18. fejezet. "Jól vagyok."

Sziasztok! Itt a kövi rész. Először is köszönöm a komikat és a lájkokat. Oldalt még mindig ér szavazni. Ja és nem értem miért jött megint 2 lájk hogy szar lett a rész.:s Aki lájkolta, az légyszíves ne csak lájkoljon, hanem írja is le hogy mi a szar a részben. Mert én nagyon igyekszem és próbálom magamból kihozni a legtöbbet, tehát ha szar volt a rész akkor írd le. Vagy akkor légyszi keress egy másik blogot, ha ez nem teszik.:) Na de mindegy is...Remélem erre a részre össze tudjátok hozni a 10 komit! Írjátok le hogy milyen a blog. További szép napot! Ja és ezt ezt kéne nekem LÁJKOLNI! Köszönöm.♥ Egyébként hogy tetszik a Best song ever?:D Nekem nagyon.*.* Örülök hogy megdöntöttük a rekordot.. és Happy Birhtday 1D.♥ Elsem tudom mondani mennyire megváltoztatták az életem, ezért hálás vagyok nekik!:) 
UI: 20000 oldalmegjelenítésen túl vagyok??*o* Nagyon szépen köszönöm♥

Csak guggoltam Liam mellett és sírtam. Próbáltam valahogy felkelteni, de nem reagált semmire. Borzalmasan kétségbe estem. Viszont mikor meghallottam a szirénákat kifújtam a levegőt. Megkönnyebbültem. Mikor megjöttek a mentősök lassan felálltam és hátrébb léptem. Közben az ujjamiat tördeltem. Úgy éreztem magam mint egy filmben, de sajnos el kellett fogadnom hogy ez a valóság. A mentősöknek mindenről kikérdeztek, én pedig azonnal válaszoltam nekik. Beszállították Liamet a kórházba. Szerencsére én is mehettem vele. Remegve néztem végig ahogy nem mozdul az ágyon. Út közben felhívtam Eleanort hogy tudassam velük a szomorú helyzetet.
***
Idegesen ültem a váróteremben. Körülbelül 10 perce ültem még, de máris egy örökkévalóságnak tűnt. Aggódtam hogy mit mond az orvos. Csak imádkozni tudtam hogy ne legyen Liamnek semmi baja.
-Abbie.-szólt egy ismerős hang. Hirtelen felnéztem és megláttam a többieket hozzám sietni. Amilyen gyorsan csak tudtam megöleltem Eleanort. Megint sírni kezdtem. Lassan simogatni kezdte a hátam.
-Mégis mi történt?-kérdezte Harry és leültettek az egyik székre.
-Megtámadott minket az a pasas akit ma láttam a lovardánál. Liam megpróbált megvédeni, ami sikerült is mert nekem semmi bajom, de a férfi erősebb volt nála.
-Ó, nyugodj meg Abbie. Liam erős srác. Meg fog gyógyulni.-simogatta meg a vállam Zayn. Ekkor jött ki az orvos a kórteremből a 2 nővérrel. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam.
-Jó napot. Maguk Liam Payne hozzátartozói?
-Igen.-válaszoltam egyből.
-Nos, úgy látszik megúszta a fiatalember. Kisebb zúzódásokat szerzett.
-És a feje? Miért volt eszméletlen?
-A fejével sincs semmi gond, ott is egy kisebb zúzódás van, de azért elvisszük egy kisebb vizsgálatra. Valószínű hogy az ütés miatt volt egy kicsit eszméletlen, de már felébredt és jobban van. Most bemehetnek hozzá egy kicsit, a rendőrök is nemsoká itt lesznek hogy felvegyék a jegyzőkönyvet.
-Rendben, köszönöm.-mondtam és megcéloztam Liam kórtermét. Amikor bekopogtam a szívem gyorsabban vert. Óvatosan benyitottam és megpillantottam őt. Ott feküdt az ágyban. Fáradtnak és kimerültnek tűnt.
-Szia.-köszöntem halkan. Elvettem az egyik széket és szív szorítva leültem rá.
-Ne sírj.-hallottam Liam halk hangját miután óvatosan megfogta a kezem. Idő közben a többiek is bejöttek. Leültek egy székre, és elmeséltük nekik pontosan mi történt. Mikor végeztünk, tátott szájjal bámultak minket. 
-De ki küldhette azt az "üzenetet". Miért az volt az üzenet hogy Liamet eltették láb alól?-kérdezte Zayn furcsállva. Ekkor ugrott be egy bizonyos személy. Rögtön elkapott a düh, de épp ekkor jöttek a rendőrök. A többiek szótlanul kimentek.
*1 óra múlva*
Sikeresen felvették a jegyzőkönyvet és távoztak a rendőrök. Liamre néztem aki csak egy mosolyt küldött felém. Látni lehetett a mosolyán hogy ez más volt. Fáradt és egy kis félelmet is mutatott. Ekkor megint rám jött a köhögés.
-Jól vagy?-kérdezte Liam aggódva és felült.
-Igen, de feküdj vissza.-néztem rá. Egy kopogást hallottunk az ajtón, majd az orvos lépett be.
-Jón napot Mr. Payne. Készen áll a vizsgálatra?
-Igen.-válaszolt Liam. Csak biztatóan rámosolyogtam és elvitték. Lassan kisétáltam a többiekhez.
-Elmegyek pár cuccért. Elkérhetem a kocsid Harry?-néztem rá.
-Persze.-adta oda a kocsi kulcsot.
-Én addig elmegyek Liam autójáért.-jött velem Zayn.
-De vigyázz magadra.-ölelte meg Traci búcsúzóul.
-Vigyázok.-kacsintott Zayn és elindultunk.
-Sok sikert, és tényleg vigyázz magadra.-öleltem meg Zaynt és beültem Harry autójába. Majd elindultam.

Kotorásztam egy kicsit a táskámban, majd megtaláltam a kulcsot. Ledobtam a cuccom és megcéloztam a konyhát. Muszáj volt egy pohár vizet innom. Elvettem egy poharat és megtöltöttem. A pohárral a kezemben leültem a székre. Letettem a kezemben lévő tárgyat és kifújta a levegőt. Mikor elgondolkoztam egy kicsit belekortyoltam a vízbe. Erőt vettem magamon és felálltam hogy elinduljak Liam szobájába. Amikor beléptem az előszobába különös érzés fogott el. Hirtelen valaki elkapott és befogta a szám. Nagyon meglepődtem, próbáltam kibújni a fogásból de nem sikerült. Esélyem sem volt.
-Kussolj, és nem esik bántásod.-hallottam egy férfi hangot. Kinyitotta az ajtót és elkezdett kiráncigálni. Egy fekete autóhoz értünk. Kinyitotta az ajtót és "bedobott" hátra. Ekkor jól megtudtam nézni ki volt. Elkapott a sírás. Ugyanaz a férfi volt aki Liamet megverte. Tényleg a többiek. Jutottak eszembe. Már biztosan várnak. Összekuporodtam a sarokba és csak sírtam. Mi jöhet még?-gondoltam magamban. Éreztem hogy a kocsi elindul. Nem tudtam mi csinálni. Azon gondolkodtam, hogy lehet most láttam a többieket utoljára.

*Liam szemszöge*
Lassan végeztünk a vizsgálatokkal, szerencsére nem lett komolyabb bajom. Csak pár zúzódás, de túlélem. Amikor hoztak vissza a kórtermembe megláttam a többieket. Egy mosoly szökött az arcomra amikor megláttam őket, de olyan gyorsan le is hervadt. Megláttam a kétségbeesett arcukat.
-Mi történt?-kérdeztem a többieket bámulva.
-Abbiet nem tudjuk elérni. Már 1 órája hogy elment neked cuccot hozni, de még nem jött vissza.
-Mi?-döbbentem le. Gyorsan beviharoztam a terembe és elkezdtem öltözni. Nem tudtam mit gondoljak. De csak rosszra tudtam.
-Mit csinálsz Liam?-jöttek be a többiek.
-Nem egyértelmű. Megkeresem Abbiet.-válaszoltam idegesen.
-De még nem vagy jól.-nyugtatgatott Eleanor.
-Nem érdekel.-jelentettem ki. Amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a szobából, egyenesen ki. Hallottam az orvos és a többiek kiabálását, de nem érdekelt. Csak egy dolgot akartam. Méghozzá Abbiet megkeresni.

*Abbie szemszöge*
Még mindig ott ültem a sarokban. Éreztem hogy a kocsi fékez egy nagyot. Kinyitották az ajtót és kirángatott belőle a férfi.
-Áú.-ordítottam.
-Kussolj.-szorított még jobban.
-Mégis mit akar?-kérdeztem ellenkezve.
-Majd az úr nő megmondja.-nevetett fel gúnyosan. Úr nő?-gondoltam magamban. Mégis hova hozhatott. Soha nem voltam még itt. Egy csomó épület, téglából felépítve és sötét hideg hely volt. Bementünk az egyik építménybe és ledobott a földre. Kezemet és a lábamat hátra kötötte. Majd hallottam egy kis kopogást. Megláttam egy nőt. Sejtettem hogy ki lehetett. Mikor megfordult a gyanúm beigazolódott.
-Ó szia Abbie. Mi szél fújt erre?-nevetett fel ördögien.
-Nem vagyok vicces kedvemben. Mond meg mit akarsz.-ordítottam.
-Azt hogy te is szenvedj. Csak te egy kicsit máshogy fogsz.-fogta meg az állam.
-Hogy érted? Kínozni fogsz?
-Eltaláltad drágám.-mosolygott rám.
-Most pedig felhívjuk a drága Liamed.-röhögött fel félelmetesen. Kicsit megrémisztett. Már nagyon fáradt voltam, és hiányoztak a többiek.

*Liam szemszöge*
Gyorsan fogtam egy taxit és lediktáltam neki a címet. Kifizettem és szedtem a lábam. Mikor odaértem a házhoz tátott szájjal néztem szét. Minden össze-vissza hevert. Bentebb léptem és megláttam Abbie táskáját ledobva. Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget. Ahogyan csak tudtam belevertem a falba. A kezem remegni kezdett, de ez volt a legutolsó dolog, ami miatt aggódtam volna. Neki dőltem a behorpadt falnak és leültem. Amikor kezdtem volna megnyugodni, megszólalt a telefon a zsebemben. Előkotorásztam és felvetem.
-Igen?-szóltam bele.
-L-liam, te vagy az?-hallottam egy halk hangot. Egyből felismertem kié.
-Abbie?! Úristen, hogy vagy?-kérdeztem aggódva.
-Jól vagyok.-mondta erőtlenül és halkan. Ekkor megszakadt a vonal. Mérgemben a földhöz vágtam volna, de kitudja lehet hogy még fog keresni. Éreztem hogy valakinek még benne van a keze. Abbiet elrabolták, de legalább tudom hogy él...