottam. Már csak Liam nyakláncát kellett felvennem amit nekem vett, és készen is voltam. Még gyorsan megigazítottam magam a tükörben és mindent ami kellett bedobáltam a táskámba. Rá néztem az órára és időben voltam. Leballagtam a lépcsőn és megpillantottam Liamet. Azonnal elmosolyodtam.
-Gyönyörű vagy.-pörgetett meg.
-Köszönöm.-csókoltam meg lágyan.
-Akkor mi elmentünk.-ordított a többieknek és becsukta az ajtót. Figyelmesen kinyitotta nekem az ajtót hogy beülhessek. Gyorsan átment az autó másik oldalához és ő is beült. 
-Hova megyünk?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Egy étterembe.-mosolygott és figyelte az utat.
-Remélem nem lesz sok fotós és rajongó.-mondtam és közben néztem az utat.
-Hát én is remélem. Azt szeretném hogy jól érezd magad.-mondta Liam komolyan. Ekkor megérkeztünk. 
***
Olyan 1 óra múlva megvacsoráztunk. Nagyon jó volt a hangulat. Szerencsére csak pár rajongóval találkoztunk, őket gyorsan lerendeztük egy képpel és elmentek. 
-Mi lenne ha hazasétálnánk?-nézett rám Liam.
-Nekem jó.-karoltam belé. Jó idő volt kint. Kicsit fújt a szél. Már kezdett egy kicsit sötétedni is. Gyönyörű volt ahogy a lámpák fénye megvilágította az utcákat. Boldogan sétáltunk. Egy kicsit meg kellett állni, mert Liamnek kikötődött a cipőfűzője. Miközben kötötte hátra pillantottam. Hirtelen megláttam egy ismerős arcot. Nagy darab volt és fekete ruhában volt. Rögtön eszembe jutott hol láttam. Megszorítottam Liam karját miközben még mindig a férfit néztem. 
-Mi baj Abbie.-nevetett. 
-L-Liam.-menjünk.-mondtam ijedten. Nagyon rossz érzés fogott el. Elég félelmetes volt a pasas. 
-Mi baj?-kérdezte megint.
-Láttam ma egy férfit a lovardánál ólálkodni, és most is láttam mögöttünk.-szorítottam jobban a karját. 
-Ne félj.-megvédelek.
-De nem akarom hogy bajod essen.-suttogtam. Kicsit jobban szedni kezdtük a lábunkat, de késő volt. Valaki megérintette a vállam. Megálltunk és megfordultunk. Előttem állt a férfi. 
-Ki maga?-kérdezte Liam idegesen.
-Az nem fontos, én csak egy üzenetet szeretnék átadni.-mondta, majd ökölbe szorította a kezét és behúzott egyet Liamnek. Szegény az ütés erejétől egy kicsit hátra lépett, de nem hagyta magát. Rögtön neki esett a nagy darab férfinak. Összezavarodva néztem ahogy verekedik. Bíztam benne hogy leveri a férfit, de sajnos esélye sem volt a nála 5-ször nagyobb férfi ellen. Gondolkozás nélkül Liam elé álltam. 
-Hozzá ne merj még egyszer érni.-ordítottam sírva a férfira. Látni lehetett Liamen hogy már nem nagyon bírja. Már nem tudtam magamban tartani. Valahogy ki kellett jönnie a feszültségnek. Sírtam. A nagy darab pasas csak felnevetett. Liam megszorította a csuklóm és mögé húzott, védelmezni akart. 
-Liam ne.-szorítottam a karját. A pasi még egyszer megütötte Liamet. Szegény a földre rogyott a gyomrába mért ütéstől. A férfi amilyen gyorsan csak tudott elmenekült, de nem is vele foglalkoztam. Amilyen gyorsan csak tudtam letérdeltem mellé. A nevét ordítottam sírva, közben végig néztem rajta. Tele volt ütés nyomokkal. Előkerestem a telefonomat a táskámból és tárcsáztam a mentőket, amilyen gyorsan csak tudtam. Ugyanis nem volt magánál és lehet hogy az élete múlik rajta, az az ember pedig nem más, mint akit a legjobban szeretek....