20. rész. Megtaláltalak.

Sziasztok!:) Nos, tudom hogy azt írtam hogy jövőhéten lesz fent a 20. rész, de úgy döntöttem hogy inkább felteszem most.:) Sajnos még 10 rész van a végéhez., de utána második évad!:DD #aszavazásotokalapjánúgylátomakartok Köszönöm a komikat és a lájkokat! Remélem össze gyűlik a 10 komi ehhez a részhez!:) A CSOPORTBA LÉPEJETEK BE FONTOS! (oldalt van a link) Komiba leírhatnátok egyébként hogy milyen az új kinézet is!:) Találkozunk egy hét múlva, addig is jó nyarat!:)

*Liam szemszöge*
zene 
Borzalmas volt a levelet elolvasni. Nem tudtam mi tévő legyek, de abban biztos voltam hogy a rendőrséget nem keverem bele. Nem akartam Abbie életét veszélyeztetni. Az a nő mindenre képes. Ekkor ballagtak le a többiek. 
-Szia Liam.-köszönt vidáman Niall. Viszont amikor meglátták a kétségbeesett arcom, elkomolyodtak.
-Minden rendben haver?-jött oda mellém Harry. Még mindig nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam a levelet. Felálltam és járkáltam. Fogalmam sem volt hogy mit csináljak. Elkeserítő volt hogy olyan tehetetlen voltam. 
-Egyetek mert nemsokára mennetek kell az interjúra, én addig elmegyek egyet sétálni. Lányok, Paul ide küldi Andyt hogy vigyázzon ránk. Sziasztok.-köszöntem el. Már ki kellett szellőztetnem a fejem. Magyarázkodni sem akartam. Felkaptam a telefonom és kiléptem a házból. Átsétáltam a kicsi udvaron és csak vittek a lábaim. A közeli parkba tartottam. Lassan sétáltam. Elmélyültem a körülöttem lévő környezetben. Egy kicsit eldugottabb helyre ballagtam. Kerestem egy árnyékban lévő padot és leültem rá. Néztem ahogy a gyerekek játszanak, az idősek sétálnak, a madarak csicseregnek. Még ez sem vidított fel nagyon. Elfordítottam a fejem és egy csapat lány jött bezsongva. Felálltam, hisz gondoltam hogy képet szeretnének.
-Sziasztok.-köszöntem. 
-Szia Liam.-köszöntek a lányok vigyorogva. Próbáltam egy féloldalas mosolyra húzni a szám. A képeken persze mosolyogtam. 
-Ne szomorkodj, biztos megtalálják.-mosolygott rám egy alacsony fekete hajú lány. Nem is értettem. Ennyire látszott rajtam hogy van valami baj. A lányok boldogan elmentek, én pedig vissza ültem a padra. A fiúk már biztos az interjún vannak.-gondoltam magamban és bambultam tovább ki a fejemből.

*Abbie szemszöge*
Nagyon fáradt voltam. Ahogy anya mondta követtem a lányt. Próbáltam nem feltűnően, ezért olyan 10 méter távolság volt köztünk. Éhes, szomjas és fáradt voltam. Nem kívántam többet, csak hogy Liam karjaiban lehessek. Nagyon  hiányoztak a többiek. A kezemen lévő seb sajgott. Csak remélni tudtam hogy a torkomnak ne legyen baja. A lány csak ment. Azt hittem hogy összeesek. A lábam már nem sokáig bírta. Közben azon gondolkodtam hogy anya hogy értette "nem fogsz csalódni". Közben néztem a körülöttem lévő embereket. Legalább ők boldogok. Ekkor a lány megállt, ledobta a táskáját és leült a fűbe. Megtorpantam. Nem tudtam mi tévő legyek. Úgy éreztem hogy feladtam. A lábam már nem bírta, sőt a testem sem. Össze rogytam.

*Liam szemszöge*
Csak ülök és bambulok. Nem is értettem. Mire várok? A csodára? Valahogy meg kell keresnem Abbiet, de nem tudtam hogy hogyan kezdjek neki. Csak nézelődtem. Megláttam egy gyönyörű szőke hajú lányt. Pont mint Abbie.-gondoltam magamban. Néztem a lányt, aki egyszer csak összerogyott. Megláttam szép arcát és ekkor felcsillant a szemem. Hisz az Abbie.
-Abbie.-ordítottam és csak futottam. Mikor oda értem hozzá lehajoltam és csak sírtam. Igen férfi létemre sírtam. 
-L-liam?-hallottam halk hangját, ekkor erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Mikor meglátott egyből láttam a boldogságot a szemében. Amilyen gyorsan csak tudott belém kapaszkodott és ölelt. Mindent kizártam. Csak mi voltunk. Óvatosan felvettem az ölembe és amilyen gyorsan csak tudtam, indultam vele haza. Olyan 10 perc alatt hazahoztam. Gyengének és fáradtnak láttam. Mikor benyitottam a lányok egyből felém tartottak.
-Abbie? Hol volt Liam?-"dobáltak" a kérdésekkel, de most egyikre se tudtam válaszolni. Felvittem a szobámba és lefektettem. Óvatosan betakartam és kimentem a szobából. Becsuktam az ajtót és a lányok felé fordultam.
-A parkban találtam.-hajtottam le a fejem. A lányok nem válaszoltak. Megöleltük egymást, és boldogok voltunk hogy előkerült. 
***
Míg Abbie aludt, csináltunk neki teát és egy kis ennivalót. A fiúk még mindig nem jöttek meg. 
-Andy légyszi add ide azt a tálcát.-mutattam az asztalon lévő tárgyra. Oda adta majd rá pakoltam és indultam is fel a szobába. Kopogtam kettőt és benyitottam. A többiek most nem jöttek utánam. Meglepődve néztem Abbie hűlt helyét. Letettem a tálcát az ágyra és a hang irányába néztem. Ott állt előttem egy szál köntösben.
-Bocsi, csak lezuhanyoztam.-mosolygott rám.
-Nem kell bocsánatot kérned.-suttogtam fülébe és a derekára helyeztem a kezem. Gyengéden felemeltem és leültettem az ágyra. Egy kicsit felszisszent.
-Jaj bocsi nem akartam.-néztem rá aggódva.
-Semmi baj.-mosolyodott el és a kezét fogta. Oldalra nézett, majd elvigyorodott.
-Ezt nekem csináltad?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Igen.-néztem rá, de nem tartott sokáig, ugyanis felálltam és elindultam a kötszeres dobozért. Levettem a polcról és letettem Abbie mellé.
-Fájni fog.-nézett rám fájdalmas tekintettel.
-Megpróbálom óvatosan lefertőtleníteni.-csókoltam meg lágyan. Megfogtam a fertőtlenítős vattát és óvatosan a kezéhez emeltem.
-Ne, ez fáj.-szomorkodott.
-Még hozzá sem értem.-nevettem fel.
-Ja.-nevetett fel ő is.
*** 
Pár perc alatt lekezeltem, elpakoltam és ettünk.
-Köszönöm, jól esett.-puszilta meg az arcom.
-Nincs mit.-válaszoltam és az ölembe ültettem.
Körbefontam a kezem a dereka körül és a vállára hajtottam a fejem. Jó volt érezni, finom illatát. Csak öleltük egymást.
-Szeretlek. Soha többet nem hagyom hogy bántsanak.-öleltem mégszorosabban. 
-Én is, de nem tudsz mindentől megóvni.-mosolyodott el, majd így ültünk tovább.